Kettőn bukhat a vásár

Egyvalamiben nincs különbség a legnagyobb ellenzéki párt, az előző ciklus kormányzó ereje és Nicolas Sarkozy személyében az államfő delegálója, a jobbközép Unió a Népmozgalomért (UMP) elnöki posztjáért versengő Jean-Francois Copé és Francois Fillon között: az ötödik hete folyó, a parlamenti frakció szakadásához vezető vitájuk nyomán mindkettőjük népszerűsége a mélybe zuhant. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a másodszori újraszámlálás eredményeként az UMP elnöki pozíciójába került korábbi pártfőtitkár Copét a megkérdezettek mindössze 17 százaléka kedveli. Riválisa, a Sarkozy elnöksége idején kormányfő Fillon mutatója is 18 százalékpontot esett, de megtépázott népszerűsége dacára 33 százalékos elfogadottságával még megelőzi a viszálykodásból politikai tőkét kovácsolni igyekvő Marine Le Pent, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét.

A közvélemény látványosan romló ítélete sem tűnik elégnek ahhoz, hogy a két UMP-politikus félretegye önös érdekeit, felülkerekedjen hiúságán, és békejobbot kínálva a másiknak, kiegyezzen. Hiába fenyegette meg őket a kudarcos májusi államfőválasztás után a pártvezetésről lemondott, a politikai életből is távozó – ám a háttérben igen aktív – Sarkozy azzal: meggyőzi a visszatérésében egyre erőteljesebben reménykedő UMP-tagokat, hogy egyikük sem alkalmas az elnökségre, ezért új jelölt szükséges. Csak annyit ért el, hogy a két vetélytárs szóba állt egymással, de nem kötött fegyverszünetet. Sarkozy pártolná az újbóli választást, abban az esetben, ha ezt a tagság körében tartott szavazás is jónak látná.

A párt jobbratolódását, a szélsőjobboldallal szimpatizálók felé nyitást erőltető Copé kitart amellett, hogy szabályos választáson nyert, és a sikerét kétszeri szavazatszámlálás is megerősítette. Elveti az azonnali újbóli voksolást, arra legfeljebb 2014-ben, az önkormányzati választások után hajlandó. A mérsékeltebb, inkább középre húzó, Sarkozyt államfősége idején miniszterelnökként hűségesen szolgáló, 58 éves Fillon számára az ajánlat elfogadhatatlan. A kezdetben még higgadt, ám időközben a tíz évvel fiatalabb riválisának táborát kemény szavakkal illető, egyebek mellett maffiózók gyülekezetének nevező politikus – aki az UMP elnökválasztási kampánya során végig vezette a közvélemény-kutatásokat, mégis veszített – úgy véli, a szerinte csalás fertőzte voksolás megismétlésével nem lehet várni, és személyes ambícióit félretéve megpendítette, szívesen venne új jelölteket.

Fillon azzal próbált nyomást gyakorolni Copé követőire, hogy híveivel R-UMP elnevezéssel – a francia rassemblement, azaz tömörülés megjelölést a párt nevéhez illesztve – külön parlamenti frakciót alakított. A jobbközép párt 194 képviselőjéből eddig 73-an csatlakoztak hozzá, azzal, hogy mihelyst sor kerül az újbóli pártelnökválasztásra, visszatérnek. A veterán exállamfő, a napokban 80 éves Jacques Chirac által gaulle-istákból, konzervatív–liberálisokból, kereszténydemokratákból és radikálisokból tíz éve létrehozott gyűjtőpárt válságát tovább mélyíti, hogy a fillonisták és a copéisták mellett egy harmadik tábor, a „nem elkötelezettek” csoportja is összeállt. Őket Nathalie Kosciusko-Morizet, Sarkozy elnökválasztási kampányának szóvivője vezeti, akinek kezdeményezésére az interneten eddig 40 ezer aláírás jött össze az új voksolás támogatására.

A júniusi parlamenti választáson ellenzékbe került UMP válsága reménnyel tölti el Marine Le Pent, aki abban bízik, hogy vezetőik marakodását látván a jobbközép pártból kiábrándult szavazók – a tagság egy részével együtt – átállnak hozzá. Amit megnehezít, hogy Copé továbbfejlesztette Sarkozy populista, a radikális jobboldali választóknak szóló politikáját, és megpróbálta meglovagolni a valós problémákat felvető, ám azokra elfogadható megoldást nem kínáló szélsőjobboldali retorikát. Hasonlóban reménykedik, csak az UMP középre húzó választóira és politikusaira épít az egykoron a párthoz és Sarkozyhez is kötődő, de különutas Jean-Louis Borloo (HVG, 2012. november 10.), aki a nemrég létrehozott Demokraták és Függetlenek Uniója nevű centrumpártja megerősödését várja a Copé–Fillon-csörtétől. Úgy tűnik, egyelőre sem Le Pen, sem Borloo vágya nem teljesül: a hétvégi három időközi parlamenti választás első fordulójában az UMP jelöltjei vezetnek, és aligha hozhat fordulatot a második menet.

Az a különös helyzet állt elő, hogy az UMP válságából a kormányzó szocialisták és államfőjük, Francois Hollande sem képes egyelőre profitálni. És hiába került alig fél év alatt népszerűsége mélypontjára Hollande – a támogatottsága 30 százalék körüli, hasonló gyors zuhanást az ötödik köztársaság történetében államfő még nem szenvedett el –, az általános kiábrándultságot mégsem képes a belső hatalmi harcokkal elfoglalt jobbközép párt kihasználni.

Lenne mit számon kérni a szocialistákon. Bár Hollande fél év alatt teljesítette választási ígéreteinek jó részét, az ellenzékből a válság alatt kormányzati pozícióba került európai sorstársaihoz hasonlóan a költségvetési hiány, illetve az adósságállomány csökkentése érdekében megszorításokra is kényszerült. Pedig ellenzéki politikusként még támadta ezért az akkor hatalmon lévő jobboldalt. Sőt a társasági adó és a munkaadói járulékok tervbe vett csökkentésének – amitől a gazdaság versenyképességének növekedését reméli – ellentételezésére az általános és a kedvezményes áfakulcs emelésére is készül. Miközben Hollande szinte teljhatalmat élvez – nemcsak a parlament, a szenátus is szocialista többségű, és az önkormányzatokban is elsöprő a kormánypárt fölénye –, az UMP marakodása tovább könnyítette a helyzetét. A jobbközép párti képviselők az utóbbi hetekben ügyet sem vetettek ugyanis parlamenti teendőikre. Állandó folyosói egyeztetéseik és vitáik miatt az alsóház ellenzéki padsorai üresen tátongtak, és a törvények kritikus felszólalásaik, módosító indítványaik nélkül mentek át.

TÁLAS ANDREA