A férfi részt vett a nevezetes 1943-as szökés szervezésében, több könyvet is írt a megsemmisítő táborról, tanúskodott a háborús bűnökkel vádolt ukrán lágerőr, John Demjanjuk perében és tanácsadóként segítette a Szökés Sobibórból című, 1987-es angol-jugoszláv filmdráma forgatását.

Az izbicai születésű Tomasz Blattot családjával együtt 1943 áprilisában deportálták a sobibóri megsemmisítőtáborba, ahol szüleit és öccsét rögtön elpusztították a gázkamrákban. A 16 éves Tomaszt életben hagyták, hogy munkára kényszerítsék.

Hat hónappal a lágerbe kerülése után Blatt részt vett a sikeres sobibóri felkelésben, amelyben megölték a nácik többségét és körülbelül 300 rabnak sikerült megszöknie. A szökevények nagy többségét később elfogták és megölték, de Blattnak hatvan társával együtt sikerült elmenekülnie. A háború után előbb Izraelbe, majd az Egyesült Államokba emigrált.

Tomasz Blatt az 1980-as években gyakran visszalátogatott az egykori lágerbe, hogy megnézze annak állapotát, és rendszeresen talált emberi csontokat a térdig érő gazban. "Gyakorlatilag én tisztítottam meg a terület negyed részét, felszedegetve és eltemetve a csontokat" – mondta egy interjúban, amelyet 1987-ben adott az AP hírügynökségnek.

A halálhírét közlő Alan Heath csendes és szolid emberként írta le Blattot, aki soha nem érzett bosszúvágyat a németek iránt a zsidók legyilkolása miatt, sem antiszemita lengyel honfitársai iránt.

"Annak ellenére, ami családjával történt, állandóan azt ismételgette, hogy nem szabad gyűlölni. Ő valóban nem táplált ellenséges érzületet a németek iránt, és arra biztatott másokat is, hogy ne tegyék ezt" – mondta Heath.

Blatt és két másik túlélő (Filip Bialowicz, Jules Schelvis) 2013-ban magas állami kitüntetést kapott Lengyelországban a sobibóri felkelésben tanúsított "bátorságért és hősiességért", valamint a holokauszt emlékének ápolásában végzett kiemelkedő munkásságukért.