Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az agresszív Oroszország-ellenes politikát folytató Nyugat minden határt átlépett, a cél az, hogy elpusztítsák Oroszországot – ezzel indokolta szerdai beszédében Vlagyimir Putyin orosz elnök azt, hogy azonnali hatállyal elrendelte a részleges mozgósítást, amelynek keretében, legalábbis Putyin állítása szerint, csak a tartalékosokat hívják be, és közülük is elsősorban azokat, akik már szolgáltak a hadseregben. A döntés mintegy kétmillió embert érinthet, s a döntés meghozatala arra utal, hogy Putyin mindent egy lapra tesz fel: mindenáron megpróbál valamiféle győzelmet felmutatni a több mint fél éve tartó ukrajnai háborúban.
A részleges mozgósítás a Kreml elkeseredettségére utal, nem véletlen, hogy Putyin csak most döntött így, hiszen a mobilizáció egyáltalán nem népszerű az orosz lakosság körében. Minden jel arra utal, hogy míg egy hangos kisebbség támogatta a hivatalosan csak „különleges katonai akciónak” minősített agressziót, a lakosság többsége közömbösen szemlélte az eseményeket. Ez most meg fog változni, a kétmillió tartalékos szerettei rettegni fognak attól, hogy fiaikat, testvérüket, férjüket, vagy apjukat elviszik a háborúba.
A kétmillió ember közül állítólag jelenleg 300 ezret szándékoznak behívni, a mozgósítás állítólag nem érinti a diákokat. Ha teljes lenne a mozgósítás, 25 millió orosz állampolgár lenne kötelezhető hadviselésre. A mozgósítás bejelentése mellett az is fontos fejlemény, hogy határozatlan ideig meghosszabbodik a jelenlegi szerződéses katonák szolgálati ideje. (Eddig jellemzően fél évre írtak alá a bevonuló férfiak és nők.)
Az is fontos, hogy a mozgósítás nem hozhat azonnali változást a frontokon: a behívottakat tovább kell képezni, s az is kérdéses, honnan lesznek az orosz hadseregnek megfelelő minőségű páncélosai, repülői és egyéb katonai eszközei az újonnan harcba küldött katonák számára. A HVG-nek nyilatkozó katonai szakértők szerint legkorábban tavasszal lesz érezhető hatása a most hozott intézkedésnek.
A mozgósítás egyben azt is jelenti, hogy aligha lehet fenntartani a hivatalos „katonai akciós” narratívát, Oroszország ezentúl hivatalosan is hadban fog állni és félő, hogy az ellenfél már nem Ukrajna, hanem a volt szovjet tagköztársaságot támogató Nyugat lesz. Putyin szerint az ukrán népet a Nyugat teremtette meg és most ágyútöltelékként használják őket, és azokkal akarnak leszámolni, akik nem ismerik el, hogy 2014-ben egy katonai puccs döntötte meg a legitim államfő hatalmát. (A „legitim” államfő az a Viktor Janukovics, aki most Oroszországban él, és egy szava sincs az ellen, hogy Putyinék igyekeznek megcsonkítani Ukrajnát.)
Álreferendumok sora
Míg a mobilizálás a harcok súlyosbodását eredményezi, a szakadárok ellenőrzése alatt lévő területeken – egyértelműen moszkvai sugallatra – elrendelt hét végi népszavazások teljesen ellehetetlenítik a válság tárgyalásos rendezését. A minden szempontból illegitim referendumokon ugyanis már most megjósolható eredmény születik majd: a Donyecki Népköztársaság, a Luhanszki Népköztársaság, valamint Zaporizzsja és Herszon megye szinte közfelkiáltással akar csatlakozni „Oroszország Anyácskához”. Bár Oroszország már sok szabálytalan népszavazást rendezett, a mostaniak minden tekintetben alulmúlják a korábbiakat, például a 2014-es donyecki és luhanszki függetlenségi referendumot, vagy a Krímet Oroszországhoz csatoló referendumot.
