Tényleg létezik olyan, hogy ingyen ebéd?

Ha lehet, nem szeretünk fizetni. Az emberiség történetében, ha lehet, igyekeztünk elkerülni, hogy bizonyos javakért, szolgáltatásokért bármilyen formában is ellentételezést kínáljunk. Ám az internet elterjedésével és a technológia fejlődésével ma már szinte idejétmúltnak számít, ha valaki pénzt kér a portékájáért. Utánajártunk, hogyan is működik a szép, új, ingyenes világ.

Trent Reznornak bevált az ingyenesség © Stiller Ákos

Nem csak az online hírszolgáltatás szabadul azonban az árcéduláktól. Az ingyenesség sikeresnek bizonyult a zenei szcéna egyes tagjai számára is, amilyen például a Radiohead, a Nine Inch Nails frontembere, Trent Reznor, s a MySpace közösségi oldalon megjelenő amatőr vagy kevésbé amatőr bandák jelentős hányada. Ők ráéreztek, hogy ha felkínálják nótáikat a már meglévő, vagy leendő rajongóknak, akkor óriási tömegekre számíthatnak a koncertjeiken. De a számítógépes játékipart is említhetnénk, amelynek legdinamikusabban fejlődő szelete a Wired szerint a hirdetéseket is megjelenítő, könnyed online játékok, amelyekkel naponta százezrek szórakoznak az irodai munka unalmas perceiben.

Az „ingyenesedés” az egyik fő hajtóereje a technológia fejlődése. Moore törvénye szerint minden processzor számítókapacitása 18 havonta megduplázódik, a sávszélesség és az adattárolók ára még ennél is meredekebben zuhan. Ez annyit tesz, hogy az online üzletelés költségei ugyanabba az irányba, a nulla felé mutatnak.

Ez bizonyára nem boldogítja a vállalatok költségvetései felett diszponáló pénzügyi igazgatókat, akik minden évben óriási összegeket költenek fejlesztésre.

„Ha az információs termékek – amelyek digitalizálhatók – életciklusát végigkövetjük, láthatóvá válik, hogy ezeknek az ára előbb vagy utóbb a nullához tart” – fejtette ki a hvg.hu-nak Kis Gergely, a Corvinus Egyetem E-business Kutatóközpontjának tanársegédje. „Egy információs termék előállítása jellemzően magas állandó költséggel, de – közgazdasági szakszóval – alacsony határköltséggel jár. Vagyis az információs termék első példányának előállítása jelentős összegbe kerül, a további példányok előállításának vagy újraelőállításának – úgynevezett változó – költsége viszont elhanyagolható, a nullához tart.

Ettől persze még kijelenthetjük, hogy a világon soha semmit nem adnak ingyen. Ha olyan szolgáltatást nyújt, amelyért a felhasználóktól nem kér pénzt, akkor van legalább egy másik olyan szolgáltatása, amelyet csak fizetés ellenében lehet igénybe venni. Kétségtelen viszont, hogy ezt a költséget gyakran nem a felhasználók fizetik ki, hanem az üzleti szféra. A felhasználók vonzása ugyanis üzleti értéket jelent számukra.”

A fenti példát Kis Gergely szerint az egyik ismert keresőcég valósította meg a legjobban: „Kis túlzással elmondható, hogy a Google két szolgáltatásból jut pénzhez, a hirdetésekkel operáló Adwords és Adsense rendszerekből. A cég lényegében ebből a kettőből „él”, míg az összes többi szolgáltatásuk nagyon olcsó, vagy akár teljesen ingyenes, mint például a Gmail. Ez ugyan elsőre meglehetősen rizikósnak tűnhet; az Economist még cikket is közölt a témában, ahol a Google-t egy következő generációs dotkom-lufihoz hasonlították, mondván: ez az üzleti modell nagy veszélyt is rejt. Egyelőre azonban érdemes a cég részvényeinek értékét és a bevételeiket megnézni. Nem tűnik úgy, mintha óriási veszély fenyegetné őket. Bármelyik nagy multi kifejleszthet két olyan szolgáltatást, amit alapként kezel, amelyeken keresztül megveti a lábát egy piacon, s megpróbál monopóliumra törekedni, miközben az összes többit ingyen adja, mivel ezzel is a saját üzleti értékét növeli.”

A szakember érdekes jelenségre hívta fel figyelmünket ezzel kapcsolatban: „elmondható, hogy világszinten több szolgáltatás esetében egyre koncentráltabb a piac, egyes esetekben már-már monopolista jelleget is kezd ölteni – ez pedig szükségszerűen el is gondolkodtatja a szabályzó hatóságok képviselőit. Külön érdekesség, hogy ha Magyarországon egy hipermarketlánc a beszerzési költségnél olcsóbban kínálja valamelyik termékét, a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot kezdeményez, melynek végén jellemzően meg is büntetik az áruházat. Ha azonban egy cég olyan ingyenes elektronikus szolgáltatást kínál, amiért más vállalatok pénzt kérnek, azért senki sem reklamál. Ugyanakkor az sem jó, ha egy piac túl van szabályozva: a felhasználók számára egyre többféle ingyenesen elérhető alkalmazás érhető el, ami a társadalom egészét tekintve egyértelműen hasznos. A kérdéshez ebből az irányból közelítve állami szinten sem feltétlenül szükséges a szabályozás, csak ha egy szolgáltatásnál monopoltevékenység gyanúja merül fel. De fel kell tennünk a kérdést: a globális IP cím tartományban miként lehet nemzeti keretek között született szabályokat betartatni? A válasz elég egyértelmű: sehogy. Ehhez világszintű koordinációra, szabályrendszerekre lenne szükség, amitől ma még az emberiség nagyon messze van. Ráadásul nem biztos, hogy ez a piac fejlődését segítené” – fejtette ki Kis Gergely.