Angela Merkel örökségével küzd a volt kancellár pártja
Bár Németország legnagyobb ellenzéki pártja erősödött, a német kereszténydemokrata CDU még mindig ott tart, hogy eldöntse, merre induljon Angela Merkel távozása után. Nehéz kritizálni a Scholz-kormányt erőtlen Oroszország-politikája vagy elhibázott energiapolitikája miatt, ha az alapvető mulasztások főként a Merkel-kormányhoz köthetők. Ennek ellenére a CDU igyekszik újra kitalálni magát – most például bevezették a pártban a kötelező női kvótát.
Július elején Friedrich Merz, a CDU elnöke és a párt parlamenti frakcióvezetője fényképével voltak tele a németországi címlapok, ahogy ezüstszínű magánrepülőgén megérkezik Christian Lindner szabaddemokrata párti pénzügyminiszter esküvőjére az északi-tengeri Sylt-re, a „gazdagok szigetére”.
Ez a belépő maximálisan megfelelt a 67 éves konzervatív politikus üzletemberi imázsának, aki nemrég még a világ legnagyobb befektetési alapkezelőjének a német leányvállalatát vezette. Merznek politikusként viszont már magyarázkodnia kellett, különösen, hogy Németországot is energia- és megélhetési válság fenyegeti az ukrajnai háború nyomán.
Merz magához képest is öntudatosan reagált: szerinte kis légcsavaros repülőgépe kevesebb benzint fogyaszt, mint a kancellár kormányzati autója, úgyhogy nincs miért kritizálni. Akár helytálló a kijelentés, akár nem, jól passzolt ahhoz az üzenethez, amelyet a CDU az utóbbi időben a külvilág felé közvetít: az ökológiai megfontolások nem jelentenek automatikus áldozathozatalt a magasabb jövedelműek számára, és klímafordulat nem valósítható meg jól működő gazdaság és sikeres vállalkozók nélkül.
Feltörekvőben a konzervatívok
A fenti példa jól illusztrálja, hogy a háború utáni korszak legsikeresebb pártja keresi az útját, amerre Angela Merkel távozása után tovább haladhat. A kereszténydemokraták 16 év után búcsúztak a kormányrúdtól, és az ellenzékben töltött első év nem is alakult rosszul. Friedrich Merz kétszeri sikertelen kandidálás után már parlamenti mandátummal lett a párt új elnöke: megválasztása szakítást jelzett a Merkel-érával, hiszen személyes ellentéteik miatt 2009 után Merz visszavonult a politikától, és csak akkor tért vissza, amikor a volt kancellár lelépése nyilvánvalóvá vált.
A CDU népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint jelenleg a legmagasabb az összes parlamenti párt közül, és az idei három tartományi választásból kettőt megnyertek: Schleswig-Holsteinben és a legnagyobb tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában. Csak a márciusi Saar-vidéki választásokon maradtak alul. Ennek ellenére az is látszik, hogy a CDU olyan nagyon nem tudott profitálni a magas inflációból vagy a kormánypártok közötti összezördülésekből – a közvéleménykutatások szerint a kereszténydemokrata-keresztényszociális pártszövetség (CDU/CSU) jelenleg négy százalékos pluszban van tavaly szeptemberi, minden idők legrosszabb választási eredményéhez képest.
Egy hónap múlva lesz a következő megmérettetés Alsó-Szászországban, és a hivatalban lévő szociáldemokrata tartományi miniszterelnök, Stephan Weil mindössze három ponttal vezet a CDU jelöltje előtt – ami megmagyarázza azt is, hogy miért a tartományi fővárosba, Hannoverbe szervezték a CDU legutóbbi, szeptember 9-10-én tartott pártkongresszusát.
Hol tart most a CDU?
Egyes politikai megfigyelők szerint a CDU legutóbbi győzelmei inkább a kormánykoalíció gyengeségének köszönhetőek, nem annak, hogy a párt újonnan kitalálta volna magát. A Trieri Egyetem politológus professzora, Uwe Jun szerint a párt még mindig ott tart, hogy meg kell fogalmaznia, mit akar kezdeni Angela Merkel örökségével.
„Merkel CDU-ja” volt ugyanis, amely jelentős szerepet játszott a német energiapolitika átalakításában, valamint abban, hogy Németország egyre függőbbé vált az Oroszországból származó fosszilis tüzelőanyagoktól. És még Grúzia megtámadása vagy a Krím annektálása után sem eszmélt, hogy Oroszországgal újra kell gondolnia minden együttműködést. A fő felelősséget akkor is a fő kormánypárt viselte, ha a Merkel-kormányok közül négyből háromnak Scholz SPD-je is a tagja volt.
Ursula Münch, a bajorországi Tutzingban működő Politikai Oktatási Akadémia igazgatója szerint is a mostani kormány jelenlegi problémáinak nagy része az energetikai átálláshoz köthető, amelyről az előző kormányzás idején döntöttek, és „amelyet elég dilettáns módon kezeltek”. Ezt a problémahalmazt Münch szerint sem lehet egy az egyben a hivatalban lévő kormánynak betudni. A politológus szerint részben ez is az oka annak, hogy az ellenzék nem támadja akkora vehemenciával a koalíciót.
