Trump az elnök. Itt a világvége?
Bár Donald Trump külpolitikája viszonylag ismeretlen, az már látszik, Amerika felhagyhat a világrendőr szereppel. Valóban Putyinra szavazott, aki Trumpot támogatta? Hogyan változik a világ egy Trump vezette Amerikával? Ezekről kérdeztünk két Amerika-szakértőt.
Donald Trump és Hillary Clinton személyében két, másképpen rossz közül választhattak az amerikaiak – mondta a választási eredményeket értékelve Frank Tibor egyetemi tanár, Amerika-szakértő. Annak pedig, hogy még a választás előestéjén is úgy tűnt, Clinton nyer, szerinte több oka is van: egyrészt a közvélemény-kutatásokról rendre kiderül, hogy nem megbízhatóak, másrészt az elemzők a „józan ész” és a korábbi tapasztalatok alapján jósolták előre a volt külügyminiszter sikerét. De a kommunikációs tér átalakulása is hatott: a rövid Twitter-üzenetekkel operáló Trump-kampánynak nagyobb hatása volt, mint mondjuk a Clintont támogató New York Timesnak.
Trump jól ki tudta használni az amerikaiak jó részére jellemző befelé fordulást, köldöknézést: a trumpizmus lényege ugyanis pont az, hogy Amerika érdekei az elsők, nem pedig a szövetségeseké, vagy éppen a világ békéjéé. Az alacsonyan iskolázott rétegeket a szókimondással, a nyílt konfrontáció felvállalásával tudta megnyerni, mert sokaknak elege van már a túlzott finomkodásból, „kommunikációs korrektségből”. Trump az 50-es, 60-as évek – vagyis saját gyerekkorának – Amerikáját képviseli, a fénykorában lévő, a világ felén teljhatalommal rendelkező és már-már legyőzhetetlen államot.
Ha Trump nem vesz vissza, beleremeghet a pénzvilág
Elmaradt a Brexit-népszavazást követő sokk a világ piacain Donald Trump győzelme után, sőt többen még nyerni is tudtak. Az azonban nem túl valószínű, hogy ez a viszonylagos nyugalom sokáig tart majd. Hamar kiheverték a világ piacai az első sokkot Donald Trump megválasztása után.
Sokan csalódtak Obama elnökségében – fő ígéretét, az egészségbiztosítás kötelezővé tételét nem tudta sikeresen átvinni –, de amúgy is, minden hosszabb politikai szakasz után megerősödik az igény a változásra, a váltásra, az emberek azt remélik, az új majd jobban képviseli az érdekeiket – mondta a szakértő. Trumpban pedig vonzó volt a kívülállása, a politikai tapasztalatlansága.
Hillary Clinton személye nagyban szerepet játszott a vereségében. Bizonytalanságot keltett az emberekben az, ahogy az emailbotrányát kezelte – például gyanúra adott okot, hogy miért vert szét 13, általa használt mobiltelefont –, de az sem tett jót, hogy kiderült, külügyminisztersége alatt családi alapítványába „számolatlanul folytak be milliók” olyan országoktól, amelyek amúgy a politikai támogatását keresték. Személyében sem volt igazán vonzó, szeretetreméltó személyiség – mondta Frank Tibor, aki azért felhívja a figyelmet arra, hogy Trump igazából szűk hazai többséggel nyert, az európai országok többsége és India is csalódott, Kína óvatos.
„Floridai házában királynak szólítják az alkalmazottak, multimilliárdos ember, akinek már az apja is milliomos volt. Csak remélni lehet, hogy a sikeres élet nem távolította el a valóságtól, a 'királyi' önkép ellenére sem hiheti, hogy az egész világ ura lett. A trumpizmus tehát nem söpör el minden hagyományos amerikai értéket és nem is tart örökké.”
Nem Putyin nyert
Túlzásnak tartja Frank Tibor azt a véleményt, hogy Trump megválasztásával eljött a világ vége, ahogy azt sem hiszi, hogy minden, amit az új, leendő elnök a kampányban elmondott, csak „nagy duma” lenne, és nem valósul meg. Azt viszont, hogy milyen elnök lesz Trump valójában, nagyban befolyásolják majd a hatalmi ágak, az alkotmány szabta lehetőségek. Bár a kongresszusban továbbra is republikánus többség van, nem lesz feltétlen könnyű helyzetben: saját pártjának több képviselője is elhatárolódott tőle a szexuális zaklatási botránya miatt.
Az elnök belpolitikai működésénél érdekesebb lehet, mondja Magyarics Tamás egyetemi docens, hogy mi lesz a Legfelsőbb Bírósággal, ahová legalább egy, de lehet, hogy három bírót is kinevezhetnek Trump elnöksége alatt. Egészen hosszú távú hatása lehet, ha az abortusztilalom kérdése, vagy a sokat bírált pozitív diszkrimináció egy adott esetben konzervatív túlsúlyú testület elé kerül. (Erről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.) Megjegyezte egyébként azt is, a keleti parti liberális elitből utoljára John F. Kennedy nyert választást, még 1961-ben.
Frank Tibor a másik, a kampányban elhangzott véleményt sem tartja helytállónak, miszerint „aki Trumpra szavaz, Putyinra szavaz”. Szerinte a választás Amerikában a belpolitikáról szól, sokan azt sem tudják, ki az a Putyin, a többség elsősorban fél az oroszoktól, az együttműködést sem támogatja, még akkor sem, ha Szíria ügyében például ez igen lényeges lenne.
„Az tény, hogy Trump és Putyin között van valamiféle kémia, a diktatórikus felé hajló döntési mechanizmus érvényesül mindkét vezetőben, van köztük hallgatólagos egyeztetés arról, hogy miként is kell kormányozni.”
