Még a szövetségesei sem akarják feltenni Emmanuel Macron képét a választási plakátjaikra, mert attól tartanak, hogy az elnök többet ártana nekik, mint használna – derül ki a Politico cikkéből.

„Az Elysée-palotában nem igazán látják, hogy micsoda Macron-ellenes hangulat alakult ki Franciaországban” – magyarázta a lapnak az elnök pártjának, a Reneszánsznak egyik tagja.

A közvéleménykutatások is azt mutatják, hogy a franciák fölényeskedőnek és tekintélyelvűnek tartják az elnököt, aki már korábban is elitellenes megmozdulások céltáblájává vált. A Coviddal kapcsolatos döntései, illetve a sárgamellényes lázadás idején, valamint a tavalyi nyugdíjreform miatti tüntetéshullámmal szemben tanúsított magaviselete mind megerősítették azt a vélekedést, hogy Macron túlságosan távolságtartó a kisemberekkel és tájékozatlan a problémáikkal kapcsolatban.

Vasárnap ezek az ellenérzések csapódtak le a szavazófülkékben. A Nemzeti Tömörülés áttörését ugyanis nem a hirtelen népszerűvé vált szélsőjobboldali eszmék hozták meg, hanem egy a választások napján készült felmérés szerint a szavazók fele azért járult az urnákhoz, hogy kézzel foghatóan Macron és a kormány tudomására hozza, hogy nem elégedett velük.

Ráadásul Macron személyét a saját pártján belül nem csak a mostani kampány szempontjából látják kockázatosnak. Egyre erősödik ugyanis az a meglátás, hogy az elnök egy elszabadult hajóágyú, aki elvesztette a kapcsolatot a realitásokkal, és a ténylegesnél nagyobbra értékeli tulajdon népszerűségét.

A saját táborán belül viszont attól tartanak, hogy ha az elnök az élére áll a szélsőjobb visszaszorítására indított harcnak, azzal épp az ellenkezőjét éri el, és maga ellen mozgósítja a francia választókat.

Az első felmérések is Macron pártjának újabb vereségét vetítik előre, sőt, még az is megtörténhet, hogy a jelenlegi kormánypárt a harmadik helyre csússzon vissza a szélsőjobb és a szintén erősödésnek indult baloldal mögé.

A francia elnököt azonban valószínűleg pusztán a közvélemény-kutatások lobogtatásával nem lehet meggyőzni, hiszen már többször is kijelentette, hogy nem tartja túl sokra azokat. Egy nemrég az Economistnak adott interjújában például úgy fogalmazott, hogy „a politika nem a közvélemény-kutatások olvasgatásáról szól. Ez egy harc, aminek az eszmék és meggyőződések képezik a lényegét.”

Az aggályok abból a szempontból is megalapozottnak tűnnek, hogy Macron a korábbi, EP-választási kampányban is részt vett, ami katasztrofálisan végződött a pártja számára. Ráadásul Macron számára nincs is igazi tétje a választásnak, legalábbis abban az értelemben, hogy az elnöki székét a kormánypárt újabb veresége sem ingatja meg, közölte is, hogy esze ágában nincs lemondani, történjék bármi is a szavazófülkékben.

Ugyanakkor az is igaz, hogy Macron lényegesen népszerűbb politikus külföldön, mint otthon, ezt támasztja alá a Pew Research Center legfrissebb felmérése is, ami több, a globális politikai folyamatokra befolyással bíró politikus között az ő nemzetközi elfogadottságát is mérte.