Mintha szégyellenék Orbán Viktor környezetében, hogy a magyar miniszterelnök – Szijjártó Péter külügyminiszter társaságában – Moszkvába látogat. Az illetékes kormányzati képviselők nem erősítették meg az állítólag tervezett látogatás tényét, sőt, csak arról beszélnek, hogy Orbán részt vesz a Türk Tanács Azerbajdzsánban sorra kerülő találkozóján. Ahogy arról is csak orosz forrásból lehetett értesülni, hogy miközben Orbán kedden Kijevben tárgyalt, Szijjártó Péter orosz kollégájával, Szergej Lavrovval folytatott telefonbeszélgetést, és dicsérte a nehéz körülmények ellenére jól fejlődő orosz-magyar kapcsolatokat.

Nem véletlen, hogy nem reklámozzák Orbán moszkvai útját. Az EU-tagállamok vezetői már régóta nem állnak szóba az Ukrajna elleni agressziót több mint két éve megindító politikussal, Orbán az egyetlen, aki folyamatosan találkozik Putyinnal, erre legutóbb tavaly októberben került sor, amikor a két politikus a pekingi Egy Övezet Egy Út Fórumon tárgyalt egymással.

Orbán legutóbbi 2022 elején, közvetlenül az Ukrajna elleni orosz invázió megindítása előtt járt Putyinnál Moszkvában.

Putyin magyar hangja Orbán

Hogy mit akarhat Orbán az orosz fővárosban, csak találgatni lehet. Csupán az egyértelmű, hogy az EU nem hatalmazta fel az unió soros elnöki tisztét betöltő ország miniszterelnökét, hogy a szervezet nevében bármiről is tárgyaljon Putyinnal. Különösen nem a békéről, amiről Magyarországnak egészen más elképzelése van, mint a többi uniós tagországnak. Míg Orbán – arra hivatkozva, hogy már eddig is túl sok ember halt meg – azt támogatná, hogy Brüsszel hagyjon fel Ukrajna pénzügyi és katonai támogatásával és ezt követően azonnal kezdődjenek „béketárgyalások” a felek között.

Moszkva azonban nem a békéről akarna tárgyalni – ezt Orbán is tudja –, hanem a teljes kapitulációról: a Krím félszigetről való lemondásról, a négy, részben orosz megszállás alatt lévő kelet-ukrajnai megye átadásáról, a NATO- tagságról való lemondásról, illetve egy semleges, értsd Moszkva-barát, kijevi vezetés hatalomba emeléséről. Orbánnal – aki az utóbbi hónapokban szinte más sem csinált, mint hogy akadályozta a hatékony EU-s Ukrajna- politika kidolgozását és megvalósítását – ellentétben a többi EU-s politikus kitart Ukrajna megsegítése mellett és azt is hangsúlyozza, Ukrajna nélkül nem lehet tárgyalni a válság rendezéséről.

Az EU-s politikusok kivétel nélkül bírálták Orbánt és azt hangsúlyozták, nincs felhatalmazása Brüsszel nevében tárgyalni. Petteri Orpo finn miniszterelnök – aki még véletlenül sem tartozik a kormányzati propaganda által „háborúpárti baloldalhoz”, viszont emlékszik arra, mit tett Moszkva a második világháború előtti Finnország elleni téli háború idején – aggasztónak nevezte a moszkvai utat, s hangsúlyozta: Orbán figyelmen kívül hagyja az EU soros elnöki tisztéből ráháruló feladatokat és aláássa az unió érdekit.

Akár meglepetésnek is tűnhet Orbán moszkvai útja, de több ukrán elemző már a magyar politikus kijevi látogatása után azonnal arról beszélt, biztosra vehető, hogy előbb-utóbb Orbán találkozni fog Putyinnal és Hszi Csin-ping kínai elnökkel, hogy beszámoljon arról, mit végzett az ukrán fővárosban. Nem kizárt, hogy a moszkvai út „trollkodás”: a hiperaktivitással ugyanúgy egy „gumicsontot” akar a brüsszeli vezetők és a többi tagország politikusainak a szájába adni, mint otthon, amikor egy-egy kellemetlen témáról valami egészen más ügy bedobásával terelte el a közvélemény figyelmét.

Orbáni All-in

Miközben Orbán trollkodik, az is elképzelhető, hogy pókeres hasonlattal élve all-int játszik, és abban reménykedik, hogy ha nem is most, de néhány hónapon belül elindulhat egy olyan folyamat, amelynek végén a „nagy béketeremtő” szerepében tetszeleghet majd. Ehhez az kell, hogy Ukrajna további veszteségeket szenvedjen el a frontokon, s hogy az USA-ban Donald Trump nyerje meg novemberben az elnökválasztást.

Ha Trump, korábbi ígéreteinek megfelelően beszünteti Ukrajna segélyezését, nem kizárt, hogy olyan helyzet alakul ki, amelyben Kijev nem tehet mást, mint hogy asztalhoz ül az agresszorral. Ám még ebben az esetben is az a valószínűbb, hogy a közvetítő az a Törökország lesz, amely már korábban is fellépett mediátori szerepben: Ankara volt az, amely tető alá hozta a Moszkva által később felmondott ukrán gabonaexport-megállapodást is.

Még az sem kizárt, hogy születhet egy tűzszünet, ám arra nincs esély, hogy ez valódi békét hozna. Ukrajna ugyanis nem fog belenyugodni az ország ötödének elvesztésébe, s Moszkva sem lesz elégedett egy félsikerrel. Már csak azért sem lehet valódi béke, mert világos: Putyin csak addig tartja be az általa aláírt megállapodásokat, ameddig ezt érdekei szolgálják: 2014-ben és 2022-ben is úgy támadta meg szomszédját, hogy korábbi több szerződésben is szavatolta Ukrajna szuverenitást és területi sérthetetlenségét. A Nyugat sem fogja eltörölni az Oroszország elleni szankciókat, így a válság folytatódni fog és valószínűleg addig nem ér véget, amíg valamelyik fél teljes  – katonai vagy gazdasági – vereséget nem szenved.