Az elnök nem nagyon szokta felülírni az USA alapvető stratégiai érdekeit, ám az nyitott kérdés, hogy az oroszokkal szemben milyen politikát folytat majd – mondja Magyarics. Kezdetben Trump valószínűleg békülékenyebb hangnemet üt meg, de a szankciós politikán szerinte nem változtat, bár a Krím annexiójával együtt el tudja képzelni tárgyalási témának.
„Az amerikai külpolitikában a kampányretorikához képest több a folyamatosság mint a megszakítottság.”
Magyarics Tamás emlékeztetett arra is, az újrakezdés politikáját 2009-ben Barack Obama és Hillary Clinton hirdette meg Oroszországgal szemben – bár utóbbi később sokat bírálta azt.
Trumptól vagy Clintontól venne használt autót?
Nincs könnyű helyzetben, aki az amerikai elnökjelöltekről gazdasági programjuk alapján igyekszik dönteni. A cégvezetők már döntöttek: se Clintont, se Trumpot nem látnák szívesen a Fehér Házban. Megnéztük, mi lehet a bajuk. Nem kevesebbet várnak el az új amerikai elnöktől a mai elnökválasztáson voksolók, mint hogy kihúzza az ország gazdaságát a válságból.
A „világrendőrségnek vége”
Részletes külpolitikai terv hiányában nem lehet tudni pontosan, hogy milyen lesz egy Trump vezette Amerikával a világ, azonban egy nagyon fontos változás várható. Vége lehet a „világrendőr”-szerepnek, a protekcionista gondolkodás alapján itt is Amerika érdeke az első, nem a világ rendjéért érzett felelősség. Frank Tibor szerint egyébként Trumptól függetlenül sem tartható fenn 150 országban az amerikai katonai jelenlét.
„Elértük a II. világháború után kialakult világhelyzet végét, azt, ami megteremtette az ENSZ-et, a Világbankot és a Valutaalapot. Úgy néz ki, 70 év után fordulóponthoz érkeztünk, Amerika mintha kivonulna a világrendből, amiben eddig meghatározó szerepet játszott. Olyan erkölcsi és politikai felelősséget vállalt, amit már nem akar, mert nem tud folytatni.”
Problémának látja ugyanakkor Frank Tibor, hogy Trump szándékai szerint a NATO-ra – tehát tulajdonképpen az amerikai védőernyőre – fordított kiadásokat csökkentheti Amerika, így viszont másoknak többet kell majd fizetniük. A mexikói határra ígért fal sem valósul meg szerinte úgy, ahogy azt Trump elképzeli, radikális határellenőrzésre viszont lehet számítani.
Trump a kampányban az atombombát is felvetette: nemcsak azt mondta, hogy az észak-koreai fenyegetettség miatt Dél-Koreának és Japánnak engedni kellene, hogy saját atomfegyvert fejlesszenek, hanem azt is, „ha valaki az Iszlám Államból eltalál minket, miért ne vághatnánk vissza atommal?”.
Donald Trumpnak kevés fogalma van az atombombáról, nem tudja, milyen hatásai, következményei lennének az atomcsapásnak – véli Frank Tibor.
„Bízom benne, hogy ez csak politikai jelszó, hiszen atombombával csak a világvégét lehet rendezni. Ha kitart a háborús fenyegetés mellett, annak rettenetes következményei lesznek.”
Magyarics Tamás azt azért nem tartja valószínűnek, hogy Trump atombombát dobna le, az Iszlám Állam ellen intenzívebb bombázás jöhet, de nyújthat az ellenük harcolóknak több anyagi, technikai segítséget is. A szárazföldi erők bevetését zárta csak ki Trump. Nem csak a külpolitikai elképzelései vázlatosak, az sem világos, kik kapnak kulcsfontosságú pozíciót a kül- és biztonságpolitikában. A republikánus párt kül- és biztonságpolitikai elitje ugyanis Clinton mellett tette le a voksát, kérdés, kiket tud Trump megnyerni az adminisztráció számára – tette hozzá Magyarics.
Van némi remény
Elnökként máshogy, a szélsőségeket lenyesve politizálnak a korábbi jelöltek – mondja Magyarics.
„A Fehér Házban más a dolgok fénytörése, mint azon kívül.”
Ez Trumpra már csak azért is kiemelten igaz lehet, hiszen menet közben is többször változtatott álláspontján – például a muzulmánok beengedésével kapcsolatban. Először a muzulmánok teljes beutazási tilalmát javasolta, később arra váltott, elég lesz a szigorú ellenőrzés is. Egy túl erős bevándorlási törvénnyel pedig a latino közösséget is még jobban elidegeníthetik.
Orbánnak vajon igaza lesz?
Orbán Viktor miniszterelnök nyáron arról beszélt, Trump elnöksége lenne jobb Magyarországnak és Európának. Frank Tibor ennek egy okát említette: mindkét politikus a bevándorlóktól félti országát. Viszont nem lehet Magyarországot és Amerikát igazi partnerként emlegetni. Azt ugyan el lehet képzelni, hogy egy Trump vezette Amerika nem beszél majd bele az eddigi mértékben a magyar ügyekbe, azonban Frank Tibor túl nagy változásra e tekintetben nem számít.
„Az USA-nak nem lehet érdeke, hogy diktatórikus jellegű, színű, ízű törekvéseket támogasson világszerte. Ez nem következhet be, Trump nem diktátor, nem császár, tartósan nem rendelkezhet ilyen allűrökkel.”
Tóta W.: Amerika, hiányozni fogsz
Mi ezt a bohóckodást esszük hat éve. És enni fogjuk, amikor ők már lerázták magukról.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
