Több mint 200 nő megmérgezésével vádolják a francia kulturális minisztérium egy volt tisztviselőjét, aki a gyanú szerint kilenc éven át rendszeresen csempészett vízhajtót a hozzá állásinterjúra érkező nők italába, majd hosszú sétára invitálta őket, hogy ne tudjanak mosdóba menni – számolt be róla a The Guardian.
A szokatlan támadások 2018-ban kerültek napvilágra, miután a francia kulturális minisztérium egy magas beosztású tisztviselőjéről, Christian Nègre-ről egy kollégája azt állította, hogy megpróbálta lefényképezni egy másik tisztviselő lábait. A rendőrség eredetileg a fényképezés miatt indított eljárást, Nègre számítógépén azonban rövidesen találtak egy „Kísérletek” című táblázatot, amelybe állítólag azt vezette, hogy mikor kit gyógyszerezett be vízhajtóval. Azóta pedig több tucat nő számolt be hasonló tapasztalatokról, amelyek alapján úgy tűnik, a minisztériumból 2019-ben elbocsátott férfi korábban éveken át rendszeresen mérgezhette a nála állásért jelentkező nőket.
Christian Nègre-t többek között kémiai szerrel elkövetett visszaéléssel és szexuális erőszakkal is vádolják, de az ügyben még most, évekkel a lebukása után sem született ítélet. Louise Beriot, a sértettek egy csoportját képviselő ügyvéd szerint a nők begyógyszerezése „egy szexuális fantázia ürügyén a női test feletti hatalomról és uralkodásról szólt a megalázás és a kontroll révén”.
Bár a sajtónak nyilatkozó egyik sértett elmondta, hogy korábban nem is sejtette, hogy ilyenfajta (vagyis vízhajtós) támadás egyáltalán létezik, nem ez az első gyógyszer vagy kábítószer felhasználásával elkövetett szexuális visszaélés, ami a francia nyilvánosságban nagy figyelmet von magára. Alig egy éve ítélték el jogerősen Dominique Pelicot-t, aki éveken át nyugtatókat és altatókat adott be feleségének, akit öntudatlan állapotában más férfiaknak szolgáltatott ki, akik megerőszakolták és bántalmazták.
A mostani nyomozásban kihallgatott nők elmondása szerint miután Nègre teával vagy kávéval kínálta őket, gyakran javasolta, hogy az interjúkat a szabadban folytassák, hogy a hosszú sétákkal eltávolítsa őket a mosdók közeléből. Egy nő például arról számolt be, hogy Nègre órákon át faggatta őt a Tuileriák kertjében sétálva körbe-körbe, és akkor sem állt meg, amikor a nő jelezte, hogy egy „technikai szünetre” lenne szüksége. A sértettek közt volt, aki végül arra kényszerült, hogy köztéren könnyítsen magán, de olyan is volt, aki egy kávézóba besietve próbálta meg elérni a vécét, végül sikertelenül.
A gyötrelmes és megalázó esetek hosszú távon is kihatottak a megmérgezett nők életére, akik közül többen éveken át magukat hibáztatták a kínos esetért, illetve a további állásinterjú-helyzetekben sem tudtak ugyanúgy részt venni. Az áldozatok egyike – akit később poszttraumás stressz szindrómával diagnosztizáltak is – az incidens után nemcsak egész Párizst kerülte, de a munkakereséssel is felhagyott. A begyógyszerezett nők többsége pedig csak saját esetük után évekkel, a nyomozás fejleményeiről beszámoló sajtóhírekkel szembesülve döbbentek rá, hogy bizarr támadás áldozatai voltak.
Mivel a férfival szembeni nyomozás és büntetőeljárás rendkívüli mértékben elhúzódott, már több sértett is kártérítést nyert az állammal szemben indított polgári perben.
„Elképesztő, hogy hat év után még mindig várunk a tárgyalásra” – nyilatkozta az egyik sértett.
Túl sokáig tart. Az igazságszolgáltatási folyamat több traumát okoz, mint gyógyulást
– tette hozzá.
Nyitóképünk csak illusztráció. Fotó: Stiller Ákos
