Elie Wiesel 1928 szeptemberében született Máramarosszigeten, s élete akkor változott meg, amikor az Erdélyt visszafoglaló magyar katonaság gettóba zárta a helyi zsidókat. 1944 májusában több családtagjával együtt Auschwitz-Birkenauba, deportálták, majd nyolc hónappal később Buchenwaldba szállították át. Apját, Slomót egy német katona verte agyon 1945 januárjában.

A második világháború után egy franciaországi árvaházba került, s itt újra találkozott két nővérével, Hildával, és  Beatrice-szel.  Wiesel csak az 1950-es években kezdett írni a zsidóság szenvedéseiről, s ő volt az egyik első, aki a mai értelemben használta a holokauszt szót. Első jelentős műve a jiddis nyelven írt „És a világ csendben maradt” volt.

Az 1960-as években átköltözött az USA-ba, s a Boston University-n tanított. A háború után 2009-ben látogatott először hivatalosan Magyarországra, akkor már Nobel-békedíjas volt. Az elismerést azért kapta, mert a díjat odaítélők szerint Wiesel az egyike volt azoknak, akik a leghatározottabban harcoltak a fajgyűlölet és az erőszak ellen.

Wiesel 1969-ban nősül meg először, felesége egy ausztriai Holokauszt-túlélő, Marion Rose volt. Egy időben állítólag az is felmerült, hogy Wiesel lehetne Izrael állam elnöke, ám az író állítólag elutasította az ajánlatot.
Magyarországon többen azzal támadták őt, hogy Elie Wiesel a valóságban nem az volt, akinek vallotta magát, és „ellopta Lázár Wiesel személyazonosságát”.  Az ügyből per is lett, a vádat Grüner Miklós – aki maga is túlélte a Holokausztot – a bíróság szerint nem tudta bizonyítani.