Elsöpri-e a szerb falut az elektromos autóipar?
Európa legnagyobb lítiumbányáját szeretné felépíteni egy brit-ausztrál vállalat a nyugat-szerbiai Jadar-völgyben. A lítium nélkülözhetetlen az elektromos autók akkumulátoraihoz, a kontinensen pedig nincs még egy ekkora lelőhely. Hónapokon át tartó tiltakozó akciók és a közelgő parlamenti választások hatására a környezetpusztító bányanyitást leállították. De megúszhatja-e egy helyi település a falurombolást, ha a gazdasági érdekek az ellenkezőjét diktálják? A Deutsche Welle riportja.
Slavisa Rosic naponta járőrözik a faluban, így tud minden idegenről, aki megfordul ott. Néha azért jönnek, hogy talajmintát vegyenek, máskor fákat vágnak ki. A mezőgazdaságból élő Rosic és Gornje Nedeljice település lakói hónapok óta fárasztó csatát vívnak a Rio Tinto nevű brit-ausztrál bányavállalattal, amely pont a falu közepén szeretne lítiumot bányászni.
Itt vér fog folyni, ha így folytatják” -
mondta Rosic és megmutatta a helyet, ahol a bánya és a feldolgozóüzem épülne. Ott most szántóföldek terülnek el, házak állnak, és az ortodox templom sincs messze. Mindig is így volt, és Rosic szerint ennek így is kell maradnia.
„Ha a szemünk elé mernek kerülni a buldózereikkel, nem sok jót remélhetnek. El vagyunk szánva mindenre” – mondta.
Kis túlzással azt állíthatnánk, hogy nemcsak Aleksandar Vucic szerb elnök, de még az Európai Unió is tanácstalan Rosic és harcostársai ügyében. A nyugat-szerbiai Jadar-völgyből bányászható lítium ugyanis az egyetlen esély arra, hogy Európa a közeljövőben ellássa magát e ritkaföldfémmel. Gornje Nedeljice legelői és kukoricaföldjei alatt körülbelül 200 millió tonna, a lelőhely után jadaritnak hívott lítium szunnyad. Ez a mennyiség állítólag több évtizedre elegendő évi egymillió elektromos autó üzemanyagcelláinak (akkumulátorok) gyártásához.
Vucic és kormányközeli szerbiai médiumok azt állítják, hogy a bányaprojekt legalább évi egymilliárd euró bevétellel kecsegtet. Ráadásul a szerb elnök számításai szerint ez akár húszmilliárdra rúghat, amennyiben a beruházás mellé akkumulátorüzem és elektromosautó-gyár is épül Szerbiában.
Januárban azonban a kormány váratlanul elrendelte a Rio Tinto projektjének leállítását. A bejelentést környezetvédelmi demonstrációk egész sora előzte meg: emberek tízezrei hónapokon keresztül megbénították az ország közútjait és autópályáit – tisztább levegőt, vizet, földeket, valamint a környezet hatékonyabb védelmét követelve.
Csak kampányfogás?
Vujo Ilic politológus kampánymanővert sejt Vucic döntésének hátterében. Szerbiában április elején nemcsak országgyűlési- és elnökválasztást tartanak, de Belgrádban is az új városvezetésről szavaznak. A széttöredezett ellenzék tagjai – akik a 2020. júniusi választásokat bojkottálták – most végre esélyesnek tartják magukat Vuciccsal szemben, aki tíz éve egyre inkább autoriter módon irányítja a nyugat-balkáni országot.
„A tüntetések nemcsak erőteljesek voltak, hanem részben a kormányzó Szerb Haladó Párt szavazóit is képesek voltak megszólítani”, nyilatkozta Ilic.
„A Rio Tinto bányavállalat elleni demonstrációkon ugyanis nemcsak baloldali-környezettudatos rétegek, hanem kimondottan konzervatívok is részt vettek. Megmozdult mind a városi, mind a vidéki lakosság, és a közös tiltakozásukat azzal indokolták, hogy itt egy idegenszívű vállalat készül lerabolni az ország erőforrásait."
Az Európai Akkumulátor Szövetség (EBA) – amelynek az EU is társalapítója – „komoly csapásról” beszélt, amely visszaveti a zöld fordulatot a közlekedésiparban. 2024-re a lítium hiánycikké válhat, 2030-ra pedig a kereslet felét sem tudják majd kielégíteni a készletekből – közölte az EBA a Deutsche Welle megkeresésére.
Szerbiában ugyanakkor senki sem hiszi el, hogy a hatalmon lévők Belgrádban valóban lemondanának a lítiumbányászatról. A kormány szavában nemcsak az aktivisták és az ellenzékiek, hanem a tudósok és Gornje Nedeljice lakói is kételkednek.
Vujo Ilic politológus szintén azt gyanítja, hogy a projektet a választások után újraindítják.
„Ez a kormány mindig is Szerbia növekedésével, modernizációjával és infrastruktúra-fejlesztésével kampányolt”, magyarázta. „Éppen ezért valószínűtlen, hogy Vucic lemondana egy ilyen nagyszabású beruházásról, mint amilyen a Rio Tinto.”
Savo Manojlovic, A Kreni-Promeni (Indulj! Változtass!) nevű civil szervezet képviselője az elmúlt hetekben elég sok időt töltött az utcán, hiszen ő a lítiumbányászat elleni tiltakozások vezetője Szerbiában.
Nem vagyunk törzs, Vucic meg nem a törzsfőnökünk, hogy a nevünkben a gyarmatosítókkal tárgyaljon a földjeinkről” – mondta.
