„Amikor a szél a gyár felől fúj, be kell jönnöm a házba, s be kell csukni az ajtót és az ablakokat. Úgy érzem magam, mintha börtönben lennék” – mondta az egyik lakos a kanadai CBC televíziónak. Mások arról meséltek, hogy eldobható maszkokat adnak a városkába látogató rokongyerekeknek, akik jellemzően nyáron érkeznek, akkor, amikor a leginkább elviselhetetlen a rothadó élelmiszer szaga. Az is aggasztja a helyieket, hogy amikor nagyritkán az állami illetékesek ellátogatnak a városkába, mindezt teljes testet fedő védőruhában, s maszkban teszik.

A helyiek már többször próbálkoztak, hogy valakivel elvitessék a halszósszal, vagy osztrigaszósszal teli fermentáló kádakat, ám eddig erőfeszítéseik nem jártak sikerrel. Legutóbbi 2016-ban jelent meg egy magáncég, ám amikor az alkalmazottak elkezdték a tengerbe önteni a kádak tartalmát, abba hagyatták velük a látványos környezetszennyezést. Egy másik vállalkozó felmérte a helyszínt, majd amikor látta, hogy nincsenek a gyárban rágcsálók, visszahőkölt. „Tudja, már 30 éve a szakmában vagyok, s most megijedtem. A rágcsálók ugyanis pontosan tudják, mi az ami tényleg mérgező” – mondta, majd nem vállalta a munkát.

A gyárterület megtisztítása legalább félmillió amerikai dollárba kerülne, erre pedig a városnak nincs pénze. Az Atlantic Seafood Sauce Company pedig elérhetetlenné vált: egykori tulajdonosai eltűntek, a nekik írt levelek felbontatlanul érkeznek vissza a feladóhoz.