Ha valaki még nem tudta volna: Michelle és Barack Obama kereken húsz éve, október 3-án kelt egybe. Ez a kedves, ám politikailag teljesen irreleváns momentum néhány pillanatra mégis közüggyé vált szerda éjszaka, amikor a férj felesége köszöntésével nyitotta fellépését a 2012-es amerikai elnökválasztási kampány első televíziós vitájában. Egyben megígérte, jövőre semmiképpen sem negyvenmillió ember előtt ünnepelnek majd. Hogy aztán a Fehér Házban tehetik-e ezt meg, az megint más kérdés. Mindenesetre, mint az évfordulós estén Denverben Mitt Romney társaságában eltöltött 90 perc után kiderült, a demokrata elnöknek még jól is jöhet ez a csöppet szentimentális közjáték.

A vita utáni első értékelések ugyanis arról szólnak, hogy az este inkább a republikánus kihívót segítette, mint ellenfelét. Más kérdés, hogy azért az elemzők többsége már előre számolt ezzel. Romney hátránnyal érkezett Denverbe, a demokraták által kiválóan felépített „érzéketlen milliárdos” imidzsével, akiről a szavazók mintegy kétharmada úgy vélte, hogy Barack Obama lemossa őt a televíziós vitában. Ebben a helyzetben már egy tisztes helytállás is elegendő lehetett a volt massachusettsi kormányzónak ahhoz, hogy versenyben maradjon.

Egyelőre nehéz lenne megmondani, ki lépett nagyobbat Denverből a Fehér Ház felé

AP / Pablo Martinez Monsivais

Romney esélye

Hogy azután volt-e Romney szereplésében annyi, amennyi a fordításhoz is elegendő, ez nyilván később derül ki. A választások történetében most először kulcsszerepet játszó közösségi médiában, kiváltképpen a Twitteren fellelhető azonnali reakciók alapján ez távolról sem nyilvánvaló. Mindenesetre a belpolitikai, és főleg gazdasági kérdésekről szóló vita után a CBS gyorsfelmérése szerint a megkérdezettek 56 százaléka azt mondta, hogy javult a véleménye a republikánus elnökjelöltről, míg Obama esetében ezt csak 13 százalék állította. (A vita előtt nagy kérdés volt, de sikerült, Romney-nak "emberarcúvá" válni. Ezzel próbálkozott, bár volt twitterező, aki szerint nincs ijesztőbb, mint a kedves, megértő mosollyal próbálkozó Romney.)

Mindenesetre a megkérdezett „ingadozó szavazók” 46 százaléka szerint a vitát Romney nyerte, míg Obamát 22 százalék látta jobbnak. Nagy kérdés, miként alakulnak az első benyomások alapján kialakult vélemények később, az elhangzottak értékelése után. Hiába tűnt ugyanis Obama valamelyest passzívabbnak, mintha négy év alatt kiesett volna a mindennapos politikai viták rutinjából, valójában nagyot nem hibázott, így valószínűleg nem is veszített támogatóiból. Sőt, az egyik felmérés szerint míg a vita előtt az emberek 53 százaléka állította, hogy az elnök törődik a mindennapi gondjaikkal, ez az arány Denver után 69 százalék lett.

Ki árt többet?

Márpedig a két jelölt első vitája (a következő október 16-án lesz, majd az utolsó hat nappal később) éppenséggel azokról a kérdésekről szólt, amelyek a leginkább foglalkoztatják az amerikaiakat: belpolitika, elsősorban gazdaság, adók, egészségügy, oktatás, kormányzati szerepvállalás. (Hat téma volt, egyenként 15 percet szántak rájuk.)

AP / Pablo Martinez Monsivais

A két jelölt sorra támadta a másik eddigi teljesítményét, illetve terveit. Obama szerint például Romney adócsökkentési terve, amely a kedvezmények kizárásával párosulna, szembe megy a matematikával és a realitásokkal is. A republikánus azonban azt hajtogatta, hogy az elnök szánt szándékkal félremagyarázza elképzeléseit, mert szerinte azok nem emelik majd a középosztály adóterheit, amint azt a demokraták állítják. Ugyanakkor hozzátette: nem akarják csökkenteni a gazdagok adóterheit.

A maga részéről Romney azt erőltette, hogy az említett középosztályt többek között a jelentős szövetségi költségvetési deficit vágja földhöz, amit Obama nem tudott csökkenteni, noha 2008-ban ezt ígérte. „Az üzemanyagárak megkétszereződtek, az elektromos áram drágult, az élelmiszer is, a gazdasági növekedés idén lassúbb, mint tavaly, akkor meg lassúbb volt, mint egy évvel korábban” – sorolta érveit.

Az elnök azonban kitartóan azt emelte ki, hogy számításaik szerint ha a republikánusok visszatérnének korábbi gazdasági elképzelésekhez, ez 5000 milliárd dolláros adóbevétel kiesését jelentené, és azt az utat hozná vissza, amely a legnagyobb válsághoz vezetett 1929 óta.

Amint várható volt, különös hangsúlyt kapott az egészségügyi rendszer. Romney szerint az elnök reformjával két nagy gond mindenképpen van: egyfelől a republikánusok bevonása, azaz valamilyen nemzeti egyetértés nélkül valósul meg egy ekkora átalakítás, másrészt visszaveti a munkahelyteremtést. Obama azonban arra emlékeztetett, hogy ő éppenséggel azt az ellátási modellt vette alapul, amelyet egykor maga Romney valósított meg Massachuttsben. Egyben figyelmeztetett: ha a republikánus győz, és valóban visszaállítja a korábbi rendszert, ez 15 millió embert foszt meg társadalombiztosításától, és gyógyszerdrágulást eredményez az időseknek. Márpedig – jutott el ismét a családi vonalhoz – az ő nagymamája éppen a jó biztosítás miatt maradhatott olyan független, amilyen most. „A visszafordítás legfőbb nyertesei a biztosítótársaságok lesznek” – hangoztatta az elnök.

Bajban a nagy sárga madár

Romney mindenesetre azt ígérte, hogy ha elnök lesz, ő bizony már az első naptól kezdve egyeztet majd a demokratákkal, amúgy pedig mindenképpen csökkenteni akarja a kormányzati támogatásokat, például a vitát moderáló Jim Lehrer munkaadójáét, a közszolgálati PBS-ét. Egyben kisebb népi mozgalmat is elindított, amikor a PBS-en futó Szezám utca egyik főszereplőjére utalva fejtette ki: ezt a támogatást akkor is leállítaná, ha a maga részéről a Nagy, sárga madarat szereti. A Twitteren percekkel később már megjelent a Big Bird felhasználó, aki bejelentette, hogy éppen az imént rúgták ki a Szezám utcáról.

Hogy aztán mi lesz a madár sorsa, az ezek szerint a november 6-i választás után derül ki. A mostani vita ugyanis legfeljebb felvetette Romney győzelmének lehetőségét, eldönteni semmit sem döntött el. Miként alighanem nagy hiba kell ahhoz is, hogy a következő kettőnek igazán nagy vesztese legyen. Illetve egy egyértelmű vesztese mégis van az első összecsapásnak: nem más, mint a moderátor, a PBS nagy öregje, Jim Lehrer. Hiába volt ez már a tizenkettedik alkalom, hogy szerepet kapott az elnökjelöltek szócsatájának levezénylésében, ezúttal gyengekezű volt, a témák kicsúsztak a kezéből, Romney leintette, Omaba finoman megrótta, az internetes közösség pedig virtuálisan kifütyülte.