Ellenőrzés alatt tartja a médiát, nem nevezi agresszornak Putyint, vasárnap pedig újraválasztására készül Vucic
Akárcsak Magyarországon, Szerbiában is választásokat tartanak vasárnap. De nem ez az egyetlen hasonlóság a két ország között. Az elnök nagy eséllyel ismét Szerbia erős embere, Aleksandar Vucic lehet, aki ellenőrzés alatt tartja a médiát és a szerb gazdaságot. Emellett vonakodik csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz, és agresszornak sem nevezi Putyint. A Deutsche Welle előzetese a szerb választásokról.
Bárhol is lép fel mostanában Aleksandar Vucic szerb elnök, a jelenlévők minden alkalommal nemzeti színű zászlókkal és üdvrivalgással fogadják. Azt nehéz megítélni, hogy ebből a lelkesedésből mennyi a valós és mennyi a megrendezett. Mindenesetre a szervezők semmit sem bíznak a véletlenre: támogatók ezrei érkeznek buszokkal Vucic minden egyes fellépésére. Független szerbiai médiumok állítása szerint a helyi közigazgatásban dolgozóknak kötelező a részvétel.
„Minden eddiginél nagyobb arányú győzelmet tűztünk ki célul, és meg akarjuk mutatni, hogy Szerbia a jövőt, a szabadságot, a békét és a stabilitást választja” – mondta Vucic egy nemrégiben tartott választási gyűlésen.
Szerbia „szuperválasztás” előtt áll: április 3-án elnökválasztást, előrehozott országgyűlési választást és fővárosi helyhatósági választást is tartanak a nyugat-balkáni országban. A hivatalban lévő államfő és a Szerb Haladó Párt (SNS) győzelme azonban sokak számára előre lefutottnak tűnik. Egy nagy belgrádi fogadóiroda Vucic győzelme esetén száz eurós tétre mindössze két eurónyi nyereményt garantál. A közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy Vucic már az első fordulóban megnyerheti az elnökválasztást, ahogy pártjának abszolút többsége is biztosnak tűnik. A szétforgácsolódott ellenzéknek legfeljebb a fővárosban, Belgrádban jósolnak némi esélyt.
Mint egy raktárvezető
Vucic a „béke” és „stabilitás” szavakat mantraként ismételgeti naponta adott televíziós interjúiban. Ez a félreérthetetlen üzenet az Ukrajna elleni orosz háború kezdete óta szerves része a kampányának. Az EU-tagjelölt Szerbia elítélte ugyan Ukrajna területi integritásának megsértését, a Moszkva elleni nyugati szankciókhoz azonban nem csatlakozott. Nemcsak azért, mert a szerbek többsége Oroszországot kulturális és történelmi vonatkozásban is testvérállamnak tekinti, hanem Szerbia jelenlegi vezetésének az is érdeke, hogy Moszkvára támaszkodjon. Energiaforrások tekintetében az ország teljes mértékben függ Oroszországtól, ráadásul Koszovó ügyében ugyancsak bízik az oroszok támogatásában. Sem Belgrád, sem Moszkva nem ismeri el az egykori dél-szerbiai tartomány függetlenségét.
Vucicnak jól jön, hogy a címlapokat egy ideje az ukrajnai háború uralja. Az elnök úgy méregeti a készleteket, mint egy raktárfőnök: hány tonna búzája, kukoricája vagy szardíniakonzerve van tartalékban az országnak. Azt ígéri, hogy ő továbbra is garantálni tudja a békét a puskaporos hordón, amit Balkánnak hívnak.
Vladimir Milutinovic filozófus – aki könyvet írt Vucic retorikai módszereiről – azonban úgy látja, a propaganda célja nem más, mint hogy félelmet keltsen az emberekben.
„A bulvárlapok azt híresztelik, hogy máshol gazdasági összeomlástól tartanak, Németországban pedig már éhínség is fenyeget. Az efféle kijelentések célja, hogy Szerbiát stabilitást nyújtó oázissá magasztalják” – mondta.
A Deutshe Welle riportja Szerbiáról:
Aleksandar Vucic tíz éve tartja kézben a gyeplőt Szerbiában. A Szerb Haladó Párt ellenőrzi a legnagyobb televíziós csatornákat és bulvárlapokat, emberei ott ülnek az állami vállalatok élén és a helyi önkormányzatokban. Vucic politikai ellenfeleit a beszélgetőműsorokban rendszeresen tolvajoknak és árulóknak állítják be, miközben az elnök saját pártját néppártként jellemzi, vagyis egy mindenki számára nyitva álló, ideológiamentes gyűjtőtégelyként.
A Szerb Haladó Pártnak legalább 700 ezer tagja van, ami az ország lakosságának egytizede. Nem véletlen: párttagsági könyv nélkül szinte lehetetlen elhelyezkedni az államigazgatásban, a közszolgálatban vagy állami tulajdonú vállalatnál. És hogy mi ennek a pártnak a programja? Egyszerű. Vucicnak hívják.
A belgrádi Politikatudományi Intézet munkatársa, Dejan Bursacs szerint a közvéleményt a Szerb Haladás Pártja uralja.
„Vucic így azt is megteheti, hogy ellentmondásos üzeneteket fogalmazzon meg, hogy mindenféle beállítottságú szavazót megszólítson. Például egyszerre állapodik meg Koszovóval, és alkalmaz kemény nacionalista retorikát. Máskor azzal dicsekszik, hogy Szerbia az elsők között tett szert elegendő Covid elleni vakcinára, hogy aztán az első adandó alkalommal feloldjon minden járványügyi korlátozást” – sorolta.
