Mégis, kinek a parabolája?

Ausztria biztonságának erősítéséről döntött múlt heti ülésén a bécsi kormány. A közel 300 millió eurós csomagból a legnagyobb összeget, 126 milliót az interneten végrehajtható támadások kivédésére fordítanak, újabb száz szakembert vesznek fel e különleges szolgálathoz. Bécs a terrorizmus ellen erősíti számítógépes csapatát, de azért követi barátai tevékenységét is, ami szintén figyelemre méltó. A profik hallgatásától kísérve oknyomozó újságírók, ellenzéki politikusok, lelkes amatőrök széles sávon adatokat gyűjtő és továbbító, képzeletbeli háromszöget vélnek kirajzolódni a bécsi „égben”, melyet gyanújuk szerint nem más, mint az elektronikus kommunikáció nemzetközi figyelését végző amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) működtet.

A háromszög egyik pontja a XV. kerületi, 1971 óta amerikai tulajdonban lévő villa tetején található, magas kémények mögé bújtatott antennaerdő. A második a IX. kerületi amerikai nagykövetség tetején, 15 négyzetméter alapterületű, fehér borítású kis lapos házikó alatt búvik meg (ugyanilyen építmény áll az USA berlini misszióján is, ahonnan az NSA-titkokat kiszivárogtató Edward Snowden szerint Angela Merkel kancellár mobilját is figyelhették). A fehér lepel tavaly került a tetőre, amikor az osztrák újságok írni kezdtek a titokzatos építményről. A harmadik pont pedig a 34 emeletes IZD-torony (International Zentrum Donaustadt) tetején szemérmetlenkedik. A 140 méter magas épület 2001-ben készült el, légvonalban alig száz méterre van a bécsi ENSZ-várostól. A legfelső emeleteken az amerikai ENSZ-követség található, az alatta lévő szintekről több cég is elköltözött már, állítólag annyira „bezavart valami” a mobiltelefonok használatakor. Tavaly új hűtőberendezés nyomai is felbukkantak az amerikai szinten, amiből nagy teljesítményű számítógépek munkába állítására lehetett következtetni. A szlovák határ közelében lévő Königswartén óriásparabolák sorakoznak, ezeket is működtetve az USA belátja teljes Ausztriát, valamint közeli és távoli szomszédait. A drótkerítéssel körbevett bázis amerikai tulajdonban van, előtte osztrák páncélautó védi a semlegességet.

A szupermodern lehallgatási technika fejlesztése Ausztria fontosságát látszik igazolni a hírszerzés világában, bár a helyi titkosszolgálatok meggyőződése, hogy nem elsősorban az országra, inkább annak külföldi vendégeire irányul a figyelem. „A világ legfontosabb kémvárosa Washington, de rögtön utána Bécs következik” – jelentette ki dicsérően az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egyik vezetője, akinek becslése megegyezik az osztrákokéval: 7-8 ezer ügynök dolgozhat a városban. Bécs vonzereje mit sem csökkent a vasfüggöny leomlásával; az osztrák fővárosban 120 ország képviselői vannak jelen, a nemzetközi intézményeknek se szeri, se száma.

Több olyan ENSZ-szervezet működik itt – mindenekelőtt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) –, amelyet töretlen szorgalommal hallgatnak le a hírszerzők. Tavaly novemberben csípték el az IAEA számítógéprendszerén az egyik leghatékonyabb amerikai kémprogramot, a Regint, amely képes adatokat rombolni, újakat kreálni és küldözgetni, jelszavakat lopni, már letörölt információkat visszaállítani. Amikor az ENSZ főtitkárát kérdezték, hogyan tudnak védekezni a számítógépes támadással szemben, Ban Ki Mun a szóvivője útján tudatta, hogy reménykednek az amerikaiak ártatlanságában. A kémlelők érdeklődése kiterjed a bécsi központú Kőolaj-exportáló Országok Szervezetére (OPEC) éppúgy, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetre (EBESZ). Utóbbi székhelye a bécsi Hofburg épületében található, ahol Heinz Fischer államfő szomorúan veheti tudomásul, hogy döntően az EBESZ-re, s nem az ő tevékenységére kíváncsiak a titkosszolgálatok.

A helyi közvélemény szinte büszkén konstatálja, hogy az osztrák főváros változatlanul találkozóhelye Kelet- és Nyugat-Európának, számos orosz oligarcha keresi itt a nyugalmát, a szovjet utódállamokból származó üzletemberek is szívesen tárgyalnak elegáns bécsi szállodák süppedő foteljeiben. Hírszerzésre érdemes diaszpórák is megtelepedtek a két világ határán: a Törökországban betiltott Kurd Munkapárttal (PKK) kapcsolatban állók, befolyásos szírek, nagy hatalmú közel-keleti turisták, a balkáni háborúk nyomán áttelepült szerbek, horvátok, bosnyákok. Nyílt titok, hogy a titkosszolgák egyik kedvenc találkahelye a schwechati légikikötő tranzitja, sokan hosszú repülőutakat is megtesznek egy-egy randevúért. Bécs komoly bevételhez jut a titkosszolgálatok jelenlétéből, ezzel is magyarázzák, hogy az osztrák törvények roppant elnézőek a külföldi kémekkel szemben, csak akkor büntetik őket, ha a tevékenységük osztrák érdeket sért. Az utóbbi harminc évben mindössze 14 ítélet született kémkedési váddal Ausztriában, a legutolsó 2004-ben. A legtöbb esetben belügyről volt szó, ezenkívül néhány magyar és román kémet vontak ki a forgalomból.

A titkosszolgálatok bécsi serénykedésének hagyománya van, a hivatásos szimatolók már a Monarchia idején is ott sürögtek-forogtak. Ausztria második világháború utáni négyhatalmi megszállásának tíz évében kiváltképp virágzott a szakma: egy amerikai szakértő állítása szerint az osztrákok egynegyede tevékenyen is segítette a titkosszolgálatok munkáját, sokan meg is tudtak ebből élni. Ma mintegy 17-18 ezer diplomata dolgozik Ausztriában a követségeken, a konzulátusokon, a nemzetközi szervezeteknél. A követségek létszáma erősen tupírozott, az ottaniak mintegy fele állítólag a diplomáciai mentesség védelme alatt „egyéb” tevékenységet végez – így becsüli Siegfried Beer történész, aki a világon egyedülálló, a kémkedés kutatásával foglalkozó intézetet működtet Grazban. Az Austrian Center for Intelligence, Propaganda and Securities Studies tavaly ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.

Az osztrák titkosszolgálatok kimondottan jó viszonyt ápolnak amerikai kollégáikkal. Az erőkülönbség miatt nem is tehetnek másként, de mint hírlik, az USA több ízben készségesen segített is nekik merényletek megelőzésében. Olyan ügyekben, amelyekkel az osztrák illetékesek nem is zavarják meg állampolgáraik nyugalmát.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS