A holland politikus az újságírók szűk körének tartott beszélgetésen azt mondta: a magyarországi helyzet volt az egyik fő oka annak, hogy felkérte a független szakértőket a jelentés elkészítésére. Hozzátette: a jelentés célja csupán az, hogy elvi vitát indítson a média uniós szintű szabályozásának lehetőségéről.

A Klubrádióval kapcsolatos, illetve az arra vonatkozó kérdésre, hogy miért nem nevez meg a jelentés konkrét országokat, a biztos azt válaszolta: a dokumentum célja nem az, hogy ujjal mutogasson egyes országokra. Közölte: a brüsszeli testület továbbra is érdeklődéssel figyeli a Klubrádió ügyét.

"Biztosíthatom önöket arról, hogy nem hagyjuk annyiban az ügyet" - fogalmazott Kroes, aki szerint naivitás azt gondolni, hogy ha valaki nem teljesít megfelelően, de a neve nem szerepel egy jelentésben, akkor megfeledkeznek róla. "Nem vagyok elégedett, továbbra sem vagyok elégedett" - jelentette ki a konzervatív liberális politikus a magyar médiaszabályozásról és annak módosításairól alkotott véleményét firtató kérdésre.

Vaira Vike-Freiberga korábbi lett államfő, a szakértői csoport elnöke azt mondta, hogy ha az európai médiarendszer egészét áttanulmányozták volna, és minden tagállamot kipellengéreznek, akkor a jelentés nem 50, hanem 500 oldalas lenne, és a dokumentum összeállításához még legalább egy évre lett volna szükség. A bizottság 15 hónappal ezelőtt kérte fel a Freiberga-bizottságot az európai médiapiac szabadságának értékelésére.

Neelie Kroes szerint azért volt szükség erre a jelentésre, mert világossá vált, "valamit tenni kell, hogy van pár komoly gond Európában".

"Az Európai Uniónak többnek kell lennie ezen a területen, mint erkölcsi iránytűnek, mint egy szervezetnek, amely ujjal mutogat a szabályszegőkre. Több jogi eszközre van szükség a hetes cikkelynél" - utalt a bizottság alelnöke az uniós szerződésre, amelynek hetes cikkelye kimondja: ha egy tagállam súlyosan megsérti az EU alapértékeit, akkor szavazati joga felfüggeszthető a tanácsban. 

Bizottsági tisztségviselők hosszú ideje sürgetik, hogy az uniós intézmények eszköztárába kerüljön bele olyan büntetőintézkedés, amely a hetes cikkelynél kevésbé radikális, viszont emiatt gyorsabban bevethető.

A jelentés szerint minden tagállamban olyan független médiatanácsnak kellene létrejönnie, amelynek összetétele tükrözi az ország társadalmi és kulturális összetételét, a kinevezéseknek pedig átlátható módon, a fékek és ellensúlyok rendszerének megtartásával kellene megtörténniük. Ezek a médiatanácsok médiafelügyeleti hatóságként működnének, Európa-szerte elfogadott mércék alapján, és hogy ez utóbbi biztosított legyen, működésüket az Európai Bizottság ellenőrizné.

A dokumentum egyik ajánlása szerint csak olyan médiaszervezet juthatna közpénzhez, amely viselkedési, etikai kódexét a közönség számára egyszerű módon, például honlapján elérhetővé teszi. A jelentés arra is kitér, hogy médiaszervezetek közpénzhez kizárólag diszkriminációmentes, objektív és nyilvános feltételek alapján kellene, hogy hozzájuthassanak. 

A köztulajdonban lévő médiában a jelentés szerint szigorú szabályokat kellene alkotni, amelyek kiküszöbölik a kormányzati befolyást, szavatolják a belső sokszínűséget, valamint a közmédiumot egy minden érintettet képviselő, független testület felügyelete alá rendelnék.

Emellett a dokumentum azt is megemlíti, hogy minden tagállamnak törvénybe kellene foglalnia az újságírók forrásainak védelmét, amelyet csak bírói utasításra, az ország alkotmányával összhangban lehetne felfüggeszteni. A jelentés hangsúlyozza, hogy az újságíróknak nemcsak jogaik vannak, hanem kötelezettségeik is, ezért kötelesek pontos információkat szolgáltatni, és írásaikért, alkotásaikért felelősséget vállalni.

"A média szabadsága a demokrácia abszolút elengedhetetlen pillére" - szögezte le Vaira Vike-Freiberga.