„Menj, szavazz. Ettől nagynak és erősnek érzed majd magad” – anyját idézve zárta le Bob Schieffer, a CBS televízió Face the nation műsorának házigazdája a 2012-es amerikai elnökválasztás jelöltjeinek harmadik, és egyben utolsó nyilvános vitáját. Az viszont, hogy floridai Boca Ratonban, a Lynn University-n eltöltött kilencven percnek milyen hatása lesz, amikor két hét múlva az amerikaiknak tényleg el kell menniük szavazni, egyelőre aligha jósolható meg.

Barack Obama és Mitt Romney mindenesetre a vita előtt jóformán teljesen egyformán állt az országos felmérésekben: egyes kutatások szerint egyaránt 47 százalékos volt a támogatottságuk, mások szerint az elnök 49-47-re vezetett, de ez is hibahatáron belül maradt. A nagy feladat amúgy nyilvánvalóan nem az országos szimpátiaszavazások megnyerése, hanem a még bizonytalannak tartott, úgymond csatatér államok elektorainak megszerzése. Ebben azonban szintén roppant szoros a verseny, egyikük itt, a másik ott áll jobban, de legfeljebb egy-két százaléknyi különbséggel, így aztán minden momentum döntő lehet.

Obama jobbnak tűnt

Márpedig ha ez így van, akkor a szintén csatatér állam Floridában (itt egyébként Romney áll valamelyest jobban) lezajlott vita Obamát segítheti. Az első gyorsfelmérések ugyanis azt mutatják, hogy a bizonytalan szavazók többsége (a CNN-nél 48, a CBS-nél 53, a CNBC-nél 63 százalék) az elnököt látta jobbnak. Kérdés, ezt is várták-e a szavazók, és úgymond „beárazták-e” előre, hogy Obama felülkerekedik ellenfelén. Ha igen, akkor nem dőlt el semmi. Katy Kay, a BBC egyik szakkommentátora például közvetlenül a vita után azt írta a Twitteren, hogy Obama ezt a menetet ugyan megnyerte, ám nem annyira meggyőzően, amivel feledtetni tudná az első összecsapásban elszenvedett vereséget.

Mitt Romney és Barack Obama vitája

AP / Eric Gay

Abban egyébként az elemzők többsége egyetértett, hogy ebben a vitában – amelynek meghirdetett témája a külpolitika volt – a hivatalban lévő elnöknek volt könnyebb dolga, még akkor is, ha igazi diplomáciai és nemzetközi bravúrokkal nem dicsekedhetett, leszámítva egyet, ám kétségtelenül nagyot: Oszama bin Laden megölését. Tény ugyanakkor, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a nemzetközi kérdések éppenséggel jórészt hidegen hagyják az amerikai szavazókat, egy felmérés szerint például mindössze tíz százalékuk tartja ezt sarkalatos témának. Nem véletlen, hogy a hétfő esti vitában, amint erre csöppnyi esély is adódott, Romney és Obama is nyomban megpróbált „hazatérni”, és diplomáciai, illetve védelmi szükségszerűségek ürügyén belpolitikai, gazdasági, oktatási vagy éppen energiabiztonsági programjáról beszélni.

Ki Amerika fő ellensége?

A hétfői vita jellege amúgy teljesen más volt, mint a múlt heti (a második), amikor kiválasztott nézők tehettek fel kérdéseket a hol ülő, hol járkáló, egymáson testbeszéddel is felülkerekedni próbáló jelölteknek. Ezúttal Romney, Obama és a moderátor egy asztalnál ült, a közönség pedig semmire sem reagálhatott helyben, csak figyelhette, amint – az egyik elemzők értékelése szerint – „Romney egyetérteni, Obama pedig támadni” érkezik.

Az elnök stratégiája pontosan az volt, amire a demokrata tábor eddigi kommunikációjából számítani lehetett: bizonyítani akarták, hogy ő a főparancsnok, és jól is csinálja, amit csinál. Ennek jegyében következetlenséggel vádolta ellenfelét, és főként bizonytalannak nemzetközi kérdésekben. Felemlegette például, hogy Romney nemrég Oroszországot nevezte az Egyesült Államok első számú ellenfelének, ami Obama szerint azt jelzi, hogy kihívója még mindig a nyolcvanas években gondolkodik, noha a világ azóta hatalmasat változott. De annak örül – tette hozzá – hogy a republikánus legalább hétfőn szóba hozta már az al-Kaidát is. (A gondolatmenetét folytatva Obama nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ha Romney külpolitikában a nyolcvanas években jár, társadalmi ügyekben 1950, gazdasági kérdésekben 1920 körül tart.)

Hajók, lovak, szuronyok

Az ellenem intézett támadás nem egy program – vágott vissza a különösen a 90 perc vége felé agresszívabb Romney, aki szerint külpolitikai téren az elnök gyengekezű, határozatlan. A republikánus többször is azt hangoztatta, hogy ennek következtében a világ ma közelebb van az „nukleáris Iránhoz”, mint volt négy esztendeje, de előkapta Obama bírálóinak egyik gyakorta hangoztatott kijelentését is, amely szerint elnöksége idején a demokrata politikus lényegében „bocsánatkérő túrát” tett az arab államokban, és négy év alatt egyszer sem látogatott el Izraelbe. Obama válaszként a 2008-as választás előtti kampány idején tett jeruzsálemi útját hozta fel, amikor – mint mondta – ő a Jad Vasem múzeumba látogatott el, én nem pénzgyűjtő körútra érkezett, mint Romney, aki idén nyáron vett részt ilyen rendezvényeken Izraelben.