A kormány persze külföldi titkosügynöknek tartja Manojlovicot, amiért szervezete nyugati pénzalapoktól, többek között a Rockefeller Alapítványtól is kapott már támogatást. Azt, hogy épp az EU, vagyis „a Nyugat” az egyik legfőbb érdekeltje a helyi lítiumbányászatnak, nyilván a szerb kormánypropagandát már nem érdekli.
Manojlovicot és a tüntetőket mindez a legkevésbé sem hatja meg, ők változatlanul a lítium és a bór bányászatának betiltását követelik. Eddig nem jártak túl sok sikerrel. Országszerte ugyanis még mindig több tucatnyi helyen termelik ki ezeket a nyersanyagokat.
„A legnagyobb félelmem, hogy a lítium ugyanolyan szerencsétlenséget hoz majd Szerbiára, mint amilyet a gyémánt hozott Kongóra” – tette hozzá.
Míg a Rio Tinto teljesen elzárkózott a nyilatkozattételtől, addig Szerbia bánya- és energiaügyi minisztere, Zorana Mihajlovic legalább írásban válaszolt a kérdésekre.
„A bányászat betiltásának követelése mögött politikai érdekek húzódnak, melyek nemcsak a bányászati ágazatot, hanem az egész gazdaságunkat veszélyeztetik” – áll a miniszter közleményében.
Mihajlovic bírálja a tiltakozókat, amiért a Jadar-völgyi projektet idő előtti leállították, ahelyett, hogy megvárták volna a hivatalos környezeti hatástanulmányt. Ez ugyanis meggyőzhette volna őket arról, hogy a nyugat-szerbiai lítiumbányászat nem okoz károkat a környezetben.
A DW birtokába jutott bizalmas Rio Tinto-dokumentum azonban ennek az ellenkezőjéről árulkodik. A projekthez készített 80 oldalas környezetvédelmi tanulmány tervezetében maga a bányavállalat is nevesít különböző kockázati tényezőket. Többek között említi a talaj- és folyóvizek terhelését, a levegő szennyezését, valamint az állat- és növényvilág pusztulását.
Tüntetők és „árulók”
Visszatérve Gornje Nedeljicébe, Slavisa Rosic gazda megmutatta azt is, mit ért „pszichológiai hadviselés” alatt. A Rio Tinto vállalat a falu 52 házából, amelyeket a bányaépítés miatt le kell dózerolnia, 49-et már megvásárolt. Az embereket külön megfizették azért, hogy maguk bontsák le korábbi otthonaik tetőit, szereljék le az ajtókat, ablakokat. Lecsupaszított házak sorakoznak most a faluban, előttük táblák: „Magántulajdon! Idegeneknek belépni tilos!”.
A cél, hogy rommá változtassák a falut” – mondta a gazda.
A Rio Tintónak semmi szüksége az épületekre, csak a föld kell nekik. Rosicnak azonban esze ágában sincs eladni a házát, még akkor sem, ha a befektetők a piaci ár három-négyszeresét kínálják neki.
„Hogy számolnék el a lelkiismeretemmel a nagyapám előtt, ha egy nap utánamegyek a mennyországba?” – háborgott. Nem messze a falujától, a közeli Cer-hegységben győzték le a szerbek az osztrák-magyar hadsereget. „Olyan sokan estek el ezért az országért. Én meg most fogjam és adjam el a földjeinket?”
Slavisa Rosic a többi faluban maradóval együtt árulónak tartja azokat a szomszédokat, akik „eladták a lelküket” a Rio Tintónak.
Radomir Filipovic tisztában van ezzel, így ő is sokáig gondolkodott, mielőtt megegyezett a bányavállalattal. A házáért fizetett vételárat nem akarja elárulni. Annyit mindenesetre elmond, hogy az összeg elég volt egy új ház építésére és viszonylag sok szántóföld megvásárlására a szomszédos faluban. És még egy lakásra is futotta belőle a gyermekeinek a közeli városban.
„Korábbi szomszédaim azzal érvelnek, hogy ők a gyermekeik jövőjéért harcolnak az ittmaradásukkal. Én ugyanebből az indíttatásból döntöttem úgy, hogy elmegyek” – mondta Filipovic.
„Az igazság az, hogy a tiltakozókat velünk ellentétben nem kísértették meg. Az ő földjeikre a Rio Tintónak nem volt szüksége, így aztán nem is tett nekik vételi ajánlatot. A mi fejünk felett viszont folyamatosan Damoklész kardjaként lebegett az államosítás, hiszen a mi házaink a leendő bányaterületen álltak" – magyarázta Filipovic.
Az ösztönünk egyszerűen azt súgta, jobb, ha elfogadjuk a pénzt, amíg nem késő, és odébbállunk” – tette hozzá.
Gornje Nedeljice hátramaradt lakossága pedig mindeközben várakozó állásponton van, afféle vihar előtti csöndben. A Rio Tinto a mai napig fenntartja az irodáit az egyik bérelt épületben és még mindig igyekszik újabb földterületeket vásárolni. A helyiek viszont már azzal fenyegetőznek, hogy néhány napon belül kipenderítik a céget a faluból. „Ha kell, erőszakkal”, ígérte Rosic.
A helyiek harcáról videót itt megnézheti:
A cikk elkészítéséhez a journalismfund.eu nyújtott támogatást. Szerzők: Ingrid Gercama, Nemanja Rujevic. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette.
A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében ezentúl heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén szolgáltat tartalmat. Újságírói jelen vannak Európa legtöbb országában és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
