A magyar mozikban most bemutatott Blue Heron – Egy nyár emléke a magyar származású Sophy Romvari (Romvári József díszlettervező unokája) első nagyjátékfilmje, amellyel az író-rendező önéletrajzi elemekben gazdagon dolgozza fel saját gyerekkorát: magyar szülei nemrég vándoroltak ki Kanadába, ahol egymással még ugyan magyarul beszélve, de már angolul nevelik a gyerekeiket, köztük a filmben Jeremy nevű, súlyos viselkedési zavarokkal küzdő kamasz fiút. A film egy boldog gyerekkort mutat be, amelynek ugyanakkor része, hogy a szülők hiába próbálnak meg minden szeretetet és segítséget megadni Jeremynek, a fiú mégis egyre zűrösebb ügyekbe keveredik.
A film az év egyik nagy meglepetése lett: mind a locarnói, mind a torontói A-kategóriás filmfesztiválokon díjakat kapott, a Rotten Tomatoes kritikaösszesítő portálon pedig közel tökéletesre értékelik, jelenleg 98 százalékon áll. Az 1990-ben született, már korábbi kisfilmjeivel is saját családja múltjára koncentráló Sophy Romvarival magyar származásról, segítségre szoruló gyerekekről és szülőkről és az emlékek kuszaságáról beszélgettünk.
Mit tudott a magyar gyökereiről, mielőtt a filmjeivel elkezdte feltárni a felmenői múltját?
Úgy nőttem fel, hogy tudtam, a családom Magyarországról származik, de nem jártam az országban felnőttkoromig. Ismertem a nagypapám múltját, hogy díszlettervezőként dolgozott Magyarországon, és találkoztam is a nagyszüleimmel, amikor meglátogattak Vancouver Islanden. Magyarul viszont csak iskoláskorom előtt tudtam, onnantól fogva csak angolul beszéltem.
Ismerte Magyarország múltját, előző politikai rendszerét?
Egy kicsit. Azt tudtam, hogy a szüleim nem voltak épp a politikai rendszer rajongói, és azt is, hogy az ottani, főleg a 70-es, 80-as években meglehetősen kemény politika volt az egyik oka annak, hogy eljöttek. Szóval valamennyire ismertem a múltat, de a politikáról csak a hírekből értesültem.
Rányomta a bélyegét a gyerekkorára a bevándorlói háttér?
Teljesen átlagos gyerekkorom volt, mivel Kanadában rengeteg a bevándorló, normálisnak számított, hogy én is valahonnan máshonnan érkeztem. Az egészből igazából csak annyit érzékeltem, hogy a szüleim akcentussal beszélnek angolul, de ez se tűnt különösnek, hiszen én csak ezt az életet ismertem.
Hogyan kezdte el a múltja feltárását?
Sophy Romvari
Muri Darida
