Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) számításai alapján a szombaton sikeresen kilőtt szonda novemberben landolhat a Marson. A legújabb Mars-járó egyéb műszerek mellett földrengésmérőket visz, de a korábbi hasonló missziókkal ellentétben azokat le is rakja a bolygó felszínére, illetve a talajba, így azok sokkal pontosabb adatokkal szolgálhatnak.

A szondán francia szeizmométer az alacsony, míg a brit a magasabb frekvenciájú rengéshullámokat méri majd. A rendszer a mozgások keletkezési helyét néhány száz kilométeres pontossággal meg tudja állapítani. A Földön a rengéseket a tektonikus lemezek mozgásával és egymásra préselődésével magyarázzák, a Marson azonban korántsem biztos, hogy a kéreglemezek aktívak – számolt be a BBC-nek az egyik tudós. Így arra fény derülhet, hogy mi okozza a marsi rengéseket.

A „marsrengések” valószínűleg kisebbek a Richter-skála szerinti 3-asnál, vagyis olyan gyengék, hogy az ilyeneket itt a Földön akár nem is veszik észre az alvó emberek. De a becslések szerint évi néhány tucat mozgásból származó adatok alapján feltérképezhető a vörös bolygó szerkezete és az összetétele. A Marsnak minden bizonnyal fém magja van, amelyet sűrű köpeny és annál könnyebb szerkezetű kéreg borít. De a tudósok még nem tudják, hogy hol húzódnak a határok.

A marsi adatokat a földi rengésekkel összehasonlítva arra is nyílik lehetőség, hogy még többet megtudjanak a bolygók 4,6 milliárd évvel ezelőtti keletkezéséről. Feltéve, ha sikeres lesz a landolás, amely mindig okoz izgalmakat. A szonda ugyanis másodpercenkénti 6 kilométeres sebességgel lép a Mars atmoszférájába, és onnan kell lelassítania szinte a nullára az érkezési pont felett.