Stiglitz: az adócsökkentés a legkevésbé jó módszer most

A Nobel-díjas amerikai közgazdász a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) szerdán tartott előadása után újságírói kérdésre válaszolva elmondta: "válság közepette az adócsökkentés valószínűleg a legrosszabb formája a pénzköltésnek", mert nem serkenti a gazdaságot. Az adófizetőknél hagyott pénznek csak nagyjából a fele kerül bele a gazdaság véráramába, a másik felét félreteszik az emberek, pedig a kilábalás érdekében arra volna szükség, hogy vásároljanak, fogyasszanak - mondta Stiglitz. 

"Egy jó gazdaságösztönző csomagba nem tartozik adócsökkentés, különösen akkor nem, amikor aggasztó a költségvetési hiány és az államadósság nagysága" - mondta a világhírű közgazdász. A New York-i Columbia Egyetem professzora ugyanakkor hozzátette: a legtöbb országban túlzott az aggodalom az adósság és a deficit miatt.

Az államok hitelfelvétellel igen hasznos fejlesztéseket hajthatnak végre például az oktatás és a technológia területén, és ezek a beruházások a kamattehernél jóval nagyobb hozamot termelhetnek, feltéve, hogy jól sáfárkodnak a felvett hitellel - mondta újságíróknak Joseph Stiglitz.

Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász előadása a CEU-n. © Stiller Ákos

Előadásában a főként CEU-hallgatókból álló közönségnek Stiglitz elmondta: a közgazdász számára a jelenlegi válság rendkívül érdekes, felvillanyozó időszak, hiszen "a jó orvos imádja a nagyon beteg pácienst", a gazdaság pedig nagyon beteg. A mostani krízis azonban unalmas is, mert ugyanolyan, mint az utóbbi harminc év menetrendszerűen bekövetkező válságai, csak sokkal nagyobb, a pénzpiac pedig az egykor innovatívnak számító, ám pusztító hatásúnak bizonyult termékek miatt igen kevéssé átlátható.

Stiglitz szerint a Lehman Brothers bukásával a piac mindenhatóságát hirdető és a korlátok lebontását - a deregulációt - szorgalmazó piaci fundamentalista gazdaságfilozófia is megbukott, éppen úgy, mint ahogyan a kommunista rendszer megdőlt a berlini fal leomlásával.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján - az Egyesült Államokban Ronald Reagan elnök, Nagy-Britanniában Margaret Thatcher miniszterelnök színre lépésével - kezdődött deregulációs hullám idején, a neoliberális gazdaságpolitika uralma alatt világszerte több mint száz válság keletkezett, míg a második világháború utáni 25 évben összesen egy globális méretű krízis pusztított.

Az utóbbi harminc évben Mexikótól Brazílián át Malajziáig végbement válságok a Nobel-díjas kutató meglátása szerint nagyjából hasonló szerkezetűek voltak, jellemző volt rájuk, hogy a bankok rosszul mérték fel a kockázatokat, a helytelen hitelezési gyakorlat következtében nagy bajba kerültek és magukkal rántották a gazdaságot.

A kormányok ekkor közbeléptek, megmentették a pénzügyi szektort, ami azonban még inkább ösztönözte a fenntartható gyarapodás helyett a rövidtávú profitra koncentráló magatartást. A dereguláció miatt hatékony felügyelet nélkül és mind kevesebb korlátozással működő bankszektor időközben hatalmasra duzzadt és sokhelyütt - például az Egyesült Államokban - rátelepedett a politikai-állami szférára, egyebek közt a kampányfinanszírozás révén - mondta Joseph Stiglitz.

A bankokat a Lehman Brothers csődje után is kimentették, de az alapos szabályozási reform elmaradt, sőt, tovább terebélyesedtek azok a pénzintézetek, amelyek már a válság előtt is túl nagyok voltak ahhoz, hogy megengedhető legyen a bukásuk - mondta a 2001-ben Nobel-díjjal kitüntetett közgazdász. Ez a helyzet Stiglitz szerint csak rosszabb lett azóta, hiszen koncentrálódott a piac a felvásárlásokkal.

Az amerikai gazdaság kilátásairól szólva Stiglitz kifejtette, hogy a mély válság után hosszan tartó pangás következhet. A növekedés nem lesz elég erőteljes ahhoz, hogy új munkahelyek jöjjenek létre nagy számban, pedig egy álláshirdetésre már most is legalább hat jelentkező jut, így aztán technikailag ugyan elhagyja a recessziót Amerika, de felüti a fejét a "japán betegség" - mondta Joseph Stiglitz utalva a távol-keleti ország gazdaságára, amelyet évtizedek óta nem sikerül tartós növekedési pályára állítani.