Rendnek kell lennie

Tagjainak legalább a fele hetvenévesnél idősebb, az elenyésző számú örökletes főrend és püspök mellé a parlamenti pártok levitézlett politikusai, pénzügyi támogatói nem választással, hanem kinevezéssel kerülnek, megbízatásuk élethossziglan tart – ez a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő, jelenleg 816 fős Lordok Háza vette védelmébe a múlt héten az alacsony jövedelműeket. Az arisztokrata idősotthonként, politikusi luxustemetőként is gúnyolt brit felsőház nem hagyta jóvá a konzervatív kormánynak azt az alsóházban elfogadott törvénytervezetét, amely a költségvetési hiány csökkentése érdekében az adójóváírás szabályainak szűkítésével 4,4 milliárd fontot vonna el a legrosszabbul kereső családoktól. A főrendek a tervezet elhalasztását, a társadalmi hatásokról felmérés készítését kérték a kormánytól, és azt javasolták, ha mégis életbe léptetnék a törvényt, a kedvezménytől eleső családokat a kormány kompenzálja. A becslések szerint az intézkedéssel a szigetországban 3,3 millió család évente átlagosan ezer fontot veszítene.

Óriási felháborodással fogadta a főrendek döntését David Cameron konzervatív kormányfő, és egyből megbízta a konzervatív Lord Strathclyde-ot, hogy végezze el a testület jogköreinek felülvizsgálatát. A jelentése elkészítését még karácsony előttre ígérő örökletes főrendtől sok jóra aligha számíthat a Ház, miután közölte: aki a tűzzel játszik, az megégeti magát. Elismerte ugyan, hogy a Lordok Házának az íratlan alkotmány szabályai szerint jogában áll a törvényeket visszaküldeni az alsóháznak, ám most erre nem volt felhatalmazása. Az elutasított jogszabályokat az alsóház elvben újraszavazással felülírhatja, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy erre többnyire nem kerül sor. A Lordok Háza nem riad vissza a konfliktustól: a Munkáspárt idején, 1999–2010 között 450 alkalommal dobott vissza törvényt, és az előző ciklusban a konzervatív–liberális demokrata koalíció 99 ízben szenvedett vereséget a felsőházban. Cameron második, májusban hatalomra került kormányával szemben különösen szigorú a Lordok Háza, hiszen eddig húsz beterjesztett törvénytervezetét elutasította.

A kormány felháborodása ezúttal annyiban nem alaptalan, hogy a főrendek szembementek azzal az 1911-es parlamenti törvénnyel, amely kizárta a Lordok Házát a költségvetést érintő jogszabályok elfogadásából, és egyúttal a vétójogát is megszüntette. Az intézkedésre szintén az akkori kormány és a főrendek közötti összetűzést követően került sor: 1909-ben az annak idején hagyományosan konzervatív többségű Lordok Háza elutasította a liberális kabinetnek a gazdagokat adóztatni kívánó költségvetését, ami politikai, majd alkotmányos válságot váltott ki. Előfordult, hogy a konzervatív többség a munkáspártiaknak okozott gondot, aminek 1949-ben az lett a vége, hogy a Clement Attlee vezette kormány kettőről egy évre csökkentette azt az időt, ameddig a Lordok Háza elhalaszthatja egy törvény elfogadását.

Most viszont ellenkező a helyzet, a konzervatívok kisebbségben vannak, amit Cameron meg akar fordítani. Szerinte a főrendi intézménynek is azokat az erőviszonyokat kell tükröznie, amelyek a választások nyomán az alsóházban kialakultak. A 650 fős alsóházban jelenleg a konzervatív párt ötfős többséggel rendelkezik, míg a 816 fős felsőházban 249 főrenddel képviselteti magát. A mostani ciklusban a konzervatívok pozíciója azért gyengült meg, mert a kormányból kikerült liberális demokraták 112 lordja az ellenzéket erősíti, és általában a 212 főrenddel jelen lévő munkáspártiakkal szavaz. A konzervatívok nehezményezik, hogy a liberális demokraták túlzott befolyással bírnak a Lordok Házában, hiszen az alsóházban jelenleg mindössze hat képviselőjük van.

