Isteni húzás

Ritka és pompázatos esemény színhelye volt Kairóban a Szent Márk-katedrális: a világ egyik legrégebbi keresztény egyházaként működő és a Közel-Kelet legnagyobb keresztény közösségének számító egyiptomi kopt ortodoxok több mint négy évtized után új pápát kaptak. A csaknem 41 évi egyházfői szolgálat után márciusban, 88 évesen meghalt III. Senuda utódját akkurátus menetrend utolsó epizódjaként vasárnap választották meg II. Tavadrosz személyében, akit formálisan a jövő héten iktatnak be. Így az arab tavasz viharaiban utat kereső Egyiptomban a koptok új pápa irányításával nézhetnek szembe a kihívásokkal.

A legfontosabb kérdés a 83 milliós lakosság tizedét adó közösség léte, illetve viszonya a tavalyi forradalom után a hatalmat megragadó és az élet szinte minden területére behatoló iszlamistákkal. Hoszni Mubarak elnök tavaly februári bukása után évtizedek óta nem látott erőszak áldozataivá váltak a koptok, szélsőséges iszlamisták több templomukat felgyújtották, a támadásokban pedig tucatjával haltak meg. Az idén alábbhagyott azonban a keresztények üldözése, és bár a félelmek megmaradtak, nem vált valóra a Nílus menti országot lángra lobbantó muszlim–keresztény vallásháború rémálma.

Ebben szerepe lehet a muszlimokkal jó viszonyt ápoló II. Tavadrosznak is, aki azt ígérte, hogy pápaként kevesebbet politizál majd, mint elődje. III. Senudát sokan bírálták, amiért közel állt a világi Mubarakhoz, így próbálva védeni, sőt egy személyben képviselni közösségét, melynek tagjai közül sokan kivonultak a közéletből. Marginalizálódásuk a monarchia 1952-es megdöntésével és a hadsereg hatalmi tényezővé válásával csak fokozódott. Felmérések szerint a hívek többsége úgy véli, a pápának kevésbé kellene a politikába avatkoznia, és inkább spirituális vezetőként kell ténykednie, hiszen a vallás és a politika összekapcsolása pontosan az iszlamisták célja. A koptok ugyanakkor a társadalmi integrációt hangsúlyozzák, és a diszkrimináció megszüntetését követelik, mert szerintük például templom építését sokkal nehezebben engedélyezik Egyiptomban, mint mecsetét.

Kérdés azonban, hogy a koptok hogyan érik el vélt és valós megkülönböztetésük felszámolását. Mohamed Murszi iszlamista államfő mindenesetre többször is a két vallás híveinek békés együttélését hangsúlyozta, de egyelőre nem váltotta be azt az ígéretét, hogy keresztény alelnököt választ. Az is csalódást keltett a koptok körében, hogy a kormánynak mindössze egy keresztény tagja van. A koptok szép számmal vettek részt a Tahrír téri tüntetéseken, holott III. Senuda óva intette követőit attól, hogy az utcára vonuljanak. A parlamenti és az elnökválasztáson liberális és világi jelöltekre szavaztak, hogy aztán csalódottan lássák: az iszlamisták elsöprő győzelmet arattak. Keserűségükben a koptok azon viccelődtek, hogy a Muszlim Testvériség is állít majd pápajelöltet.

A Közel-Kelet keresztény kisebbségei nemcsak Egyiptomban, de például Irakban vagy Szíriában is úgy igyekeztek fennmaradni, hogy lojálisak voltak a hatalmon lévő diktátorokhoz. Ennek az alkupolitikának az arab tavasz véget vetett, így új hozzáállásra van szükség. Az egyiptomi koptok az új alkotmány révén védhetik, illetve teremthetik meg jogaikat, és egyelőre úgy tűnik, ezt el is érhetik. Bár a készülő alaptörvény kimondja, hogy a törvénykezés fő forrása a saría, a tervek szerint egy másik bekezdés garantálná a keresztény és a megmaradt kis létszámú zsidó közösség számára, hogy vallási és olyan személyes kérdésekben, mint a házasság, a válás, a gyermekelhelyezés, az örökösödés, a felekezeti szabályok érvényesüljenek.

Csakhogy épp az utóbbi kérdésben egyes kopt csoportok inkább azt akarják, hogy valamennyi egyiptomi alkotmányosan az iszlám törvénykezés alá tartozzon. A saría ugyanis több esetben megengedi a válást, a koptok csak nagyon kivételesen szakíthatják meg a házastársi köteléket, a nők például kizárólag erőszak miatt. Sok keresztény azt várja az új pápától, hogy enyhíti a rendkívül szigorú, konzervatív szabályokat, amelyek miatt például számos, válni akaró kopt nő áttért a muszlim hitre, ami újabb forrása a két vallás közötti súrlódásoknak.

A belső reformokat követelők szerint maga a pápaválasztás is inkább lottójátékra hasonlít, semmint demokratikus eljárásra. A múlt század közepén újjáélesztett régi hagyomány szerint a folyamat úgy kezdődik, hogy az egyház 2400 vezető személyisége – a szent szinódus tagjai, az egyház világi segítői, a világ minden kopt ortodox egyházkerületéből 12 delegátus, a kairói kormány volt és jelenlegi keresztény tagjai – több fordulóban választ a jelöltekből, addig, amíg közülük csak hárman maradnak. Jelölt az lehet, aki élvezi legalább hat püspök támogatását, elmúlt 40 éves, minimum 15 évet szerzetesként élt, és nem volt házas. A három megmaradt jelölt nevét aztán bedobják az oltár elé helyezett nagy üvegkehelybe, ahonnan egy erre a célra kiválasztott, bekötött szemű 6 éves fiú a Szent Márk-székesegyházban tartott ceremónián kihúzza az új pápa nevét. Úgy tekintik, hogy így végül Isten választott. A bírálók szerint azonban a küldöttek eleve három olyan jelöltet hagynak az utolsó körre, akik nekik megfelelnek.

Az eddig kevésbé ismert, 60 éves II. Tavadrosz ügyesen kommunikál, és az egyiptomi társadalom egységéért lép fel. Nagy-Britanniában tanult, dolgozott külföldön, gyógyszerüzemet is vezetett, mielőtt a papi hivatást választotta. Ezért sokan abban bíznak, hogy nemcsak a hit, de a gyakorlat embere is, aki képes lesz a modern kor követelményeinek megfelelően reformokat megvalósítani a kopt egyházban. Egyesek például azt várják, hogy feloldja a jeruzsálemi szent helyek látogatásának tilalmát. A zarándoklatokat még III. Senuda tiltotta meg, mondván, amíg Izrael és a palesztinok nem egyeznek meg, addig muszlimok és koptok kéz a kézben bojkottálják a zsidó államot. Mások azonban kételkednek, hogy radikális változások indíthatók el. Az utóbbi évek kevés engedményeinek egyike volt például, hogy székeket vihettek a templomokba az olykor 4–5 órás ceremóniákra.

KERESZTES IMRE