Moszkva politikája Ukrajnával szemben leginkább arra hasonlít, ahogy a Szovjetunió Csehszlovákiával szemben fellépett a második világháborút követően: 1947-ben a már elfogadott Marshall-segély visszautasítására kötelezte Prágát, 1968-ban "a szocialista vívmányok" megvédésére a helyzet "normalizálásáig" a testvéri államba csapatokat küldött, amelyek a rendszerváltásig, azaz több mint húsz évig tartózkodtak "ideiglenesen" ott - írta a szakértő.

A francia elemző szerint az ukrán válság egyértelműen a csehszlovákiai forgatókönyvet követi, amely Viktor Janukovicsnak az európai partnerséget illető, orosz nyomásra történő 2013 novemberi pálfordulásával, majd azt követően a Majdan téri felkeléssel kezdődött. Ez pedig a hidegháború gyökerének egyik fontos epizódját idézi, azt, amikor 1947. július 4-én a csehszlovák kormány egyhangúlag csatlakozott a Marshall-tervhez. Július 9-én a kormány delegációját Sztálin Moszkvában arra kötelezte, hogy utasítsa vissza a segélyt, amely másnap meg is történt. "Moszkvába mint szabad miniszter repültem és Sztálin szolgájaként tértem vissza" - idézte a francia elemző Jan Masaryk akkori csehszlovák külügyminisztert. Ez volt Csehszlovákia bekebelezésének nyitánya a szovjet blokkba.

rt.com

Rupnik szerint a második dátum, 1968 augusztusa még inkább hasonlít a mostani orosz beavatkozásra. Vlagyimir Putyin orosz elnök azt ugyanis az orosz kisebbség megvédésének szükségességével. 1968-ban a szocializmus vívmányainak megvédésére és az "igazi" csehszlovák kommunisták segítségkérésére - akiknek nevét nem hozták nyilvánosságra - vonultak be Csehszlovákiába a baráti szocialista országok. Moszkva most azt állította, hogy a fekete-tengeri orosz hadiflottát fenyegetés érte, 1968-ban Moszkva szerint a Varsói Szerződést és Csehszlovákia biztonságát fenyegette a revánsra vágyó Németország. Oroszország most azt is kiemelte, hogy a Janukovics és az ellenzék között február 21-én aláírt megállapodást nem tartják tiszteletben Ukrajnában, 1968-ban Moszkva azzal érvelt, hogy Csehszlovákia megszegte mindazt, amire egy hónappal korábban Alexander Dubcek, a Csehszlovákiai Kommunista Párt akkori vezetője Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió vezetőjének pozsonyi és ágcsernyői megbeszéléseiken kötelezettséget vállalt az invázió előtt.

A francia elemző szerint azonban a legsokatmondóbb az orosz elnökség közleményében az, hogy az indoklás, miszerint az Orosz Föderáció fegyveres erőire Ukrajna területén addig van szükség, amíg az ukrajnai társadalmi-politikai helyzet rendeződik, gyakorlatilag az 1968-as közlemény szó szerinti átvétele, amely a szovjet csapatok "ideiglenes állomásoztatását" a helyzet normalizálásáig tartotta szükségesnek. Ami valójában az 1989 novemberi rendszerváltásig tartó repressziót és irányítást jelentette.

A kijevi Majdant azonban nem a prágai bársonyos forradalomhoz érdemes a francia elemző szerint hasonlítani, hanem inkább a 2004-es ukrajnai narancsos forradalom folytatásának lehet tekinteni. Rupnik idézte Václav Havelt, aki szerint jelentős különbség, hogy 1989-ben a kommunizmus ellen tört ki a forradalom, most viszont a posztkommunizmus ellen lázadt fel Ukrajna, ami egy tekintélyelvű politikai rezsim és a maffiakapitalizmus keveréke. Az elemző hozzátette: az is lényeges különbség, hogy 1989-ben Prágát Václav Havel és az egykori demokratikus ellenzék testesítette meg. A Majdannak viszont nem kellettek az ellenzéki vezetők, az élen Julija Timosenkóval, 2004 hősével.

Azonkívül, hogy a rendszerváltáskor a Szovjetunió szétesőben volt, most pedig Oroszország erősödben van, a leglényegibb különbség az 1989-es Prága és a mai Kijev között az, hogy az ukrajnai ellenállási mozgalomból nem nőtt ki egy demokratikus politikai elit és az ellenzékieknek nincs igazi vezetőjük - írta Rupnik.