Volt idő, amikor Orbán Viktor a nyugati szövetségeseivel tartott, és segédkezett Szlobodan Milosevics diktatúrájának megbuktatásában. Ma már azonban az orosz érdekek megtestesítőjeként az autokrata szerb vezetést támogatja.
Mindenki csak áll és nem tesz semmit. Európa már az első vizsgán megbukik. Nem alakít ki ugyanis védvonalat az új tekintélyelvűség és az imperializmus ellen.
Peter R. Neumann és Richard C. Schneider hat ország példáján analitikus pontossággal mutatja be, hogyan erodálódik belülről a parlamentarizmus, és mi segíti a populistákat ebben a folyamatban.
A partner-, illetve párválasztás esetén a politikai meggyőződés csak sokadik a szempontok között. Azonban az együttélés során már konfliktusok adódhatnak abból, hogy ki melyik párt irányába húz, például a hírek értékelése szempontjából. Amerikai kutatók ezzel kapcsolatban végeztek vizsgálatokat.
Orbán a demokratából autokratává válás egyik prototípusa – így mutatja be az Oxfordi Egyetem két tanára azt a pályát, amelyet a magyar kormányfő járt be, miután messzire tekintő politikusból a tekintélyuralom hirdetője lett. Trang Chu, illetve Tim Morris a független, nonprofit honlapok hálózataként működő The Conversation nevű oldalon tette közzé elemzését.
A civil társadalom, a demokratikus rendszer létrejöttében 1984-től jelentős szerepet vállaló Soros Alapítványt a regnáló hatalom rendre a célkeresztjébe állította. A Blinken OSA Archívum most közzétett dokumentumai azonban mindennél beszédesebbek.
Június utolsó hétvégéjén Szerbiában és Magyarországon is új erőre kapott a tiltakozás a rendszer ellen, Budapesten a Pride, Belgrádban a Vitus-napi tüntetések vitték az utcára a megfáradni látszó ellenzékieket. Szerbiában a megmozduló tömegeknek rég látott rendőri brutalitással kellett szembenézniük. Milyen különbségek vannak a két helyzet és a két rendszer között? Miért lenne szükségük az ellenzékieknek egy „Szerb Péterre”? Tóth Szilárd János politológussal beszélgettünk.
Patthelyzetben a demokrácia? – Maciej Kisilowski, az immár bécsi Közép-Európai Egyetem jogászprofesszora igennel válaszol saját kérdésére a Project Syndicate-en megjelent írásában.
A Riporterek Határok Nélkül szerint problémás a hazai helyzet.
Sok országban látni lehetett, ahogy a demokrácia fokozatosan eltűnik, bár nem voltak tankok az utcákon. Lehet, hogy Amerika is erre tart – vagy már ott van.
Trump olyan mértékben és tempóban indított támadást a demokrácia ellen, hogy az még a legpesszimistább megfigyelőket is megdöbbentette. Így most szó szerint minden elképzelhető az Egyesült Államokban. Így vélekedik a Die Zeitben közzétett kommentárjában Thomas Zimmer, a Georgetowni Egyetem vendégprofesszora, aki a trumpizmusról és az amerikai szélsőjobboldal történetéről ír könyvet.
Donald Trump autokratikus állammá alakítja országát, és ebben olyan fejlemény segíti őt, amelyet az USA alapító atyái nem láttak előre – állítja Steven Levitsky harvardi professzor, a „Hogyan halnak meg a demokráciák” című, Daniel Ziblattal közösen írt bestseller társszerzője.
A Fideszt valaha olyan dolgok izgatták, mint a szabad sajtó, az arányos közteherviselés, a független ügyészség és az egységes Európa.
Ha nem volnánk a vakhitre genetikailag előkészítve, a diktatúrákat nem lehetne létrehozni. Miért ne alakulhatna át császársággá a királyságból lett köztársaság, mint Rómában? Spiró György író esszéjében történelmi analógiákkal fest sötét képet a jelenkorról.
Interjút adott a januárban távozott amerikai nagykövet, amelyben tömören összefoglalta, hogy szerinte miért van veszélyben a demokrácia Magyarországon.
Hosszas huzavona után lemondott Klaus Iohannis, Románia államelnöke. A hivatali idejének meghosszabbításával neki kellett volna átsegítenie a TikTokon meghackelt államot a krízisen – de ebbe a feladatába is csúfosan belebukott.
Az ÖVP szakadékba zuhant. Önmagát veri szét és ez, párosulva a baloldal gyengeségével, töri az utat a demokrácia rablólovagjai számára a tekintélyuralmi állam felé – írja Wolfgang Müller-Funk.
A 21. században sokkal kevesebb gondunk volna az újratermelődő kasztrendszerrel és a mai propagandában hívő szinte vallásos érzülettel, ha Táncsics Mihály törekvései legalább részben megvalósulnak. Egyre kevesebben sejtjük, hogy munkássága mennyire aktuális ma is, pedig ő a magyar demokratikus baloldali hagyomány kulcsfigurája, akit büszkén vallhatunk elődünknek. Amellett, hogy a parasztok és a munkások érdekeit képviselő radikális demokrata volt, az elfeledett Táncsics igazi hős is, akinek fordulatos, lemondásokkal teli élete filmre kívánkozna.
Hatvan országban tartottak idén választást a világban, ám ezek több mint a felében ez távolról sem volt a demokrácia ünnepe. Erről beszélt a Le Monde-nak Staffan Ingemar Lindberg, a V-Dem vezetője.
A demokrácia nyitott kimenetelű rendszer, amelyben a fejlődés menetét, ütemét, a konfliktusok jellegét és intenzitását, a közélet légkörét, a politikai verseny dinamikáját nem elsősorban az intézmények, sokkal inkább a releváns politikai aktorok határozzák meg.
