A Szovjetunió az 1980-as évek derekán feladta a hidegháborús fegyverkezési versenyt, mert annak folytatásához már nem volt ereje. Így le kellett mondania az addigi, az USA-éhoz hasonlónak tételezett nagyhatalmi státuszról is. Az 1985-ben meghirdetett peresztrojka (átépítés, átalakítás) a szovjet típusú pártállam, politikai-gazdasági modell megtagadását jelentette. Nem volt többé értelme annak fenntartásához ragaszkodni a csatlós országokban. Fenntarthatatlanná vált a Brezsnyev-doktrína, amely a Szovjetunió jogává és kötelességévé tette az állampárti diktatúrák fenntartását a befolyási övezetében. Nem volt miért vállalni a drága katonai jelenlétet.
Folyamatosan zajlottak a fegyverzetcsökkentési tárgyalások az Egyesült Államokkal. Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár már 1986-ban nagyszabású haderőcsökkentési terveket jelentett be, és jelezte a szocialista országok katonai blokkja, a Varsói Szerződés (VSZ) tagállamainak, hogy hadserege jelentős részét kivonja szövetségesei területéről.
Az afganisztáni háború kudarca 1985-re nyilvánvalóvá vált. Attól kezdve már csak az volt a kérdés, hogyan tud onnan kijönni a Szovjetunió a legkisebb politikai veszteséggel. A magyarországi sajtó 1986-tól rendszeresen foglalkozott a Szovjetunió kivonulási szándékával. A folyamat csak 1989 elején zárult le. A politika iránt érdeklődő magyarok hosszú éveken át olvashattak arról, hogy a szovjet hadsereg immár képtelen fönntartani szövetségesei hatalmát, és távoznia kell onnan, ahová csak néhány évvel azelőtt, 1979-ben vonult be, és megalázó tárgyalásokra kényszerült a lázadókkal.
Akinek volt valamilyen fogalma a szovjet gazdaság és költségvetés állapotáról, tudta, hogy a katonai kiadások példátlanul magas aránya fenntarthatatlan.
A Szovjetunió elemi érdeke volt tehát, hogy az immár semmilyen célt nem szolgáló közép-európai katonai jelenlétét felszámolja. Persze nem a magyarországi katonai kontingens volt a nagy tétel. Az itt állomásozó Déli Hadseregcsoport körülbelül 65 ezer főből állt. Lengyelországban nagyjából ugyanennyi szovjet katona szolgált. Csehszlovákiában az 1968-as bevonulás után durván kétszer ennyien maradtak. Az igazán nagy tétel az NDK területén hadrendben tartott 550 ezres sereg volt, sokkal komolyabb eszközállománnyal.
Ki küldte ki a szovjeteket?
Nem volt tehát igazán komoly jelentősége annak, hogy ki, mikor vetette föl Magyarországon a szovjet csapatok távozásának kérdését.
1989. június 16-án, Nagy Imre és társai temetésén képviselőnk, Orbán Viktor elsőként követelte a szovjet csapatok haladéktalan kivonását hazánk területéről.
Ez a hazugság, amelyet most a Fidesz alább látható 1990-es választási hirdetéséből idézünk, beleégett a köztudatba.
