A „Legfelső igazság” szekta másik hét tagját, köztük a vezért, Aszahara Sokót július elején végezték ki. A szekta az 1995-ös akció előtt is hajtott végre merényleteket, 1994-ben, az első szaringázos támadásban nyolc ember vesztette életét, és hatszázan szenvedtek mérgezést. „Elképzelhetetlen szenvedéseken mentek át a halálos áldozatok, a családtagok, valamint azok, akik maradandó károsodást szenvedtek a támadásokban” – idézte a BBC a kivégzéseket bejelentő sajtótájékoztatón Kamikava Joko igazságügyi minisztert.

A csütörtökön kivégzettek között volt az a személy, aki toborozta az Aum Sinrikjo szekta új tagjait, valamint az a két szektatag, aki kiengedte a szarint a metrószerelvény kocsijaiba. A merénylet és a kivégzések között azért telt el több mint két évtized, mert a hatóságok meg akarták várni az utolsó fellebbezés sorsának az eldöntését is.

1995. március 20-án az emberek először azt vették észre, hogy csomagok vannak a metró padlóján, s azokból valamilyen folyadék szivárog, ezután kezdődött a szemirritáció, majd néhány másodperc múlva az emberek fulladni és hányni kezdtek, majd elvesztették látásukat. A túlélők közül tizenhárman soha nem nyerték vissza a látásukat. A szekta tagjai úgy vélték, hamarosan eljön a világvége, s mindenki a pokolra jut, s csak azok kerülhetik el ezt a sorsot, akik a szektatagok támadásaiban halnak meg.

A „Legfelső igazság” az 1980-as évek elején jött létre, s a szektában keverték a buddhizmus, a hinduizmus és a kereszténység elemeit. A szektavezér végül azt állította, hogy Buddha óta ő az első „megvilágosult”, s miután 1989-ben hivatalos egyházi bejegyzést is kapott, világszerte sok követője akadt. A szekta végül a paranoiás világvégekultusz felé fordult, s ezt követően jöttek a merényletek. Az 1995-ös támadás után a csoport illegalitásba vonult, s nevet változtatva még jó ideig létezett.