Kitűzik a palesztin lobogót az ENSZ New York-i székhelyén, mire szeptember végén Mahmúd Abbász palesztin elnök ellátogat a világszervezetbe, és felszólal a közgyűlésben. A tagállamok ugyanis a múlt héten nagy többséggel – 119 igennel, 45 tartózkodással és 8 nemmel – megszavazták, hogy a palesztin zászló is helyet kapjon a székház előtt, és erre a világszervezetnek húsz napja van. A zászló megjelenésére az után nyílt lehetőség, hogy 2012-ben a Palesztin Hatóság nem tagként megfigyelő állami státust kapott az ENSZ-ben. Izrael persze ellenezte az akkori és a mostani döntést, melyet üres szimbólumnak, politikai show-nak nevezett.
Abbász azonban a hírek szerint nem pusztán a zászló miatt utazik New Yorkba. Rámalláhi tisztségviselők szerint azt tervezi, hogy gyakorlatilag az összes palesztin csoportosulás vezetőjének támogatásával az ENSZ közgyűlésén felmondja az 1993-as oslói egyezményt. Mégpedig azért, mert szerinte Izrael nem teljesítette a palesztinokkal kötött megállapodásokat, és nem tette lehetővé a palesztin állam létrejöttét. Abbász állítólag azt is ki fogja jelenteni, hogy Palesztina megszállás alatt áll.
A norvég fővárosban, Oslóban titokban tető alá hozott kiegyezést a 2004-ben elhunyt Jasszer Arafat palesztin vezető és az 1995-ben egy zsidó szélsőséges által meggyilkolt Jichák Rabin izraeli kormányfő írta alá 22 évvel ezelőtt Washingtonban, s abban a felek első ízben ismerték el egymást. A megállapodást megegyezések sora követte, kezdett kiépülni a palesztin autonómia a Gázai övezetben és Ciszjordániában, amelynek több részéről 1998-ra ki is vonult az izraeli hadsereg. A tervek szerint néhány éven belül megszületett volna az önálló palesztin állam. A kudarcért persze a felek egymást vádolják, palesztin szélsőségesek öngyilkos merényleteket hajtottak végre Izraelben, a zsidó állam viszont folytatta a gázai és a ciszjordániai kolóniák bővítését. A viszony annyira elmérgesedett, hogy immár évek óta nem folynak érdemi tárgyalások.
Izrael hangoztatja, hogy a zászlóbontás nem helyettesítheti a tárgyalásokat, és Jeruzsálemben bizonyos szkepticizmussal fogadták az oslói folyamat felmondásával való fenyegetőzést. Abbász korábban már bedobta ugyanis a Palesztin Hatóság felszámolását, és kilátásba helyezte a lemondását is. Most azonban könnyen lehet, hogy a 80 éves politikus átlépi a Rubicont, miután a múlt hónapban távozott a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) éléről, de a Palesztin Hatóság, vagyis az autonómia vezetésének elnöki tisztét megtartotta. A napokban összehívják a PFSZ törvényhozó szervét, a Palesztin Nemzeti Tanácsot, hogy megvitassák a kérdést, Abbász pedig nemrég még Szíriába is ellátogatott, hogy a főként Damaszkuszban lévő, de PFSZ-en kívüli palesztin mozgalmakkal is tárgyaljon. Egyesek szerint az sem zárható ki, hogy a fenyegetőzéssel vagy Oslo tényleges felmondásával saját hatalmát akarja megerősíteni, miután népszerűsége a mélyponton van.
Tény azonban az is, hogy soha nem látott méretűvé nőtt az elégedetlenség a palesztin lakosság körében. Az Abbász vezette Ciszjordániában valamivel jobb a helyzet, de egy friss ENSZ-jelentés szerint több mint félezer katonai ellenőrző pont akadályozza a palesztinok mozgását, és ezzel a normális életet, a gazdaságot. A Gázai övezetben – ahol az iszlamista Hamász mini polgárháború révén 2006-ban átvette a hatalmat a Palesztin Hatóságtól – már sokkal rosszabb a helyzet. Éppen ezért kérdés, hogy ha Abbász valóban semmisnek nyilvánítja Oslót, akkor az erre az esetre az Izrael által máris meglebegtetett, főként gazdasági jellegű büntetőintézkedések még milyen további nehézséget jelentenek a tengerparti sáv közel kétmilliós lakossága számára.
Izrael befagyaszthatja az általa a palesztin határokon beszedett, havi 100 millió dollárra rúgó forgalmi adó átutalását – márpedig a Palesztin Hatóság részben ebből fedezi 170 ezer alkalmazottjának fizetését. Korlátozhatja a palesztin területek energiaellátását, pedig már egynapi áramkimaradás is több millió dolláros kárt okozhat, hiszen a palesztin területek energiaigényének 95 százalékát az Izraelből érkező importból fedezik. Ha leáll az izraeli fűtő- és üzemanyag-szállítás, a ciszjordániai és a gázai városokban egy nap alatt megbénul a közlekedés, az élet.
De a gázai helyzetet már így is többen katasztrofálisnak tartják: Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár és a nemrég Gázában járt Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter puskaporos hordónak nevezte az övezetet. A Hamász és Izrael közötti tavaly nyári háború félmilliárd dollárral csökkentette a gázai GDP-t, de a külföldi kormányok visszatartják az azóta felajánlott 5,4 milliárd dolláros segélycsomagot, mert a Hamász nem garantálja, hogy a pénzből nem fordítanak az Izrael megtámadására szolgáló alagutak építésére. Az övezetben százezer embernek még mindig nincs otthona, mert a lerombolt, lebombázott házak felújítása, újak építése csúszik. Az övezet sok szakértő szerint a klinikai halál állapotában van: Izrael és Egyiptom blokád alatt tartja a területet.
A Világbank adatai alapján a munkanélküliség Gázában 43 százalék, ami a legmagasabb a világon, az arány a fiatalok körében meghaladja a 60 százalékot. A lakosság több mint négyötöde valamilyen szociális ellátáson tengődik, és 40 százaléka próbál túlélni a szegénységi küszöb alatt. Az egy főre jutó jövedelem közel a harmadával csökkent az utóbbi két évtized során. Tíz évvel az egyoldalú izraeli távozás után a Hamász azzal szembesül, hogy az Iszlám Államhoz (IS) vagy az al-Káidához kapcsolható radikális szalafista csoportok bombatámadásokat hajtanak végre zeneboltok, internetkávézók ellen, és keresztény intézményeket fenyegetnek. Szakértők szerint kódolva van az újabb erőszakos konfliktus Izrael és a palesztinok között, és az eddigi tapasztalat szerint minden újabb háború véresebb a korábbinál – miközben az IS térnyerése és a migrációs válság háttérbe szorítja a palesztinkérdést.
KERESZTES IMRE
