Szülők és szavazók - Az Egyesült Államok a bevándorlásról vitázik

Uralkodói allűröket mutató, a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus szabályait semmibe vevő, vagy egy régi igazságtalanságot a totojázó törvényhozás miatt egyedül orvosolni kénytelen, csak a neki alkotmányban garantált joggal élő elnök? Valóságos hitvita robbant ki az USA-ban a liberálisok és a konzervatívok, a demokraták és a republikánusok, a The Wall Street Journal gazdasági és a The New York Times politikai napilap szerkesztőségi oldala között azt követően, hogy Barack Obama rendeletet alkotott a bevándorlás átmeneti reformjáról. Ami biztos, hogy az USA modern történetében ennyi – elsősorban Mexikóból – illegálisan az országba érkezett ember sorsáról még nem döntöttek egyetlen jogszabállyal.

Obama a múlt csütörtök este mondott beszédében – amiért a négy nagy hagyományos tévécsatorna, az ABC, a CBS, a Fox és az NBC nem szakította meg a műsorát, a rendelet célközönségének számítókat elérő spanyol ajkú Telemundo és Univisión viszont igen – mintegy négymillió főnek kínált megoldást a becslések szerint az országban törvénytelenül tartózkodó 11,2 millió közül. A jövő év elején életbe lépő jogszabály alapján három évre mentesülhetnek a deportálás veszélye alól, és munkavállalási engedélyt kaphatnak, akik 2010. január 1-je előtt illegálisan érkeztek az országba, és a gyerekük Obama beszédének napja, 2014. november 20-a előtt született.

Az USA ugyanis az Európában megszokott vérségi helyett a területi alapú állampolgársági jogot gyakorolja, azaz az állampolgárságot automatikusan megkapja az, aki az országban született – ennek eltörlését most újólag szorgalmazni kezdték –, így sok olyan szülő van, akinek a gyereke amerikai, ő maga viszont nem. Az intézkedés rajtuk segít, számukat 3,7 millióra teszik. Ahhoz, hogy valaki élhessen a lehetőséggel – ami hangsúlyozottan nem vezet állampolgársághoz –, biztonsági átvilágításnak kell alávetnie magát, és eljárási díjat köteles fizetni.

AFP

Obama egy 2012-es rendelettel felfüggesztette azok deportálását, akik 2007. június 15-e előtt gyerekként illegálisan érkeztek az országba, és a bejelentéskor 31 évesnél fiatalabbak voltak. Az elnök most megszüntette a felső korhatárt, az érkezés határnapját szintén 2010. január 1-jére tette, és a kitoloncolás alóli mentesítés, illetve a munkavállalási engedély hosszát – mindkettő megújítható – kettőről három évre emelte.

A korábbi szabályok potenciálisan 1,2 millió illegálisan bevándorolt egykori gyerekre vonatkoztak, az újak mintegy 300 ezerrel növelik ezt a kört. Amennyiben a külföldön született gyerek időközben megszerezte a zöldkártyát, akkor a szülője – ha legalább öt éve az USA-ban él, és átmegy a biztonsági átvilágításon – szintén megúszhatja a deportálást, és legálisan munkába állhat. Semmilyen könnyítést nem kapnak a gyerektelen illegális bevándorlók – a számukat 6,2–6,5 millióra becsülik –, s Obama az enyhítés ellentételezéseként azt is megígérte, hogy tovább erősítik a déli határ védelmét, és gyorsítják a bűncselekményt elkövető, illetve nemzetbiztonsági kockázatot jelentő bevándorlók kitoloncolását.

A téma kényességét mutatja, hogy a Fehér Ház szokatlan módon, röviddel a beszéd előtt az igazságügy-minisztérium jogi véleményét is nyilvánosságra hozta. E szerint az elnök csupán azzal a jogával élt, hogy az ország vezetőjeként eldöntheti, az ügyészi erőforrásokat milyen személyek elleni eljárásokra használja fel. S azokat ezúttal nem az ártalmatlan, sőt az amerikai gazdaságnak hasznot hajtva dolgozó, hanem a veszélyt jelentő illegális bevándorlókkal szemben akarja alkalmazni. A dühöngő republikánusok szerint azonban Obama messze túllépte az alkotmány által neki adott hatáskört, mert az ügyészi erőforrásokkal való gazdálkodás legfeljebb egyedi esetekre vonatkozhat – vagy, mint a The Wall Street Journal szerkesztőségi oldala érvelt, arra, hogy a kokain birtoklását üldözzék, de a marihuánáét nem –, emberek millióira azonban nem.

Egyes felháborodott republikánusok pert vagy törvényhozási alkotmányos vádemelést szorgalmaznak Obamával szemben, mások azt szeretnék, ha a képviselőház, illetve a novemberi félidős kongresszusi választáson az ellenőrzésük alá került, de csak januárban hivatalba lépő új szenátus a pénzforrások elapasztásával lehetetlenítené el a rendelet végrehajtását. Ezzel csak az a baj, hogy az azért felelős Állampolgársági és Bevándorlási Hivatalnak nem a költségvetés adja a pénzt, hanem az ügyintézésért folyamodók fizetik be díjként. A republikánusok amúgy is a tűzzel játszanak, mert az elnöki rendelet főleg az USA leggyorsabban növekvő kisebbségének, a spanyol ajkúaknak kedvez, márpedig 2012-ben az elemzők szerint az elnökjelöltjük, Mitt Romney részben a hispánók elfordulása miatt maradt alul az újrázó Obamával szemben.

A rendeletét egy vasárnap esti tévéinterjújában is védelmébe vevő Obama – akinek kérésére hétfőn lemondott republikánus védelmi minisztere, Chuck Hagel – és a demokraták is kockáztatnak. A 2016-os elnökválasztáson jelöltjüknek jól jöhet a hálás spanyol ajkúak támogatása, ám magukra haragíthatják a szavazók körében még mindig nagy, 70 százalék fölötti többségben lévő fehérek egy részét, akik az átmeneti enyhítést csak újabb illegális érkezőket az országba vonzó amnesztiának tekintik. Az is veszélyt rejt, hogy egy közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak relatív, 48 százalékos többsége úgy véli, az elnöknek nem lenne szabad egyedül cselekedni az ügyben.

Obama arra hivatkozik, hogy két republikánus elődje is rendeletet alkotott, ám Ronald Reagan csak az 1986-os – 2,7 millió illegális bevándorlónak az állampolgárság felé utat nyitó –, kétpárti konszenzussal született törvényt igazította ki, és utódja, az idősebb George Bush is a mostaninál szűkebb kört részesített kedvezményben. Obama – akinek irányítása alatt az USA 2009 óta rekordszámú, több mint kétmillió külföldit kitoloncolt – azt is mondta, hogy a januártól a törvényhozás mindkét házában többségben lévő republikánusok megmutathatják, milyen kiváló törvényt tudnak hozni a bevándorlásról. Az alap pedig akár meg is lehetne hozzá, mert a szenátus republikánus és demokrata kompromisszumként tavaly elfogadott egy törvényjavaslatot, amely nem négy-, hanem nyolcmillió illegálisan az USA-ban tartózkodó személynek kedvezett volna, és az állampolgársághoz vezető utat is megnyitotta volna előttük – ám a radikálisabb republikánusok uralta képviselőház tárgyalni sem volt hajlandó róla.