A mindenkor hatályos jogszabályi környezet határozza meg, mi a dolga egy hulladékkibocsátónak, azt azonban ő maga találja ki, hogy mit kezd azokkal az anyagokkal, amelyek már nem forgathatók át a rendszerbe további használatra. Ha van rá mód, valamilyen formában át tudja adni ezeket olyan alvállalkozónak, amilyen például – hogy haza beszéljek - az ALTEO, amelyik képes tovább használni őket. Ellenkező esetben hulladékká válnak, és ilyenkor a hulladékkibocsátó feladata besorolni ezeket a hulladékáramok kategóriáiba.

Akadnak olyan anyagáramok, amelyek a használatot követően, illetve hulladékstátuszban is értékesek: az elektronikai hulladékokból például egyebek mellett rezet és aranyat lehet kinyerni, az újrahasznosított papír értéket képvisel egy papírgyár számára, a begyűjtött sütőolajból pedig biodízel készül. Ezekkel konkrétan pénzt lehet keresni, sőt, akár komoly átbevétele is származhat belőlük az ipari kibocsátóknak. Ezzel el is mondtuk a lényeget: mivel korántsem mindegy, milyen tételek jelentkeznek az árbevétel soron, ezért a cégeknek elemi érdekük szelektíven gyűjteni. Azoknál a vállalatoknál, ahol ezt tényleg komolyan veszik, ez az érdekérvényesítő képességben is megmutatkozik, és akár odáig is elvezethet, hogy például egy áruházlánc szállítókat és hasznosítókat tendereztet a hulladékokra.

Reviczky Zsolt

Tapasztalataink szerint az érdekeltséget a kinyert másodnyersanyagok saját jogon történő hasznosításában, de ha nem, akkor a végfelhasználók, közvetlen öntödei és kohós beszállítóknak értékesítésben is meg lehet teremteni.

Azon túl, hogy vállalati fronton nagyon hatékonyan működnek, az anyagi ösztönzők a tudatosságot is javítják. Ráadásul a lerakóba kerülő hulladék mennyiségének csökkentése, az anyagában történő hasznosítási arány növelése nem csupán a költség- és a bevételi oldalra hat kedvezően: a fenntarthatóság szempontjából is előnyös. És ez ugyanúgy kiterjedhet a gyártási selejtekre, az ipari fémhulladékokra, mint az elavult üzemek, ipari berendezések, gyártósorok, használaton kívüli technológiák helyszíni bontására, az ezzel képződő veszélyes- és nem veszélyes hulladékok elszállítására, teljes körű kezelésére, hasznosítására, ártalmatlanítására.

A cél az, hogy minél kevesebb anyag végezze a lerakókban: erre irányul a mostani EU-szabályozás is, amelynek mentén a magyarországi koncesszió is kialakult. Ez lényegében egyetlen rendszerbe szervezi a hatálya alá tartozó hulladékáramokat. Jelenleg a magyarországi települési szilárdhulladék begyűjtésére és kezelésére terjed ki a hatósugara, ám a feldolgozói kapacitások bővülésével és kiszélesedésével a fókusz tágabb lehet, új hulladékáramok is megjelenhetnek a színen. A modern hulladékgazdálkodásban állandóan változnak, alakulnak az anyagáramok, és ez kiemelten érinti az elektronikai szegmenst: ahogy fejlődik a technológia, másfajta feldolgozási, újrahasznosítási folyamatokra van igény.

Az otthonokra vagy az ipari létesítményekre szerelt napelemekről egyelőre kevés szó esik ebből a megközelítésből, pedig ezek is károsodhatnak, megsérülhetnek, vagy lejár a szavatossági idejük, amikor valamit kezdeni kell a hulladékkal. Ugyanígy készülni kell a lítiumionos akkumulátorokra is, különösen amiatt, hogy ezen a téren Magyarország nagyhatalmi pozícióra tör. Itt a gyártás melléktermékét és selejtjét is kezelni kell, és ahhoz, hogy koncentráltan rendelkezésre álljanak az ezekhez szükséges feldolgozási kapacitások, az elkövetkező években át kell alakítani a hulladékgazdálkodást. Ez annak fényében nem lesz könnyű, hogy előbb a pandémia, majd az energiaválság egyaránt elég komoly akadályokat gördített a hulladékhasznosítási kapacitások elé.

Reviczky Zsolt

A jövőben még inkább oda kell figyelnünk a hulladékainkra, még inkább meg kell találnunk vagy ki kell fejlesztenünk azokat a technológiákat, amelyek képesek ezeket feldolgozni, értékessé tenni. Ez teljesen más mentalitást követel meg a hazai hulladékgazdálkodási piacon, amelyet az elkövetkező egy-két év meg fog rostálni: tisztulás várható a szakmában éppúgy, mint a technológiai fejlesztésben, az anyagáramokban, és a hulladékgazdálkodás zöld szempontrendszerének érvényre juttatásában is. A jövőt folyamatosan változó anyagáramstruktúrára kell építenünk, ami minden korábbit felülmúló rugalmasságot kíván meg mind a hasznosítási kapacitásokat, mind pedig a fel-feltűnő lehetőségeket illetően.

A szerző az Alteo fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese