A kutatás a NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) elnevezésű, széles látószögű infravörös sugárzást felmérő csillagászati műholdjának megfigyelésein alapul, amely 2009 decembere és 2011 februárja között gyűjtötte az adatokat. Kétszer "pásztázta végig" a teljes égboltot infravörös fényben, felvételek millióit készítve, az ily módon összegyűjtött adatokat márciusban közzétették, biztosítva szabad kutatásukat.

A megfigyelések során a WISE körülbelül ezer forró, porfüggönnyel "elsötétített" galaxist fedezett fel, ezek mindegyike annyi fényt bocsát ki, mint százbillió Nap. Mindegyik kétszer olyan forró lehet, mint az ultrafényes infravörös csillagvárosok és a feltételezések szerint átmenetet képezhetnek a "korong" alakú galaxisok, mint amilyen a Tejútrendszer és az elliptikus galaxisok között.

E galaxisok közül a legtöbb tízmilliárd fényévnyire található, vagyis a 13,7 milliárd éves világegyetem ifjúságában képződtek.

"A korai univerzumban egészen más feltételek uralkodtak, lehetővé téve az ilyen forró galaxisok megszületését és kiteljesedését, de ez nem zárja ki, hogy hasonló feltételek egy nagyon rövid időre napjainkban ne jöhetnének létre" - fogalmazott Peter Eisenhardt, a WISE-projekt kutatója, a NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa.

Mivel ezek a galaxisok nem rendelkeznek elég csillaggal ahhoz, hogy "elszámoljanak" a kitermelt hővel, a kutatók úgy vélik, hogy szokatlanul aktív szupermasszív fekete lyuk lakozik a központjukban.

A feltételezések szerint az összes galaxisban "terpeszkedik" egy-egy fekete lyuk, bár némelyik, mint például a Tejútrendszer Sagittarius A-nak nevezett képződménye, viszonylag "aluszékony". A számítások szerint a Sagittarius A tömege négymilliószor múlja felül a Napét, más fekete lyukak nagyobbak, 10 millió naptömegnek felelnek meg.