Meddig megy el egy anya, hogy megmentse a lányát? És ha az nem érdemli meg?
Julianne Moore és az Eufóriából vagy A Fehér Lótuszból ismert Sydney Sweeney nem egy érzékeny drámában, hanem egy véres thrillerben járják körül a kérdést. Kritika.
„Intézkedéseket tettünk az atomprogramot ért károk helyreállítására” – jelentette ki az iráni állami médiának a Times of Israel tudósítása szerint Mohammad Eszlami (képünkön) az ország nukleáris programjáért felelő Atomenergiai Szervezet (ASZ) vezetője.
Eszlami azt is közölte, hogy Irán jó előre felkészült arra, hogy támadások érik majd a nukleáris létesítményeit. Ennél többet nem árult el, ugyanakkor az amerikai támadást megelőző napokban készült olyan műholdfelvétel, ami azt mutatta, hogy a fordói létesítménynél a szokásosnál lényegesen nagyobb volt a teherautó-forgalom, ami arra enged következtetni, hogy ha mást nem is, de a már meglévő dúsított uránt az irániak máshová szállították el.
Hasonló értelemben nyilatkozott a nap folyamán az ASZ szóvivője, Behruz Kamalvandi is, aki kijelentette, hogy bár szenvedtek el károkat, de nem ez volt az első alkalom, hogy így jártak.
„Irán nukleáris energiával kapcsolatos tudását nem lehet elpusztítani” – mondta.
Bár Irán az elmúlt évtizedek folyamán következetesen tagadta, hogy az atomenergiát katonai célú fejlesztésekre használná, ám már korábban is voltak jelei annak, hogy ebben a kérdésben a teheráni rezsim őszintesége legalábbis megkérdőjelezhető.
Az is igaz ráadásul, ahogyan azt lapunknak Kaiser Ferenc a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének egyetemi docense kifejtette, hogy a támadások éppen azt igazolták az iráni vezetés számára, hogy szert kell tennie nukleáris fegyverekre annak érdekében, hogy ezek abbamaradjanak.