Számos pont volt ugyanakkor, amiben egyetértettek. Mindketten kiálltak például amellett, hogy egy esetleges iráni támadásnál feltétlenül kiállnának Izrael mellett, miként egyaránt ellenezték az Egyesült Államok közvetlen beavatkozását Szíriában. Romney pedig igyekezett kifogni a szelet Obama vitorlájából, és kezdettől elismeréssel szólt bin Laden megöléséről.

AP / Evan Vucci

Az est poénja elismerést minden bizonnyal Obama kapná, egy kijelentéséért, amely a legtöbb azonnali Twitter-reakciót is kiváltotta. Amikor ugyanis Romney többek között azzal érvelt az amerikai katonai költségvetés csökkenése ellen, hogy az Egyesült Államoknak hadiflottájának ma kevesebb hajója van, mint 1917-ben, az elnök visszavágásként kijelentette: „Úgy gondolom, Romney kormányzó nem töltött elég időt annak tanulmányozására, hogy miként működik a hadseregünk. (…) Nos, kevesebb lovunk és szuronyunk is van, mert a hadviselés természete megváltozott.”

Az elnök szavai nyomban mém-áradatot indítottak el az internetes oldalakon, ám egyben nyilvánvaló vitákat is kiváltott. Akadt például olyan, aki azonnal közölte: Barack Obama súlyosan megsértett mindenkit, aki valaha a tengerészetnél szolgált.

A világ erősen és kissé meglepődve figyel

A két jelölt külpolitikáról szóló vitája különösen érdekessé vált külföldön is, miután - mint arról a The Washington Post beszámolt - a világ alapvetően meglepődött azon, hogy Mitt Romneynak két héttel a választás előtt reális esélye van győzelemre. Erre nem készültek, pontosabban: a vezető országok többségében kifejezetten Obamának szurkolnak.
Egy felmérésből az derült ki például, hogy a megkérdezett európaiak 75 százaléka a jelenlegi elnöknek adnának további négy évet, és csupán nyolc százalék drukkol republikánus ellenfelének. A rokonszenv még látványosabb Németországban, ahol 82 százalék Obama győzelmére számít, és csak 11 Romneyéra. És hiába például a hagyományos jó kapcsolat Angela Merkel CDU-ja és az amerikai republikánusok között, ezúttal a kereszténydemokraták is inkább Barack Obama mellé állnak. Beleértve Angela Merkelt kancellárt is, noha – emlékeztetnek szakértők – az ő fiatalságának hőse nem más, mint a republikánus Ronald Reagan. Csakhogy a válság évei alatt olyan együttműködés és kapcsolat alakult ki például Berlin, illetve a többi vezető európai főváros és Washington között, amely egy Romney-győzelem esetén lenullázódhat.

Sokak meglepetésére ez mondható el az amerikai republikánusok talán legnyilvánvalóbb európai szövetségesei, a brit konzervatívokról is. Igaz, esetükben ez nem is annyira a gazdaságról szól, sokkal inkább társadalmi kérdések kezeléséről, amiben az azonos neműek házassága, illetve a globális felmelegedés ügyében nyitó toryknak a republikánusok túlságosan jobbra tolódnak. Nem beszélve az emlékezetes nyári történetről, amikor a Londonban látogató Mitt Romney arról értekezett, hogy a brit főváros valójának nincs is felkészülve az olimpiai játékok megrendezésére.

AP / Julie Jacobson

Kínában valójában kevésbé foglalkoznak az amerikai elnökválasztással, legalábbis hivatalos szinten. Két nappal az amerikai szavazás után kezdődik ugyanis a pártkongresszus, ahol lecserélik az ország teljes vezetését. Ez tízévente történik meg, így nyilvánvalóan erre összpontosul a figyelem. Az amerikai elnökjelöltek eddigi vitáiból tehát elsősorban a Kínára vonatkozó megjegyzések keltettek figyelmet, főként az, amikor Obama és Romney kölcsönösen túl puhának minősítette a másikat Peking gazdasági húzásaival, az árfolyam-manipulációkkal, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben. Válaszként a pekingi külügy, illetve a hivatalos hírügynökség mindkét amerikai jelöltet visszafogottságra hívta fel.

Vannak azonban helyek, ahol inkább Romneynek szurkolnak, mint Obamának. Mint e Washington Post írta, Kelet-Európában hagyományosan inkább a republikánusoktól várják a több rokonszenvet az Oroszországgal folytatott csatározásaikhoz, mint a demokratáktól. Jellemző például, hogy nyáron Lech Walesa volt lengyel elnök egyértelműen kiállt Romney mellett. De a republikánus győzelmét remélik sokan Izraelben is, ahol Obama Közel-Kelet-politikáját figyelik fenntartásokkal. És ugyan Netanjahu kormányfő igyekezett nem elköteleződni valamely jelölt mellett, Romneyval évtizedek óta barátok, míg viszonya Obamával inkább hűvösebbnek mondható.