A vagyon adóztatása nem új keletű intézmény: minden középiskolás olvasott már a Mátyás király féle kapu-, ház-, majd füstadóról. A füstadó nem az elszállt adóbevételt jelenti, hanem a házon belül a családra utalt. Egy házban több család élt, amelynek külön-külön tűzhelye (ha úgy tetszik, külön konyhája) volt. A vagyon legnyilvánvalóbb eleme: az ingatlan. Látható, a tulajdonos személye közhiteles nyilvántartásból megállapítható, nem vihető (rejthető) el. Az ingatlanhoz az adóbevételből közös kiadások is tapadnak; út vezet oda, közvilágítás, közlekedés, közbiztonság. Minden körülmény amellett szól, hogy – ha valaki adóztatni akar, akkor – a közkiadásokhoz történő hozzájárulás egyik része az ingatlan-tulajdonhoz fűződjék.
A cikk folytatását, Vámosi-Nagy Szabolcs kommentárját olvassa el az Adózónán.
