A tüdőgyulladás leggyakoribb formája az úgynevezett szerzett tüdőbaj – közösségekben szedjük össze – általában az antibiotikumokra érzékenyebb baktériumok okozzák, szemben a rezisztens, sokkal ellenállóbb törzsek által okozott kórházban szerzett tüdőgyulladással.

Tüdőgyulladás miatt nem feltétlenül kell befeküdni a kórházba, csak abban az esetben, ha a beteg állapota már súlyosabb, vagy valamilyen társbetegség miatt nagyobb kockázatú betegről van szó. Sokan úgy gondolják, hogy ha a páciens túléli a kezdeti nehéz napokat, akkor már minden rendben lesz. Egy friss, svájci vizsgálat szerint azonban, több mint egy hónappal a súlyos tüdőgyulladás kialakulása és gyógyulása után is többen halnak meg ezek közül a betegek közül, mint a hasonló állapotú, de tüdőgyulladásban meg nem betegedettek közül.

A kutatás megerősítette, hogy a túlélés szempontjából kedvező jelnek kell tekinteni, ha a betegnek magas a láza, és hidegrázásra panaszkodik. A European Respiratory Journal legfrissebb számában publikált eredmények szerint a gyulladásra utaló látványos tünetek meglétekor nagyobb arányban élik túl a páciensek a tüdőgyulladást.

Azt is kimutatták, hogy a tüdőgyulladást követő 18 hónapon belül a COPD-s (krónikus obstruktív tüdőbetegség), a koszorúér-betegek, a diabéteszesek és a vesebetegek közül halnak meg a legtöbben. A betegek tünetei és vizsgálati leletei alapján felállított pontrendszer (pneumonia súlyossági index, PSI) alapján jó eséllyel kiválaszthatók azok az emberek, akik a legnagyobb veszélyben vannak a kórházi kezelésre szoruló tüdőgyulladásos betegek közül. A svájci vizsgálat adatai szerint a 15 feletti PSI-értékkel kórházba került tüdőgyulladásos betegek közül minden hatodik (17,3 százalék) meghalt másfél éven belül, míg a 11-15 közötti értéket mutatók közül „csak” minden nyolcadik (12,8 százalék).

A vizsgálat megerősítette, hogy azoknak a betegeknek, akiknél a tüdőgyulladást heves gyulladásos reakciók kísérték, mint a magas láz, a hidegrázás vagy a megemelkedett CRP-szint a vérben, nagyobb esélyük volt arra, hogy túléljék a betegséget. A heves gyulladásos reakciók arra utalnak, hogy a szervezet immunrendszere felvette a harcot a kórokozókkal szemben, és heves csatát vív a fertőzéssel szemben.

A legyengült immunrendszerű betegeknél elmaradnak, vagy sokkal enyhébb mértékben jelentkeznek ezek az olykor félelmetes reakciók, mégis ezek a békésebbnek tűnő, gyakran idős, rossz általános állapotú személyek vannak sokkal nagyobb veszélyben. Előfordul, hogy egy idős, ágyban fekvő tüdőgyulladásos beteg egyetlen tünete, hogy zavarttá vagy aluszékonnyá válik, és nem vagy alig köhög, nem rázza a hideg és nincs láza sem.

Megfelelő táplálkozással, a dohányzás mellőzésével, az influenza és a pneumococcusok elleni védőoltások beadásával, valamint tünetek időben történő felismerésével, és a megfelelő kezelés elkezdésével tehetünk a legtöbbet a betegért.

A dohányzás egyébként gyengíti az immunrendszert, rontja a légutak öntisztulását. A dohányosoknál állandóan fennálló gyulladás, a nagy mennyiségben termelődő köpet a fertőzések melegágya, szinte marasztalja a belélegzett kórokozókat.