"A méret is gond. Lengyelország túl nagy, a másik három ország pedig túl kicsit, hogy egy ligában játsszon vele" – szögezi le az európai hetilap véleményrovatában megjelent írás, amely szerint a négy ország megítélése sem egységes. Lucas emlékeztet arra, hogy Szlovákiának Vladimir Meciar, Lengyelországnak a Kaczynski-korszak, Csehországnak pedig a Vaclav Klaus elnöksége okozott kellemetlen perceket. 

"Most pedig (helyesen vagy tévesen) Orbán Viktor Magyarországa a fekete bárány" – jelenti ki Edward Lucas, aki a V4 regionális szerepét értékelve arról írt, szó sem lehet arról, hogy a V4 országai közös állásponton legyenek a kor ideológiai, filozófiai vagy biztonságpolitikai kérdéseiről. 

Az írás szerint ugyanakkor nem értelmetlen az együttműködés, amelynek körét szélesíteni is lehetne, például egy V4-hadosztály létrehozásával, vagy a védelmi beszerzések összehangolásával. A lap szerint Magyarország például papíron kevesebbet költ védelemre, mint Szlovákia, de egy tanulmányra hivatkozva megállapítja, hogy a pénzt Budapest bölcsebben költi el, mint Pozsony. 

Lucas úgy látja, hogy az együttműködés sorsát Lengyelország dönti el; ha teljes mellszélességgel támogatja, akkor tényező lehet, ha elhanyagolja, eljelentéktelenedik. Lucas szerint a lengyel külügyminiszter megnyilatkozásai kizárják azt a forgatókönyvet, amely szerint Lengyelország majd kisebb államok élén vezeti a szövetséget az Európai Unió nagy országaival szemben, a V4 csak egy eszköz a sok közül Lengyelország számára. 

Edward Lucas végül a brit Nemzetközösséghez hasonlítja a V4-csoportot: országok véletlenszerűen összeállított csoportja, amelyeket összeköt közös történelmük, a vezető rétegeik közötti erős kulturális kapcsolat. Lucas megjegyzi, hogy egyetlen brit kormányfőnek sem jutna eszébe felszámolni a Nemzetközösséget, ugyanakkor "bolondság" lenne arra építeni a brit külpolitikát.