A konzervatívok felsőházi kisebbségüket legfőbb riválisuknak, a Munkáspártnak köszönhetik. A Lordok Háza a baloldali párt modernizációját meghirdető Tony Blair kormányfő 1999-es alkotmányos reformjai nyomán nyerte el jelenlegi formáját. Blair a 26 püspök mellett az akkor 1297 fős, kétharmad részben örökletes címet viselő és magát általában konzervatívnak valló főrendekből álló testülettel lényegében megszavaztatta a saját „halálos ítéletét”. A valamivel több, mint a felére, 659 tagúra csökkentett intézményben közülük mindössze 92-en maradtak. Helyükre a pártok által delegált élethossziglani főrendek ültek. Blair eredetileg teljes egészében választott képviselőkből álló felsőházat akart, ám elképzelését nem valósította meg.

Ugyanez történt Cameron első kormánya idején. Koalíciójában a liberális demokraták hiába akarták a Lordok Házát legalább részben választott testületté átalakítani, kezdeményezésük a toryk ellenállásán megbukott. Annyit azonban elértek, hogy bizonyos etikai vétségek esetén a lordok kitehetők a testületből, ahonnan saját akaratból is nyugdíjba vonulhatnak. Ez utóbbi lehetőséggel eddig mindössze 30 főrend élt. Mindez azonban kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a sorozatos újabb kinevezésekkel felduzzasztott Lordok Háza ne váljon kezelhetetlen tömeggé. Már most a kínai parlament után a világon a második legnagyobb létszámú törvényhozói testület, és ha mindenki megjelenne, le sem tudnának ülni, mert kevés a hely. Az előző kormányzati ciklusban 71 új főrend került a Lordok Házába, az idén Cameron 45-öt nevezett ki, közülük 26 volt tory. Ha a kinevezések ebben ütemben folytatódnak, a mostani kormányzati időszak végére az ezer főt is elérheti a létszám, amit semmi sem korlátoz. A szokásjognak megfelelően a mindenkori kormányfő dönt az új főrendekről, a pártok közötti megoszlásáról. Cameronnak a konzervatív többség visszaszerzésére az lenne a kézenfekvő, ha a pártjához hű emberekkel bővítené a testületet. Ami azonban igen költséges mulatság: évente 2,6 millió fontos kiadást jelentene a büdzsének.

Azzal, hogy összetételében alapvetően megváltozott, és jelentős részben egykori kormánytagokkal feltöltődött, szakmailag javult a Lordok Háza, még akkor is, ha a főrendek többsége lazán teszi a dolgát. Munkájukért fizetést nem kapnak, viszont költségtérítésben részesülnek, van, aki csak a napi 300 fontért és a kiváló ebédért jár be. Ezenfelül a nem Londonban élő főrendek utazási hozzájárulást is igényelhetnek, és a fővárosiak élethossziglan érvényes ingyen parkolási kártyát. A Lordok Házának működtetése már a jelenlegi méretében is igen költséges mulatság: a legutóbbi költségvetésben 93 millió fontot vitt el, ami egy főrendre leosztva 118 ezer fontnak felel meg. A legutóbbi kimutatás szerint a Lordok Házának húsz tagja az utóbbi öt évben úgy tett zsebre több mint 1,6 millió fontot napidíj és utazási költségtérítés címén, hogy egyetlen alkalommal sem szólalt fel az üléseken. Az intézmény tekintélyét nemrég az ásta alá, hogy az egyik munkáspárti főrendről kiderült, prostituáltakkal múlatta az időt, és kokaint szippantott. A botrány miatt a 69 éves Lord Sewel lemondott a tagságáról, ám a főrendi címétől nem fosztották meg, erre ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint nincs mód.

TÁLAS ANDREA