WSF: a társadalom megvonhatja támogatását a tudománytól

A tudomány kommunikációjának fontosságáról, lehetőségeiről beszéltek a vezető tudományos magazinok, a Science és a Nature főszerkesztői, valamint Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a Claremont Graduate University munkatársa pénteken a Tudomány Világfórumán.

"Évente kétszáz fölötti, a lakosokat érintő témában készítenek elemzést, adnak tanácsot az Egyesült Államokban a nemzeti akadémiák, a tanulmányok többségét az amerikai kormány rendeli meg" - adott betekintést az amerikai tudománykommunikációs helyzetbe Bruce Alberts, a Science magazin főszerkesztője. Példaként említette azt a nemrégiben elkészült tudományos állásfoglalást, amely szerint nem találtak bizonyítékot a kutatók az elektromos- és mágneses mezők veszélyességére a lakásokban használt készülékek esetében. Egy másik tanulmány pedig azt tudatta a nagyközönséggel, hogy az ivóvízben található arzén egészen kis mennyiségben is ártalmas az emberi egészségre.

Alberts rámutatott arra, hogy az ezekhez hasonló tudományos értékítéletek alapvetően fontosak a döntéshozók számára is. Kenyában és Indiában tett tanulmányútjára utalva hangsúlyozta, el kell érni, hogy a tudománynak legyen befolyása a döntéshozókra a világon mindenütt, segítsen a fejlődő országok problémáinak megoldásában is.

Stratégiai célnak nevezte, hogy több tudományosan képzett elme kerüljön a politikába, gazdaságba, mert segíthetnek hidat építeni az emberek és a kultúrák között. Példaként említette az AAAS ösztöndíjprogramját, amely szerinte nagy változást hozott Washingtonban, mint elmondta, évente száznál több fiatal tudóst juttat egy évre a kormány közelébe.

Kitért a főszerkesztő a tudomány oktatására is: véleménye szerint a tanárnak kísérő szerepe kell legyen, problémamegoldó gondolkodást és kommunikációs készségeket érdemes tanítani, hogy eredményes és versenyképes kutatók nőhessenek ki. A Science magazin maga is külön oktatási fórumot tart fenn, mert úgy vélik, újra kell gondolni a tudomány oktatásának módszereit.

Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a Claremont Graduate University életminőséget kutató központjának munkatársa a kreativitás rendszerét elemezte előadásában. Feltette a kérdést, hogy mi teszi lehetővé a kreativitást egy adott társadalomban.

Fontos az adott kultúra, amelynek része a világnézet, az értékek (az etosz) és a tudáskincsen belül a vallás, a tudomány, a történelem, a művészetek, valamint az irodalom. Egy másik vizsgálódási lehetőség a társadalom felől lehetséges: ezt a gazdaság, a politikai rendszer, valamint együttesen az egyházak, a tudományos elit és művészeti elit, a kiadók alkotják. A kreatív géniusz kifejlődésében meghatározó az öröklöttség (DNS), ám a korai környezet, valamint a motiváció és személyiség is - tette hozzá Csíkszentmihályi. A kultúrának, a társadalomnak és az egyénnek interaktív rendszerben, együtt kell léteznie ahhoz, hogy jól működjön a modell.

A professzor hangsúlyozta, hogy a tudománynak szüksége van a társadalom elismerésére, erőforrásokra és szabadságra. Az egyes tudományterületektől pedig azt várja el az átlagember, hogy élete jobbá váljon annak eredményeitől.

Csíkszentmihályi hangsúlyozta, ha az emberek úgy érzik, hogy a tudósok nem érdekeltek a közösség jólétében, csak elkészült eredményeikkel törődnek, a társadalom megvonhatja támogatását és bizalmát a tudománytól. Javasolta ezért, hogy az etikai szempontok váljanak a tudományos képzés részévé.