Daniel Driscoll, az USA hadseregért felelős államtitkára egészen a múlt hétig egy kevésbé ismert figurája volt a Trump-kormánynak. Ez azonban megváltozott, amikor hirtelen a semmiből rábízták, hogy vigye meg Zelenszkijnek a 28 pontos béketervet, és vegye rá az ukrán elnököt az együttműködésre.
A Der Spiegel cikke szerint a 39 éves Driscoll eredetileg egy rutinlátogatásra készült Kijevbe, ahol drónokról és automata fegyverekről egyeztetett volna az ukránokkal, ám ezt alapjaiban változtatta meg egy telefonhívás a Fehér Házból.
A hadsereg hadügyi fejlesztéseiben és azok finanszírozásában otthon lévő, de a külpolitikai folyamatokban kevéssé tájékozott szakállamtitkárt egy gyorstalpalóval hozták fel a nemzetközi politika és az ukrajnai háború történetének témáiból, majd útnak engedték Kijevbe.
Driscoll sikeresen teljesítette a küldetését, képes volt tárgyalási készséggé szelídíteni az ukrán elnök kezdetben merev ellenállását, illetve Kijevben az európai diplomatákkal is közölte, hogy mennyire komolyan gondolja Washington a mostani tervezetet.
Az államtitkár azóta is meghatározó szerepet visz az egyeztetésekben, részt vett az ukránok, az amerikaiak és az európaiak között Genfben a megbeszélésen, és hétfő óta immáron második napja tárgyal az oroszokkal Abu-Dzabiban. A Financial Times figyelemre méltó értesülése szerint ezt ráadásul nem egyedül teszi, hanem ott van vele Kirilo Budanov is, az ukrán katonai hírszerzés feje. Azt azonban továbbra sem tudni, hogy az oroszok részéről kik vesznek részt a megbeszéléseken.
A túl ukránpártinak bizonyult, megfáradt Kellogg tábornok utóda vagy valami sokkal több?
Néhány napja jelentették be, hogy az amerikai elnök ukrajnai különmegbízottja, Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy januárban távozik posztjáról. Az öreg katonát ugyanis túlságosan ukránpártinak tartották Washingtonban, és gyakran hagyták figyelmen kívül a véleményét az ingatlanfejlesztőből diplomatává varázsolt Steven Witkoff kedvéért, aki nemcsak Trump bizalmasa, de saját bevallása szerint is kedveli Vlagyimir Putyint, és nem tekint rá „rosszfiúként”.
Itt jöhet a képbe a régi katonacsaládból származó Driscoll, aki korábban maga is szolgált a hadseregben, egy hegyihadosztályban volt szakaszparancsnok, majd lehúzott kilenc hónapot Irakban, és végül főhadnagyi rendfokozatban szerelt le.
Ezek után beiratkozott a Yale jogi tanszékére, ahol megismerkedett, majd összebarátkozott J. D. Vance-szel, a későbbi alelnökkel. A Politico értesülései szerint Driscoll mostani megbízatásában is Vance keze nyomát kell keresni, bár az is igaz, hogy Trump is egyből támogatólag viszonyult a fiatal államtitkárhoz. „Az én drónemberem”-nek hívja, vagy csak simán „Drónsrácként” emlegeti, mivel Driscoll mély ismeretekkel rendelkezik a csúcstechnológiás fegyverrendszerekről, amivel imponált Trumpnak.
Annak is van esélye, hogy a „Drónsrácot” sokkal magasabb hivatalra szemelték ki, mint az ukrajnai különmegbízotti pozíció. Az ukrajnai háború lezárásának mikéntjéről zajlik egy belpolitikai vita is az USA-ban, és ez még ráadásul nem is a hagyományos republikánus–demokrata törésvonal mentén alakult ki, hanem a kormánypárton belül. J. D. Vance egy gyors és az oroszok számára kedvező békében érdekelt, míg Marco Rubio külügyminiszter hajlamosabb az ukrán érdekeket is figyelembe venni.
Ráadásul könnyen lehet, hogy ez nemcsak egyetlen ügy köré rendeződő vita, hanem már a folytatásról is szól, hiszen mindenki tudja, hogy Donald Trump az USA jelenlegi alkotmánya szerint nem tud még egy elnöki ciklust vállalni, az alkotmánymódosításhoz szükséges jelentős többséget meg a republikánusok minden valószínűség szerint képtelenek lesznek megszerezni. Éppen ezért egy ponton dönteni kell majd a folytatásról, és erről Marco Rubio és J. D. Vance is eltérő elképzeléseket dédelgetnek, mindketten magukat látják ugyanis a kormánykeréknél.
Dan Driscoll ráadásul nemcsak a republikánusok körében népszerű ember, de a tudását és a képességeit a demokraták is elismerik, a hadseregért felelős államtitkári kinevezése (az amerikai védelmi minisztériumban mindhárom nagy haderőnem külön államtitkársággal rendelkezik, így a hadsereg mellett van haditengerészetért és légierőért felelős államtitkárság is) kétpárti egyetértésben ment át a Szenátuson. A mostani tárgyalások eredményén számára is sok múlik.
Az is jól látszik, hogy a háttere ellenére nem simul bele teljesen az oroszpárti irányba, nem véletlenül vitte el magával Budanovot sem Abu-Dzabiba. Ha egyszerre sikerül egy elfogadható békét tető alá hoznia és egyben megőriznie J. D. Vance jóindulatát, akármi lehet belőle. Rövid távon védelmi, vagyis most már hadügyminiszter is, mivel Pete Hegseth a botrányokon és a szakállbetiltáson kívül nem sok egyéb eredményt tudott felmutatni az elmúlt év folyamán, míg egy eredményes béketárgyalás menedzselése erőteljesen Driscoll felé billentené a képzeletbeli teljesítménymérleget.
