A különböző lőfegyverekkel, géppuskákkal, páncélöklökkel felszerelt banda, amelynek tagjai voltak, évek óta kábítószer-kereskedelemben, emberrablásban, gyilkosságokban, rablásokban vettek részt a Mekong mentén.

A mianmari drogbáró társai közül kettő laoszi volt, a harmadik pedig thai nemzetiségű. A halálos ítéleteket a Jünnan tartományi Kunmingban hajtották végre. A helyi bíróság közlése szerint a négy ember életének - ügyészek jelenlétében - méreginjekcióval vetettek véget. A kivégzés előtt az elítéltek találkozhattak közeli családtagjaikkal, illetve a thai konzulátus munkatársaival.

Az ügyben további két vádlottat nyolc évre felfüggesztett halálbüntetésre ítéltek, ami Kínában rendszerint egyenlő az életfogytig tartó szabadságvesztéssel. A 43 éves Naw Khamot, a fegyveres banda fejét tavaly májusban fogták el és szállították Laoszból Pekingbe. Korábban Mianmar, Laosz és Thaiföld hatóságai is körözték. A férfi mindvégig tagadta bűnösségét, az áldozatok hozzátartozóinak azonban felajánlott 6 millió jüant (218,4 millió forint). Naw Kham és egysége 2008 óta 28 alkalommal támadott meg kínai hajókat, a támadások során 13 ember halt meg.

A kivégzést előre beharangozták Kínában, s az eseményt - a sajtónak köszönhetően - jelentős érdeklődés kísérte. A központi televízió (CCTV) élő közvetítésében interjúkat sugároztak az ügyben érintett rendőrtisztekkel, megszólaltatták a halálraítélteket, s mutatták azt is, amint a vesztőhelyre kísérik őket. A két óráig tartó tévés különkiadás nem sokkal a kivégzés előtt ért véget.

Naw Kham a kamera előtt arról beszélt, hogy nem tudott jól aludni az elmúlt két napban. "Hiányzik az anyám, tényleg fájdalmas, hogy nem lehetek együtt a gyerekeimmel" - tette hozzá. Azt is mondta, az édesanyja nem tudott a letartóztatásáról, s attól tart, nem fogja tudni elviselni, ha megtudja, hogyan végezte. Kivégzése előtt kijelentette, nem akar meghalni, fel akarja nevelni gyerekeit.

Kínát annak idején hatalmas sokként érte a matrózok lemészárlása, s a tömegtájékoztatás most a drámai hangulat közvetítésén túl azt igyekezett kifejezni, hogy a gyilkosokon végrehajtott legsúlyosabb ítélet, büntetésük, egyfajta - jogos - elégtétel a nemzet számára. Jogászok a médiában úgy értékelték, hogy az ítéletben kifejeződik "a kínai emberek érdekeinek és jogainak védelme". Sokan szenvedélyesen támogatták az élő adást, volt olyan blogger, aki a méreginjekciós kivégzést túl enyhének találta.

Míg azonban egy-két évtizede egy hasonló televíziós műsor egyöntetűen kedvező fogadtatásban részesült volna, most - az internet és a mikroblogok világában - az új generáció, az értelmiségiek egy része számára már idegen, sőt visszataszító az a fajta tömegkommunikációs megközelítés, amellyel találkoztak.

Ezzel kapcsolatos véleményüknek többen hangot is adtak, mi több az egyik jogvédő ügyvéd mikroblogján úgy fogalmazott, hogy a közszolgálati televízió műsora megsértette a büntető törvénykönyvet, amikor "látványosságként" tálalta az elítéltek utolsó óráit. A világ legnépesebb országában - ahol becslések szerint még mindig több embert végeznek ki, mint az összes többi országban együttvéve - a közelmúltig volt egy igen népszerű televíziós sorozat, Interjúk kivégzés előtt címmel, amelyben halálraítéltek vallottak magukról, életükről.