A mentési munkálatokat koordináló katonai alakulat egyik tagja, Sahid Ahszan Bhuijan százados elmondta, hogy a veszteségmérleg a hétfői 656-ról 705-re nőtt. A romok közül korábban 2437 embert sikerült élve kimenteni. 

A Rana Plaza nevű egykori épületben, amely a főváros Dakka egyik elővárosában, Szavarban állt, öt, nyugati exportra dolgozó ruhaüzem is működött. Amikor az épület kártyavárként összeomlott, több mint 3000 munkás dolgozott az üzemekben.  

Ez volt minden idők legsúlyosabb ruhaipari balesete a világon. Túlszárnyalta a New York-i Triangle Shirtwaist 1911-es katasztrófáját, amelyben 146 munkás lelte halálát, illetve a közelmúltban történt tragédiákat, a 2012-es pakisztáni (260 halott) és az ugyancsak 2012-es bangladesi tűzvészt (112 halott). 

Kedden az április 24-i katasztrófa több száz túlélője lezárt egy főútvonalat a baleset színhelyének közelében, bérük kifizetését és egyéb juttatásokat követelve. Juszuf Harun helyi kormányzósági tisztségviselő közölte, hogy együttműködnek egy ágazati munkaadói testülettel annak érdekében, hogy a munkások megkapják bérüket. A tiltakozó akció békésen zajlott, de a forgalmat több órán keresztül megbénította. 

Helyi tisztségviselők közlése szerint az épület tulajdonosa - akit egy tucatnyi más gyanúsítottal együtt letartóztattak - illegálisan bővítette az összeomlott épületet három emelettel, és jogtalanul járult hozzá ahhoz, hogy a ruhaipari üzemek az épületben áramfejlesztő gépeket helyezzenek el. Feltételezések szerint a ruhaipari gépek és az áramfejlesztők rezgései hozzájárulhattak a katasztrófa bekövetkezéséhez. 

Az épületben üzemeket működtető külföldi konfekcióipari cégek különbözőképpen reagáltak a tragédiára. Csak kevesen ismerték el közülük - mint például a brit Primark és a kanadai Loblaw Inc. -, hogy a részben illegálisan emelt épületben az ő megrendeléseiket teljesítették, egyben kártérítést ígértek. A többség viszont - köztük a Benetton, a KiK és a Wal-Mart - elhatárolódott a tragédiától, és azt állította, hogy nem engedélyezte a gyártást az ipari termelésre alkalmatlan épületben. 

Az elmúlt évtizedben a ruhaipar fő szereplői tömegesen helyezték át termelésüket Bangladesbe, ahol a havi minimálbér 38 dollár, és ahol évente egymilliárd dollár profitra tudnak szert tenni. A ruha- és textilgyártás a bangladesi export 80 százalékát teszi ki, és az ágazat több millió főnyi helyi munkaerőt foglalkoztat.