Hálátlan feladat tud lenni a szóvivő szerepe, amikor a magyarázhatatlant kell megmagyarázni, tudván, hogy hülyének nézik az elhangzott mondatok miatt. Ebbe kényszerült bele hétfőn Brian Hughes, az amerikai nemzetbiztonsági tanács szóvivője, amikor arra kellett reagálni, hogy a Jement uraló huti milíciák elleni március 15-ei támadás részleteit előzetesen megbeszélő chatcsoportba véletlenül bevonták Jeffrey Goldberget, a The Atlantic című magazin főszerkesztőjét. A történteket megerősítve Hughes azt üzente az érdeklődő The Wall Street Journalnak: „A beszélgetés fonala jól mutatja, hogy milyen mély és átgondolt koordináció folyik a vezető tisztviselők között a követendő folyamatról. A hutik elleni műveletek folyamatos sikere pedig azt jelzi, hogy a katonáinkra és a nemzetbiztonságunkra semmilyen veszély nem leselkedett.”
Ez azonban nem több szerecsenmosdatásnál, s a kirobbant botrány hatásának kétségbeesett kicsinyítésénél. Az ugyanis Goldberg diszkrécióján múlott, hogy csak egy héttel a történtek után hozta nyilvánosságra, hogy 17 kormányzati főember társaságában bekerült abba a csoportba, amely a támadás előtti órákban értesült arról, mi történik. A kommunikáció a szöveges üzeneteket, hang- és videohívásokat titkosítottan lehetővé tevő, ingyenes Signal platformon zajlott, ami a kaliforniai Signal Technology Foundation fejlesztett ki és tart fenn, s az alapját képező szoftver nyílt forráskódú.
A polgári életben a Signal biztonságosnak számít, a titkosítása megfelelő, ám a lezajlott kommunikációt a szabályok szerint az ennél sokkal védettebb, szigorúan titkosított kormányzati hálózaton keresztül kellett volna folytatni.
A neokonzervatív John Bolton – aki Donald Trump első mandátuma idején nemzetbiztonsági főtanácsadó volt (2018–2019) – az esetet megdöbbentőnek minősítette, a tervek kikerülését megmagyarázhatatlannak nevezte, és hangsúlyozta, hogy annak idején minden titkos információt csak a biztonságos kormányzati rendszeren keresztül osztott meg.