A mostani voksolást ugyanis kétnapos előkészítés előzi meg és úgy szavaznak az emberek, hogy az Oroszországhoz jövőben hozzácsatolandó területek jó része az ukránok kezén van, így a döntésbe csupán a térségben élők egy részének van beleszólása. Arról nem is beszélve, hogy azok sem szavazhatnak, akik elmenekültek otthonukból, így az eredmény aligha tükrözi az emberek véleményét. Azt, hogy már megvan a végeredmény, az is sejteti, hogy a helyi kollaboráns vezetők arról beszélnek, biztos az Oroszországhoz való „visszatérés”. „Elindultunk az újraegyesítés felé, és nem fogunk visszafordulni” – mondta egyikük, Vlagyimir Szaldo, Herszon megye Moszkva által kinevezett kormányzója.
A megszállt területek Oroszországhoz csatolása pedig azt jelenti, hogy nincs miről tárgyalnia Moszkvának és Kijevnek: az oroszok nem fognak lemondani „saját” területükről, az ukránok pedig nem egyezhetnek bele az ország közel egyharmadának az elvesztésébe. A megszállt területek bekebelezése nem csak szimbolikus jelentőségű: az orosz katonai doktrína értelmében Moszkva sokkal szabadabban használhat nukleáris fegyvereket, ha támadás éri az ország területét.
Atomfenyegetés
Putyin egyben azzal vádolta a Nyugatot, hogy atomháborúval zsarolja Oroszországot és közölte: a zsarolókra borulhat az asztal. „Nem blöffölök” – tette hozzá, s eddig ez volt az orosz államfő részéről a legegyértelműbb utalás arra, hogy Moszkva valóban minden eszközt fel fog használni a győzelem érdekében, miközben egyre kevésbé világos, hogy mi lehet a győzelem. A háború első szakaszában a cél Ukrajna demilitarizálása és nácitlanítása, valamint a Donyec-medence „felszabadítása” volt, de hamar egyértelművé vált, hogy Putyinék szemet vetettek Kijevre, illetve Ukrajna teljes keleti felére is.
Ezek a célok mostanra elérhetetlenné váltak, úgy tűnik, hogy a Kreml most a Donyec-medence teljes egészének az elfoglalásával, illetve a délen megszállt további területek bekebelezésével is beérné. Viszont közben teljesen egyértelművé vált, hogy a Kreml által korábban hangoztatott céloknak semmi közük sincs a valódi szándékokhoz: az oroszok egy hagyományos területrabló háborúval el akarják foglalni a szomszédos állam területének nagy részét. Mindez annak ellenére, hogy Oroszország korábban nemzetközi és kétoldalú szerződésekben erősítette meg, hogy elismeri Ukrajna szuverenitását és határait.
A Nyugat máris válaszolt, s az első reakciók egyáltalán nem meglepőek. Gillian Keegan brit külügyi államtitkár szerint Putyin kísérletet tesz a történelem átírására, amikor azt állítja, hogy Ukrajna fenyegette Oroszországot. „Fogalmazzunk egyértelműen, Putyin hazudik. Oroszország illegitim háborút indított Ukrajna ellen, s mi, NATO-szövetségeseinkkel együtt, kitartunk Ukrajna támogatása mellett” – mondta a konzervatív politikus.
„A Putyin által bejelentett részleges mozgósítás az Oroszország által indított háború további eszkalálására tett kísérlet, s egyben újabb bizonyítéka annak, hogy Oroszország az agresszor. Továbbra is segítenünk kell Ukrajnát, s ha így teszünk, azzal a saját érdekeinket is szolgáljuk” – ezt már Petr Fiala cseh kormányfő közölte. A nyugati politikusok azt is megerősítették, hogy semmilyen körülmények között nem ismerik el a megszállt területen rendezett népszavazások eredményét.
