Guardian-elemzés: A populista jobboldalt le lehet gyűrni, miért pesszimisták mégis a haladók?

A globális jobboldal, amely állítólag felívelőben van, hátrányban van szervezettségben, intellektuálisan, taktikában és a támogatók számában. Mégis, amikor veszít, azt csodának éli meg szabadelvű és baloldali. A Guardian szerzője, Andy Beckett szerint erre semmi ok.

  • HVG

Az amerikai időközi választásoktól kezdve Magyarországig és Brazíliáig rendre felsülnek a szélsőségesek, a baloldal mégis túlbecsüli erejüket. Pedig az igazság a haladó oldalon van – állapítja meg a Guardian szerzője, Andy Beckett.

Beckett nem érti, miért lepődtek meg annyian, hogy kikapott az urnáknál a jobboldal. Flávio Bolsonaro, Orbán Viktor, a Nigel Farage-féle Reform UK és az amerikai republikánus jelöltek nagy többsége jókora pofont kapott az idei választásokon. A hatalom legyőzhetetlennek látszó gazdái, illetve a feltörekvő populisták húzták a rövidebbet, és nem ritkán jókora különbséggel verték meg őket.

A globális jobboldal, amely állítólag felívelőben van, nem tudta felvenni a versenyt szervezettségben, intellektuálisan, taktikában és a támogatók számában a baloldali és liberális erőkkel. Mégis, amikor alul marad a populizmus, sok szabadelvű és baloldali elcsodálkozik, és úgy veszi, hogy valamiféle csoda esett meg, az öröm váratlan pillanata jött el. A mámor után pedig sokszor felerősödik a meggyőződés, hogy a balsiker ellenére hamar újra nyeregben lesznek a jobbos politikai erők.

Ugyanez a jelenség figyelhető meg, ha a jobboldal nyer, legyen bár elenyésző a fölénye. Donald Trump amerikai elnök győzelmét két éve alaposan felfújták, miközben még az összes szavazat felét sem szerezte meg. Mégis úgy tekintették, hogy alapvető jobboldali fordulatot hozott el, és nem csupán a politikában, hanem a kultúrában és a társadalomban is.

A november 4-i félidős amerikai választás újfent azt igazolja, hogy bizony, túlbecsülik az irányzat erejét.

A tévedés bizonyos fokig abból fakad, hogy rendkívül magabiztosak a jobboldali demagógok, különösen akkor, ha hatásukat felerősíti a saját médiájuk. Ez ideig-óráig képes meggyőzni bizonyos rétegeket.

Sok szavazópolgár és újságíró fekete-fehér kategóriákat akar látni a politikában. Egyszerűbb és érzelmileg könnyebb a bal- vagy a jobboldal dominanciájában hinni, mint elismerni, hogy sok nyugati demokrácia már jó ideje közel jár a politikai patthelyzethez.

Téves azt feltételezni, hogy a jelenlegi konzervativizmus olyan hatékony recepttel rukkol ki, mint egykor két hegemonisztikus alakja, Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök. Úgy néz ki, hogy az olyan jobboldali ikonokat, mint Trump, Farage vagy Javier Milei argentin elnök, csak pár évig viszi a lendület, utána elveszítik a népszerűségüket.

Az idén az urnákhoz hívják a választókat Spanyolországban és Franciaországban, és jelenleg mindkét országban erős a populista jobboldal. Lehet, hogy felhatalmazzák őket, hogy hozzálássanak a társadalom hosszú távú átalakításához. De még ha hatalomra jutnak is, valószínűnek látszik, hogy programjuk szétesik és megutálják őket, mint az amerikai elnököt, mivel a migráció, a „woke” elit és a kisebbségek elleni hergelés legfeljebb kampánystratégiaként működik – nem oldja meg egy ország megélhetési problémáit.

Nyitóképünkön Trump és a bebörtönzött Jair Bolsonaro transzparenseken egy Sao Pauló-i tüntetésen.


Hozzászólások