Nincs jó válasz

„Kemény fellépés a bűnözéssel és a bűnözést kiváltó okokkal szemben” – hangoztatta Manuel Valls francia belügyminiszter a múlt héten a német határ melletti kisvárosban, Forbachban tartott nagygyűlésen. A másfél éve hatalmon lévő szocialista–zöld kormány legkedveltebb politikusa nem véletlenül idézte fel Tony Blair brit munkáspárti exkormányfő legendás mondását. A 22 ezres településre azért látogatott el az 51 éves politikus, hogy kampányoljon pártja polgármestere mellett, akinek a jövő márciusi önkormányzati választáson az utóbbi időben egyre több választót megszólítani képes szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) egyik alelnökével, a pártelnök Marine Le Pen legfőbb stratégájával, a 31 éves Florian Philippot-val kell majd megküzdenie.

A helyzet egyre kiélezettebb. Marine Le Pen ugyanis sikert sikerre halmoz, miután az apjától, az alapító Jean-Marie Le Pentől két éve átvette a párt irányítását, a vezetést megfiatalította, a politikai hangvételt átformálta. Az előrelépés bizonyítéka, hogy egy időközi választás vasárnapi második fordulójában az FN jelöltje szerzett mandátumot egy dél-franciaországi kisváros önkormányzati testületében, maga mögé utasítva jobboldali riválisát. Le Pen valós társadalmi problémákat vet fel, persze populista megközelítésben, muszlim-, globalizáció- és EU-ellenes politikájára pedig a válságos időkben, rekordmértékű munkanélküliség közepette egyre több választó vevő. Az európai parlamenti képviselői mandátummal rendelkező, pártja szélsőjobboldali megbélyegzésén felháborodó Le Pen ügyesen taktikázik. Kihasználja a belső hatalmi rivalizálással elfoglalt legnagyobb ellenzéki párt, a jobboldali Unió a Népmozgalomért (UMP) és az erőtlen, hangját alig hallató Francois Hollande államfő népszerűtlensége folytán egyre bizonytalanabb szocialisták teremtette politikai vákuumot. Személyét legutóbb a harmadik legnépszerűbb politikusnak hozták ki, az FN pedig a napokban készült közvélemény-kutatás szerint a szavazók preferenciája alapján a jövő májusi európai parlamenti választásokon mind Nicolas Sarkozy exállamfő pártját, az UMP-t, mind a szocialistákat megelőzné.

Talán ezért is igyekszik retorikájában éles hangot megütni, a hangsúlyt a biztonságra, a rendteremtésre helyezni Valls, akit lassacskán a hasonló politikát folytató Sarkozy szocialista utódjaként emlegetnek. A Barcelonában született, Franciaországban felnőtt, állampolgárságot húszévesen kapott Valls néhány hete nagy port kavart az egyre több feszültséget kiváltó kelet-európai, főként romániai és bulgáriai cigányok illegális sátortáborainak felszámolása, a romák hazatoloncolása kapcsán tett kijelentésével. Illúziónak nevezte például, hogy a romák integrációja megoldást jelenthet problémáikra. A rendkívül ambiciózus, titkon államfői álmokat dédelgető Valls a koalíción, de még a pártján belül is komoly vitát váltott ki unortodox megközelítésével, ám megállapítása – emberjogi szervezetek megdöbbenésére – a francia közvélemény nagy többségének egyetértésével találkozott. Még akkor sem volt hajlandó korrigálni álláspontját, amikor Jean-Marc Ayrault miniszterelnök kiigazította, s a roma integráció szükségessége és megvalósíthatósága mellett érvelt a parlamentben. Szenvedélyes beszédét persze csak azt követően mondta el, hogy a sokáig hallgató, egyes hírek szerint Valls nézeteivel egyetértő Hollande hosszú csend után megszólalt, de nem foglalt állást, csak a kabinet egységének helyreállítására utasította kormányfőjét.

A kelet-európai romák illegális franciaországi táborozása nem új keletű probléma. Olyannyira, hogy szinte menetrendszerűen minden választást megelőzően napirendre kerül. Le Pen már most megelőlegezte, hogy jövő márciusi kampányában a bevándorlás kérdése mellett a romaügy is azonos hangsúlyt kap. Az illegális cigánytáborok felszámolása, lakóik kitoloncolása a mostanihoz hasonló port kavart Sarkozy elnöksége idején, az EU és az emberjogi szervezetek ugyanúgy felháborodásuknak adtak hangot. Viviane Reding igazságügyi biztos ezúttal is szankciókkal fenyegette meg Párizst, ha nem hagy fel romaellenes intézkedéseivel. A szocialisták a jobboldalnál erőteljesebben lépnek fel a kelet-európai romákkal szemben: tavaly 13 ezer romániai és bulgáriai cigányt utasítottak ki az országból, 18 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, Sarkozy elnöksége alatt. Táboraikat a hatóságok folyamatosan számolják fel, amivel annyit érnek el, hogy néhány kilométerrel arrébb mennek, mígnem onnan is távozásra kényszerülnek. A szocialista kormány a romák hazautaztatásában sem olyan bőkezű, mint elődje, mondván, nem akarja ösztönözni visszatérésüket. Sarkozy idején Párizs a felnőttek hazautazására fejenként 300 eurót, a gyerekekére 100 eurót adott, míg a kelet-európai romáknak jelenleg 50, illetve 30 euróval kell megelégedniük.

Franciaország-szerte a városok, kisebb települések szélén lévő mintegy 400 bádogvárosban a lakhatási tárcaközi bizottság adatai szerint 17 ezer roma él, köztük 4300 a gyerek. Katasztrofálisak az életkörülmények, a szerencsésebbek lakókocsiban élnek, vannak, akik lakatlan házba költöznek be, de a többség kartonból, bádogból összeeszkábált viskóban húzza meg magát, fűtés, víz, villany nélkül. A környéken lakók nemcsak a higiénés állapotok miatt panaszkodnak, hanem azt állítják, ahogy megjelennek a romák, megszaporodnak a bűnesetek. Mindeközben a romaellenes indulatok is kezdenek elszabadulni, egyre több a beszámoló arról, hogy megtámadják őket, Molotov-koktélt hajítanak táboraikra. Párizs az áldatlan állapotok miatt kilátásba is helyezte, hogy megvétózza Románia és Bulgária 2014. január elsejével esedékes csatlakozását a schengeni övezethez, ami a jelenleginél szabadabb mozgási lehetőséget nyújtana a két ország állampolgárai számára.

Kedvezőbb a vándorló francia cigányok megítélése, akiket a közvélemény sokkal inkább elfogad. A becslések szerint 400 ezren vannak, francia állampolgárok, egészségügyi ellátásra, szociális segélyekre is jogosultak. Elhelyezésükről az önkormányzatok kötelesek gondoskodni, lakókocsitáboruknak olyan helyet kijelölni, ahol van közüzemi szolgáltatás. Persze velük szemben is sok a fenntartás, előfordul, hogy az önkormányzatok egy-egy cigány közösség vezetőjét csúszópénzzel bírják rá, hogy más körzetben üssék fel a táborukat.

TÁLAS ANDREA