Sok madárhoz hasonlóan a pingvineknek is hosszú utat kell megtenniük táplálékszerző és szaporodási területük között. Ezt az utat úszva teszik meg, ahelyett, hogy repülnének. Ez a fáradságos út mindig fejtörésre késztette biológusokat: miért nem őrződött meg a madarak repülési képessége, amikor kifejlődött merülési képességük. 

Ezt kutatták a szakemberek Kyle Elliotnak, a winnipegi Manitobai Egyetem biológusának a vezetésével. Az amerikai tudományos akadémia Proceedings of the National Academy of Sciences című, legfrissebb kiadványában közzétett tanulmányukban két repülni is képes bukó madárfajt - az alaszkai kárókatonát (Phalacrocorax pelagicus) és a vastagcsőrű lummát (Uria Lomvia) - tanulmányoztak, hogy kiderítsék repülés helyett miért úsznak inkább nagy távokat a pingvinek.

A kutatók olyan eszközökkel szerelték fel a madarakat, amelyekkel merülésük idejét, mélységét mérték és a hőmérséklet mellett regisztrálták gyorsulásuk változásait a merüléseik során. A szakemberek az adatok alapján elemezték azt az energia ráfordítást, amelyet a madarak a merüléshez használtak.

A pingvinhez nagyon hasonló lummáról megállapították, hogy nagyon könnyen merül, de a repülés sokkal fárasztóbb számára. "Nagyon sok energiára van szüksége. Ezeknek a madaraknak nagyon rövid a szárnyuk, és ahhoz, hogy a levegőben maradjanak, hihetetlen gyorsasággal kell csapkodniuk szárnyukkal. Ez nagyon fárasztó" - idézte John Speakmant, az Aberdeeni Egyetem professzorát, a tanulmány egyik készítőjét a BBC.   

A szakemberek feltételezik, hogy pingvinek a múltban evolúciós válaszúthoz érkeztek, vagy repülnek, vagy a hullámokat szelik. A feltételezés szerint mivel szárnyaik egyre inkább a merüléshez alkalmazkodtak, egyre kevésbé voltak hatékony számukra repülni - magyarázta Speakman professzor.