Óránként érkeznek az újabb hírek arról, hogy Ukrajna milyen fegyvereket kap külföldről. A legutóbbi híradások szerint Norvégia, amely korábban 400 harckocsielhárító rakétát küldött Ukrajnának, most száz darab Mistralt adott át, ezeket a rakétákat repülőgépek és helikopterek ellen lehet bevetni. Németország is megszólalt, Annalena Baerbock külügyminiszter arról beszélt, hogy ugyan Berlin nem reklámozta, ám nagyon sok fegyvert – egyebek mellett Stinger légvédelmi rakétákat és páncéloselhárító eszközöket – küldött Ukrajnának. Szlovákia Sz-300-as légvédelmi rendszert adott át, és Csehország volt az első, amely nagy számban küldött Ukrajnának páncélos járműveket. Nagy-Britannia és Ausztrália is szállít: a két ország járműveket, illetve NLAW-páncéltörőket juttatott az ostromlott országnak.

AFP/Sputnik/Sergey Pivovarov

A fő szállító továbbra is az USA, amely a legutóbb jóváhagyott 800 millió dolláros csomagjában többek között 11 Mi-17-es helikoptert, 500 Javelin páncéltörő rakétát, 300 darab páncélozott harcjárművet, valamint nagykaliberű ágyúval felszerelt önjáró lövegeket ad a harcban álló országnak. Az USA ezzel párhuzamosan azt is bejelentette, hogy a NATO nevében harci gépeket is küld Ukrajnának. Ezek minden bizonnyal olyan repülők, amelyek az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban maradtak meg: például Lengyelországban, amely kivonta a szolgálatból, de nem semmisítette meg MiG-29-es vadászait. Az USA az idén már mintegy kétmilliárd dollár értékben szállított katonai felszerelést Kijevnek, és ahogy durvul a háború, úgy válnak egyre komolyabbá az Európába küldött eszközök.

Korlátok között

Az Ukrajnának juttatott fegyverek mennyiségét és minőségét azonban több tényező is befolyásolja. A nyugati országok például nagyon ügyelnek arra, hogy ne küldjék el a legmodernebb fegyvereket, mert joggal tartanak attól, hogy a harcok során a legújabb eszközök orosz kézbe juthatnak. Norvégia is csak Mistralokat küldött, és nem azokat a 2019-ben harcrendbe állított NASAMS légvédelmi rendszereket, amelyek akár 40 kilométeres távolságból is képesek leszedni egy közeledő gépet. (A NASAMS-3 rendszert Magyarország is megvásárolta, a rakéták a tervek szerint 2024-ben állnak szolgálatba.) Az oroszok egyébként rá is játszanak a zsákmányolásra, egy néhány héttel korábban közzétett videóban a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadárok azzal büszkélkednek, hogy már annyi Javelint szereztek, hogy ők is megtanulták használni azokat.

U.S. Army

A másik akadály az, hogy míg Oroszország a komoly veszteségek ellenére is még legalább tízezer harckocsival rendelkezik – az kérdéses, hogy ebből mennyi korszerű, illetve hadba vethető – a NATO-tagországokban fogytán vannak az Ukrajnának átadható készletek. (Ukrajna állítólag már több mint húszezer páncéltörő, illetve légvédelmi rakétát kapott.) A Center for Strategic Studies (CIS) nevű kutatóintézet a már „ikonikussá” vált Javelin példáján vezette le a Nyugat problémáit. A páncéltörőből 1994-es piacra dobása óta 38 ezer darabot gyártottak le, s mivel az USA hadserege minden évben tesztelésre és kiképzésre elhasznált több ezer darabot, illetve több ezer darab jutott a szövetségeseknek is, a szakértők most 20-25 ezresre becsülik az amerikai készletek nagyságát. Ebből mintegy hétezer került már Ukrajnába, így az amerikaiaknak lassan gondolniuk kell arra is, hogy maguknak is tartsanak még néhány ezer rakétát.

A CIS adatai szerint évente mintegy hatezer körül van a maximális gyártókapacitás, de mivel az USA évente csak átlagosan mintegy ezer darab Javelint rendel, az idén aligha lehet felpörgetni a gyártást. A szállítási határidő ugyanis 32 hónap – a Javelint közösen gyártó Raytheon és Lockheed Martin mást is előállít – így Kijev már legfeljebb pár ezer Javelinre számíthat.

Hasonló arányok figyelhetőek meg a Stinger légvédelmi rakétáknál is, a szakértők nyolcezresre becsülik az amerikai készletet, ebből már mintegy kétezer került Ukrajnába. (Az USA hadserege 2003 óta már nem rendelt Stingert, a légierő már áttért modernebb eszközökre. Az oroszok ugyanakkor alighanem jól emlékeznek a Stingerekre, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy az 1979-ben kezdődött afganisztáni szovjet beavatkozás a mudzsahedinek diadalával végződött.)

Hasonló a helyzet Németországban is, ahol Olaf Scholz kancellár igyekszik azt elmagyarázni Kijevnek, hogy a Bundeswehrnek már gyakorlatilag semmije sincs, amit átadhatna Ukrajnának. „Megkértük a német ipar képviselőit, közöljék, mit tudnak a közeljövőben szállítani” – mondta a kancellár, hozzátéve, hogy Berlin jelenleg legfeljebb pótalkatrészeket tud adni a többi NATO-tagállam által Ukrajnába juttatott eszközökhöz.

Kiképzési gondok

További gondot jelent, hogy az ukrán hadsereg katonái jellemzően szovjet, illetve orosz fegyverekkel harcolnak, és így csak kiképzés után lehetnek képesek valóban hatékonyan használni a nyugati fegyverrendszereket, például a Németországtól kért – és egyelőre nem kapott – PzH 2000 önjáró lövegeket. Az ukránok kaptak 100 amerikai Switchblade öngyilkos drónt – ebből a kisebb verzió élőerő, a nagyobb pedig harckocsik ellen hatékony – és mint kiderült, az amerikaiak már több váltásban képeztek ki ukrán katonákat az akár egy hátizsákban is elrejthető eszköz használatára. A komolyabb eszközök használatának elsajátításához hosszabb időre van szükség, így valóban korlátozott azon fegyverek köre, amelyek Ukrajnába juttatásának van értelme. 

YouTube/defenseupdate

Kitüntetett figyelem

Az Ukrajnának szánt katonai felszerelések körét az is befolyásolja, hogy Oroszország egyre inkább vadászik az Ukrajnába belépő szállítmányokra: állítólag Lviv (Lemberg) környékén is megsemmisítettek az oroszok olyan raktárakat, amelyekben a Nyugatról érkezett felszereléseket tárolták, és Moszkvában azt is közölték, hogy Odessza közelében egy katonai felszereléseket szállító ukrán katonai gépet is lelőttek. A kitüntetett figyelem miatt elsősorban olyan felszereléseket érdemes Ukrajnába juttatni, amelyeket többé-kevés rejtve vihetnek be Ukrajnába.

Több forrás szerint a Fekete-tengeren április közepén megsemmisített Moszkva cirkáló – a helyi orosz flotta zászlóshajója – is azért tartózkodott a román partok közelében, mert figyelte, jut-e be légi úton szállítmány Románia felől Ukrajnába. A szállítmányok pontos útvonalát természetesen nem közlik, de a két fő kiindulási pont Lengyelország és Románia. (Lengyel és román kisebbség is él Ukrajnában, de Varsó és Bukarest Magyarországgal ellentétben nem zárkózik el a fegyverek Ukrajnába juttatásától, arra hivatkozva, hogy azzal veszélybe sodorná Ukrajnában élő nemzettársait.)