Macska-egér játék
Ezzel szemben az ellenzéknek alig van esélye arra, hogy pontokat szerezzen a választóknál. Legfontosabb témáikra – a korrupcióra, a környezetszennyezésre és a kormány feltételezett összefonódására a maffiával – az ukrajnai háború miatt még kevesebb figyelem jut, mint korábban.
Néhány hónapja Vucic ellenfelei még reménykedhettek abban, hogy a felvetéseik meghallgatásra találnak. Környezetvédelmi aktivisták autópályákat bénítottak meg országszerte a tüntetéseikkel, hogy így tiltakozzanak egy nyugat-szerbiai óriási lítiumbánya megnyitása ellen. A brit-ausztrál Rio Tinto bányavállalat súlyosan károsítaná a környezetet, ugyanakkor megfosztaná az országot a beruházás nyereségétől – kifogásolták a projekt kritikusai.
Ez volt az első alkalom, hogy Vucicnak válságkezelő üzemmódba kellett kapcsolnia. Abban a biztos tudatban vonta vissza a Rio Tinto-projekt engedélyezését lehetővé tevő jogszabályokat, hogy ez egy olyan kényes kérdés, amely veszélyeztetheti választási kampánya sikerét. Ezután a közvélemény érdeklődése a botrányos ügy iránt hirtelen megcsappant.
Ilyen mértékű politikai dominancia sosem alakulhatott volna ki a média nagy részének bekebelezése és a kormánypárt szinte korlátlan pénzügyi forrásai nélkül – írja a Verme című független hetilap. Nemrégiben oknyomozó újságírók feltárták, hogy a Szerb Haladás Pártja 2015. és 2021. között csak választási kampányokra mintegy 23 millió eurót (8 és félmilliárd forintot) költött – háromszor annyit, mint az összes ellenzéki párt együttvéve.
„A rezsim így mindent kézben tart, és macska-egér játékot játszhat politikai ellenfeleivel” – kommentálta a Vreme.
Miután az előző, 2020-as parlamenti választást az ellenzék nagy része tisztességtelen körülményekre hivatkozva bojkottálta, egyes ellenzéki szövetségek most mégis bejuthatnak a parlamentbe. Az Együtt Szerbia Győzelméért nevű koalíció, amely demokratikus pártok széles spektrumát tömöríti a baloldalról és a jobbközépről, a szavazatok 15-20 százalékát szerezheti meg. Még ennél is jobb eredményt érhet el elnökjelöltjük, a hadsereg volt vezérkari főnöke, Zdravko Ponos. Az új baloldali-zöld szövetség, a Moramo (Muszáj) szintén átlépheti a háromszázalékos küszöböt, és ezzel bejuthat a parlamentbe. Szerbiában ez a közelmúltban még elképzelhetetlen lett volna, de a lítiumbánya-nyitás elleni harcban most a környezetvédelmi pártok is lendületet kaptak.
Jóval nehezebb a dolga a jobboldali és nacionalista erőknek, melyek öt listán öt elnökjelölttel indulnak. Ez még akkor is így van, ha sok választó fogékony a hazafias és nacionalista jelszavakra. Az ország lakosságának több mint 80 százaléka elutasítja a NATO-csatlakozást, és mintegy kétharmaduk Oroszországot tartja a legfontosabb szövetségesének. Ennek ellenére a jobboldaliaknak és a nacionalistáknak nincs sok esélyük bejutni a parlamentbe.
A politológus Bursacsnak erre is van magyarázata. Az olyan ügyek, mint például Koszovó sorsa pillanatnyilag kevésbé érdeklik az embereket, mint a társadalmi és gazdasági kérdések. Úgy tűnik, hogy a nacionalizmus manapság nem elengedhetetlen kelléke a populizmusnak, csupán adaléka.
„Vucic legfőbb szavazói 2012 óta a gazdasági válság vesztesei: nyugdíjasok, háziasszonyok, kis- és közepes jövedelmű munkások. Választási kampányában az elnök új gyárakat, autópályákat és kórházakat ígér. Az üzenet világos: van remény Szerbia számára, ugyanakkor minden egyes polgára számára is” – magyarázta.
Egyes megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy a kormány a jelenlegi válságra csak olyan lépésekkel tud reagálni, melyek tovább duzzasztják a már amúgy is tetemes költségvetési hiányt. A választások után az élelmiszer- és energiaárak még nagyobb mértékű emelkedése várható. Elemzők arról is meg vannak győződve, hogy a Brüsszel felől érkező nyomás is megsokszorozódik: Szerbia csatlakozzon végre az Oroszország elleni szankciókhoz.
Szerző: Nemanja Rujevics. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Vucic szerb elnök feltehetné a kérdést: hát én immár kit válasszak?
Szerbiában is választást tartanak április harmadikán, ezért Aleksandar Vucic elnök nem hirdetett szankciókat Oroszország ellen, hiszen Putyin elnök a legnépszerűbb külföldi politikus. Az Európai Unió viszont megrótta Szerbiát mondván, a tagjelölt államoktól éppúgy elvárható a szankciók alkalmazása Oroszország ellen, mint a tagállamoktól.
Csak másfél évig tervez az új szerb kormánnyal Vucic, aztán új választásokat akar
Bár simán megnyerte a nyári választást Szerbia elnöke, ő felajánlotta az együttműködést a többi parlamentbe jutott pártnak. Ebből már most sem kér mindenki.
