Október 12-én tartják a hatodik általános választást az ország 1995-ös megalakítása óta. 19 évvel ezelőtt az amerikai Daytonban Jugoszlávia, Horvátország és Bosznia vezetői keretmegállapodást kötöttek, amely lezárta a boszniai háborút. Ennek folyományaként Bosznia-Hercegovina függetlenné vált az egykori Jugoszláviától, de az országot két entitásra osztották: a terület 51 százalékát kitevő, bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A bosnyák-horvát föderáció további, egymástól elkülönülő közigazgatási egységekből, kantonokból áll. A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön vezetése, parlamentje és alkotmánya is van, de rendelkeznek a teljes államra vonatkozó vezetéssel is. Jövő vasárnap ezek minden szintjén választást tartanak.

A közvélemény-kutatások egyrészt alacsony részvételi arányt jósolnak, másrészt arra is rávilágítanak, hogy a lakosság nagy része szerint a délszláv háború óta az utóbbi négy év volt a legrosszabb.

A politikai agónia közvetlenül a 2010-es voksolás után megkezdődött, amikor 16 hónapon át nem sikerült kormányt alakítani. A helyzet később sem javult, a túlburjánzott állami adminisztrációban dúló ellentétek miatt szinte egyetlen törvényt sem sikerült elfogadtatni, nem valósították meg sem a megígért reformokat, sem az európai integrációs folyamathoz szükséges lépéseket.

Az Istinomjer (Igazságmérő) nevű politikai monitoringgal is foglalkozó szervezet kutatásai alapján a négy évvel ezelőtti 1941 ígéret mindössze 3 százalékát váltották valóra a politikusok. Ez még az eggyel korábbi mandátumban kormányzó pártok 5 százalékos eredményénél is rosszabb, ami szerintük arra utal, hogy a kampányígéreteket és a hangoztatott politikai programokat maguk a politikusok sem veszik komolyan. Azt is megállapították, hogy a legtöbb ígéret a gazdaság területére vonatkozott, és éppen ott történt a legkevesebb előrelépés.

Csak az idén több sztrájk és tüntetés volt az országban, mint az utóbbi négy évben összesen. Ezek közül a legnagyobb februárban a bosnyák-horvát föderációban kezdődött, aminek az volt a közvetlen kiváltó oka, hogy Tuzlában csődbe ment négy privatizált nagyvállalat. A csalódott emberek azért vonultak az utcára, mert szerintük a vezetés érzéketlenül szemet hunyt afelett, hogy tízezren maradtak munka nélkül, ráadásul már ezt megelőzően is négy és fél éve nem kaptak fizetést. A tiltakozások később más bosnyák városokra is átterjedtek, a tömeg több kormányzati hivatalt megtámadott, és felgyújtotta egyebek között a szarajevói államelnökség épületének egy részét is.

Alig értek véget a tüntetések, májusban az évszázad legnagyobb árvize sújtotta a térséget, eurómilliárdos kárt okozva az országban. A nemzetközi segélyek és kölcsönök ellenére azonban az újjáépítés öt hónapja nem kezdődött meg.

Ebben az elégedetlen légkörben küzd meg a 3,2 millió választópolgár szimpátiájáért az a 7743 jelölt, aki ezúttal is reformokat, a gazdaság fellendítését és az európai uniós csatlakozási folyamat felgyorsítását ígéri.

A választásoktól a legtöbben változást remélnek, és azt várják, hogy előbbre léphetnek az Európai Unió felé vezető úton. Ehhez azonban az országnak mindenképpen meg kell változtatnia diszkriminatív alkotmányát, amely különbséget tesz az úgynevezett államalkotó népcsoportok és a kisebbségek között. Utóbbiakhoz tartozók nem is indulhattak a választásokon.