A madártetemet egy férfi lelte meg a dél-angliai Surrey grófságban, amikor egy használaton kívüli tűzhelyet tisztított ki a házában. A galamb egyik lábához egy vörösre festett fémdobozt erősítettek, ez tartalmazta a 27 darab ötbetűs csoportból álló üzenetet. A kormányzati kommunikációs központ (GCHQ) szakemberei és második világháborús brit kódfejtő központ, a Bletchley Park történészei próbálták megfejteni az üzenetet. "A megfelelő kódkönyvek és a felhasznált kódkulcs hiányában képtelenség lesz feltörni" - mondta a központ szóvivője.

Az üzenet kódkönyv alapján készült, amelyet azután rejtjeleztek. Nem ismert azonban a küldő - "Sjt W Stot" - kiléte, valamint a címzett - "X02" - sem, ez pedig szakértők szerint hihetetlenül nehézzé teszi a kód feltörését. Habár a kódkönyveket és rejtjelrendszereket meg kellett volna semmisíteni, csekély esélye mégis van annak, hogy valahonnan előkerül.  

A GCHQ szóvivője szerint "szomorú", hogy a "bátor" madár által szállított üzenetet nem tudják elolvasni. "Tisztelettel adózunk a háború idején dolgozó rejtjelezők tudása előtt, akik noha emberfeletti nyomás alatt dolgoztak, sem akkor sem most nem megfejthető titkosítást alkottak." 

Az észak-londoni Bletchley Park - itt működött a háborús idők legnagyobb hírszerzési központja - Galambmúzeumának kurátora szintén beszállt kutatásba: igyekszik megtalálni a halott galamb azonosító számát. 

A háborúban igen gyakran használtak Nagy-Britannia és a kontinens között üzenetközvetítésre galambokat. A madarak akár 80 kilométert is megtesznek óránként, 1000 km-re is eljutnak. Azonban meglehetősen sérülékenyek voltak, hiszen könnyen áldozatul eshettek egy-egy éhes ragadozómadárnak, vagy éppen unatkozó katonáknak, akik szívesen lövöldöztek rájuk. 

A Bletchley Park történészei szerint a galamb minden bizonnyal a náci megszállás alatt álló Franciaországból tért vissza az 1944-es normandiai partraszállás idején. A lábára erősített üzenet olyan szokatlan jeleket használ, amelyeket általában a legtitkosabb információkra alkalmaztak.