A CDU Ukrajna ügyében például legnagyobb részben elfogadta a szövetségi kormány álláspontját. Ez még akkor is igaz, ha Merz az Ukrajnába irányuló fegyverexport felgyorsítását szorgalmazta, és Scholzot megelőzve látogatott el Ukrajnába. Merz elkötelezettsége Ukrajna támogatása mellett az Orbán-kormány szemszögéből is jelzésértékű: míg a Fidesz háza táján örültek, amikor kétszeri sikertelen próbálkozás után a CDU konzervatív szárnyához tartozó Merz lett a pártelnök, de a CDU vezetése alatt nem farol ki Ukrajna mögül, és nem nyírja az Oroszország elleni uniós szankciókat. A CDU megszavazta azt az alkotmánymódosítást is, amely lehetővé tette, hogy a kormány további hiteleket vegyen fel, és 100 milliárd eurót fektessen a Bundeswehr, azaz a német hadsereg fejlesztésébe.
Viták az atomerőművekről
Ami viszont az energiapolitikát és az energiaárak növekedését kompenzáló kormányzati segélycsomagokat illeti – ezekben a kérdésekben a CDU már sokkal harcosabb volt. Azzal a parlamenti frakciót is vezető Merz egyetértett, hogy a kormány a nyugdíjasok és a diákok hóna alá nyúlt. Ugyanakkor kifogásolta a segélyezés módját: szerinte hatékonyabb lett volna az alacsony jövedelműeknek akár ezer eurót is adni, mint az összes polgárt egy-kétszáz euróval támogatni.
Merz megszólalásaiban folyamatosan kifogásolja azt is, hogy a kormány „nem tájékoztat átláthatóan, honnan szerzi az ország az áramot az elkövetkező hetekre és hónapokra”. De ami a legmarkánsabb különbséget jelenti, az a nukleáris energiához való hozzáállás. Merz „teljességgel abszurdnak” nevezte a kabinet azon döntését, miszerint Németország utolsó két atomerőművének működési idejét kizárólag vészhelyzet esetén hosszabbítanák meg, és akkor is csak néhány hónappal.
Jön a női kvóta
A múlt heti pártkongresszus egyik fő eredménye, hogy a CDU nagy többséggel a női kvóta fokozatos bevezetése mellett döntött, ami jelentős modernizációs lépés. Ez előírja, hogy a jövő évtől kezdve a megyei szintű CDU-elnökségek egyharmada, 2024-től 40 százaléka, 2025 közepétől pedig 50 százaléka nőkből kell, hogy álljon.
„A CDU sem hagyományai, sem az általa képviselt emberi értékek, sem pedig világnézete szempontjából nem az a párt, amely előszeretettel foglalkozik szociális szempontokkal”, mondta Ursula Münch. „Mostanra azonban megtanulta, hogy a dolgok nem változnak maguktól, legalábbis nem a jó irányba. A párt sok női szavazót vesztett, és ebből természetesen le kellett vonni a konzekvenciát.”
A 2021-es parlamenti választásokon, amikor Merkel már nem volt a CDU kancellárjelöltje, a CDU-ra tizenkét százaléknyival kevesebb nő szavazott. Érdekes módon a férfi szavazók közül csak hat százaléknyi pártolt el a kereszténydemokratáktól.
A párt Hannoverben elfogadta az Alapértékek Chartáját is, amely iránymutatást ad az új alapelvi programhoz, amelyet tíz bizottságnak kell kidolgoznia 2024 elejéig. A párt utolsó ilyen igényű programját még 2007-ben fogadták el, azóta a német társadalom is sokat változott. A pártnapokon a küldöttek rábólintottak arra a kezdeményezésre is, amely 18 éves kor után kötelezővé tenne egy év szociális szolgálatot, amikor a fiataloknak lehetősége nyílna arra, hogy „elkötelezzék magukat a társadalom erősítése, segítése mellett”. A szolgálati évet a legkülönfélébb civil szervezeteknél lehetne eltölteni, amiért „vonzó fizetést” is kapnának a fiatalok.
A pártnapon új energiapolitikai javaslatok is születtek: a részben orosz vállalati tulajdonban lévő németországi gáztározókat német kézbe vennék vissza, és a lakossági gázellátásban is bevezetnének egy kedvezményes díjazású gáztarifát – az előző évi fogyasztás 75%-a erejéig.
Vagyis a CDU elindult mindkét nyomvonalon: leporolja identitását és szakpolitikai javaslatokkal igyekszik bizonyítani hozzáértését. Hogy a fejekben is véget érjen a Merkel-korszak.
Szerző: Ben Knight. A fordítást készítette: Valaczkay Gabriella. A cikket szerkesztette: Bogár Zsolt
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Angela Merkel után marad a kérdés: lehet-e egy férfi is kancellár?
A 16 éves kancellársága alatt az egész világ hozzászokott ahhoz, hogy amikor Angela Merkelt látja, a hatalmat, az erőt látja – csak épp nem úgy, ahogy azt addig megszoktuk. Egy olyan korban, amikor a politika az egók harcmezeje, az ő higgadt, visszafogott, szenvtelen hozzáállása paradox módon garantálta a feltűnést.
Angela Merkel Hitler lánya – könyv jelent meg a konteók világáról
Az Angela Merkel Hitler lánya – Utazás az összeesküvés-elméletek világában című könyv szerzői, Christian Alt és Christian Schiffer olyannyira beépültek a konteó-undergroundba, hogy maguk is útjára bocsájtottak egy álhírt, amely olyan sikeres lett, hogy el kellett tüntetniük.
