Nekrológot közölt a május 8-án elhunyt Vermes Gézáról az Economist. A lap felidézte Vermes korábbi megjegyzését, amely szerint az élete "szerencsés balesetek" sorozata volt, ezek közül pedig a legnagyobb a holokauszttól való megmenekülése volt.

A Holt-tengeri tekercsek egyik legelismertebb tudományos kutatója május 8-án, 89 évesen hunyt el. Vermes Géza Makón született, zsidó családban, 1924-ben. Hétéves volt, amikor a család kikeresztelkedett, a fiút pedig katolikus iskolába küldték. Mindez azonban nem tudta megmenteni a szülőket, akik a holokauszt idején vesztették életüket.

Vermes Géza azonban megmenekült, plébánosa, Apor Vilmos segítségével, katolikus intézményekben vészelte át a háborút. Talán a hála is vezette, hogy a háború után katolikus papnak tanult. Budapesten, majd Belgiumban tanult, majd a világon az első volt, aki az 1947-ben felfedezett Holt-tengeri tekercsek témájában doktorált.

Vermes iskolát alapított a Holt-tengeri tekercsekről alkotott véleményével. Az első ősi írásokat 1947-ben egy beduin kecskepásztor fedezte fel a Kumrán hegység egyik barlangjában, idővel pedig továbbiakat találtak helyiek, illetve tudósok. Összesen kilencszázat. A héber és arámi írások eredetéről azonban hosszasan vitatkoztak a tudósok. Vermes azt képviselte, hogy az Ótestamentum egy zsidó szekta tagjainak munkája, amely a Krisztus előtti második század közepén készült.

Több könyvet és tanulmányt publikált Jézus életéről is, akiről bebizonyította, hogy valóban élt, ám ő nem Isten fiának tartotta, hanem prédikátornak, akinek tanításai alapjául szolgáltak a kereszténység létrejöttének.