A riói olimpián ezüstérmet szerző etióp hosszútávfutó bátor politikai kiállása kellett ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen a 38 millió lelket számláló népcsoport, az oromók évtizedes küzdelméről.
Amikor a 26 éves etióp futó, Feyisa Lilesa a Rio de Janeiró-i ötkarikás játékok maratoni futóversenyének utolsó méterein a feje felett keresztbe tette ökölbe szorított kezét, kevesen gondolták, hogy ezzel a mozdulattal saját és családja életét teszi kockára. Hamarosan mindenki számára világossá vált azonban, hogy nem valamiféle örömittas gesztusról volt szó. Az olimpián végül másodikként célba ért sportoló, a népével szolidaritást vállalva, a hazájában hónapok óta dúló véres erőszakra akarta ily módon felhívni a világ figyelmét.
Miközben a tüntetéseken az oromók védjegyévé vált, politikai állásfoglalásnak tekinthető mozdulatot az etióp állami tévé gondosan kicenzúrázta, Lilesa ügye a közösségi média nagy szenzációját szolgáltatta. Közösségi finanszírozási akció indult a futó és családja támogatására, s néhány nap alatt 160 ezer dollárt kalapoztak össze az adakozók. Lilesa nem is szállt fel az etióp sportolókat hazaszállító gépre, s bár felesége és két gyermeke Addisz-Abebában várja, úgy tervezi, hogy az Egyesült Államokban kér politikai menedékjogot, mivel fél, hogy otthon kivégeznék.
A kusita népek közé tartozó oromók száma 38 millióra tehető, amivel a kelet-afrikai ország lakosságának 40 százalékát alkotják, s többségében Oromia szövetségi államban élnek. 48 százalékuk keresztény – ebből 30 százalék etióp ortodox, 18 százalék protestáns –, 47,5 százalékuk muszlimnak vallja magát, 3 százalékuk pedig törzsi vallást gyakorol. Történelmi okokból az oromók nem kovácsolódtak politikai egységbe, jogaikat a három egymást követő rezsim, az Etióp Császárság, a marxista katonai tanács (Derg) és a jelenleg kormányzó Etióp Népi Forradalmi Demokratikus Front (EPRDF) is két lábbal tiporta.
Az etióp kormány fejébe vette, hogy kiterjeszti Addisz-Abeba közigazgatási határait, kisajátítva ezzel a főváros körüli területeken élő oromók termékeny földjeit. 2015 novemberében demonstrációk kezdődtek, amelyek hamarosan átterjedtek a szomszédos Amharára. A kormány januárban elállt ugyan a szándékától, a megmozdulásokat mégsem sikerült lecsillapítania, az eredetileg etnikai alapon szerveződő tüntetések pedig a rezsimmel szembeni általános elégedetlenségbe fordultak. Az ellenzéki véleményeket tűzzel-vassal irtó etióp vezetés kegyetlenül bánt a tüntetőkkel: az utóbbi tíz hónap során a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint 400–500 fegyvertelen tiltakozót lőttek agyon. A kormány elszántságát mutatja, hogy az elit tigrinya kommandós egységeket küldte a demonstrációk vérbe fojtására.
Az oromók idestova másfél évszázada az áldozat szerepét töltik be az etióp társadalomban. Amellett, hogy a politikai döntéshozatalból kiszorultak, gazdasági és kulturális területen is hátrányos megkülönböztetés éri őket, s bár helyzetük az utóbbi évtizedekben némileg javult, továbbra is a társadalom peremén élnek. Az Amnesty International szerint 2011–2014 között legkevesebb ötezer ellenzéki oromót tartóztattak le, volt köztük hivatásos énekes is, akit azért hurcoltak meg, mert nem akart hazafias dalokat előadni. A gyanúhoz elég, ha valaki az oromók hagyományos öltözékét viseli, mondván: a ruha politikai állásfoglalásnak minősül. Az is baj, ha valamelyik oromo nem lép be az EPRDF-be, mert azt feltételezik róla, hogy akkor a 2011-ben terrorszervezetté nyilvánított Oromo Felszabadítási Front tagja. A letartóztatottakra válogatott kínzások várnak, sokan pedig évek óta vádemelés nélkül várják sorsuk jobbra fordulását.
Megfigyelők szerint a tüntetéssorozat a 25 éve uralkodó, hatalmát az etnikai föderalizmusra alapozó kormánykoalíció eddigi legnagyobb politikai kihívása. A tiltakozók szerint az, hogy a népesség mindössze 6 százalékát alkotó tigrinya elit uralja a közéletet, a titkosszolgálatot és a fegyveres erőket, nemcsak a demokrácia megcsúfolása, de a közösségek együttélését is veszélyezteti. Nehezíti a hosszú távú megbékélést, hogy az Oromo Szövetségi Kongresszus vezetői rács mögött ülnek, az Etiópiát 21 éven át uraló Meles Zenawi 2012-es halála után pedig hatalmi vákuum keletkezett.
Katonai diadal kapujában áll Izrael, ám az Irán ellen indított támadása csak akkor lehet tartós siker, ha a teheráni teokratikus rezsim összeomlik, vagy sikerül megsemmisíteni a perzsa állam atomkapacitását.
Több mint egy évig tartott a tárgyalás, az ítélet nem jogerős.
Meglehetősen szabad kezet kapna.
A volt miniszter főtanácsadó lesz.
Az infektológus szerint nem kell rettegni.
Május vége óta többször is el kellett halasztani az Ax-4 misszió indítását.
Még nincsen felelőse az ügynek.
Nagyon hiányzott a fővárosnak az a 10 milliárd, amit most visszakapnak.
