„Reggel kezdődött, szóltak a szirénák. Körülbelül fél órával később behatoltak a kibucba. Apám bejött a szobámba és a két testvéremet meg engem az ágy alá rejtett, azt mondta, maradjunk csendben. Aztán betörtek a házba, lövöldözni kezdtek. Lőtték az ajtót, apa lábát is eltalálták. Aztán kihúztak minket az ágy alól és videózni kezdtek” – mesélte a 15 éves Dafna Eljakim magyar-izraeli kettős állampolgár, aki összesen 51 napot töltött a Hamász fogságában.

Egy izraeli tévének adott interjút, ahol arról mesélt, hogy anyja helyett volt anyja 8 éves húgának, milyen nehéz körülmények között élt, hogyan rettegett attól folyamatosan, hogy terrorista fogvatartói megölik, és milyen fájdalmat okozott neki, hogy október 7-én három családtagját, köztük édesapját is meggyilkolták.

Az interjút azzal kezdte a fiatal lány, hogy megmutatta a meggyilkolt mostohatestvérének, Tomernek a hátizsákját, amelyen vérfoltok voltak, valószínűleg apjáé. A táskát azóta is mindig magával viszi.

Elmondása szerint miután rájuk törték az ajtót, kirángatták őket a házból és bedugták egy autóba, amely Gáza felé hajtott el. Amikor megérkeztek, rengetegen kezdtek el rohanni feléjük, mert meg akarták verni őket. A túszejtők végül egy házba vitték be őt és testvérét, ahol héberül beszélő orvosok látták el sérüléseiket. Dafnának a fülét és a vállát találta el egy-egy repesz, 8 éves húgának, Elának pedig ujjai és a lába sérült meg.

A két lányt gázai családok otthonaiban tartották fogva, időről időre újabb és újabb otthonokba költöztetve őket. Ela néha még a palesztin gyerekekkel is játszott. A rabságuk alatt alig kaptak enni, Dafna azt is inkább húgának adta, és csak azután kezdett ő is enni, amikor Ela már jóllakott.

Féltem elaludni. Nem tudtam, mi lesz reggel, ha felébredek. Állandóan azt mondogattam magamnak, lehet, hogy elalszom és többé nem ébredek fel, vagy Elával történik ugyanez

– mesélte a lány, akit a fogvatartói folyamatosan azzal rémisztgettek, hogy Izrael nem is harcol értük és már csak koporsóban fognak visszatérni szülőföldjükre.

Utolsó fogságban töltött két hétben a Hamász földalatti alagútjaiban voltak, ahol egy nagyon alacsony belmagasságú szobában helyezték el őket, emiatt fel sem tudtak állni, alig kaptak enni és inni.

Az interjú azzal ért véget, hogy Dafna egy, az ágya fölött lévő rajzra mutatott, amely őt ábrázolta a Hamász fogságában töltött időből. „Az a nap megváltoztatta az életemet. Ez a kép emlékeztet rá, hogy egy másodperc alatt elmúlthat minden, nem tudni, hogy mi történik holnap.”

(via Times of Israel)