A Kolozsváron megjelenő lap munkatársa, Rostás Szabolcs szerint precedensértékűek Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök hét végi, Kolozsváron tett bejelentései. A lap emlékeztet rá, hogy az egyházi elöljáró egyrészt bocsánatot kért a magyarországiak nevében a 2004. december 5-i népszavazás kudarca miatt, másrészt pedig "bevallotta, hogy a világtalálkozó szervezői - éppenséggel a referendumon tanúsított magatartás miatt - idén már nem álltak oda a magyar kormány elé pénzt kérni".

A lap kommentátora szerint az esemény után a hitbéli tanulságok mellett azt a világi következtetést is le lehet vonni, hogy "a református egyházfők a kettős állampolgárság ügyében tartott magyarországi népszavazás után két és fél évvel sem nyugodtak bele a referendum eredménytelenségébe". A Krónika újságírója megállapítja, hogy mindez természetesen nem felekezeti kérdés, hiszen a kudarcérzet éppúgy tetten érhető a többi történelmi magyar egyházak körében is.

Persze vitatható - folytatja a gondolatmenetet a szerző -, hogy mennyire visz előre az "elorzott" állampolgárság fölötti, 2004. december 5-ét Mohácshoz és Trianonhoz hasonlító, legtöbbször siránkozásba átcsapó folyamatos kesergés. Még akkor is - állapítja meg a Krónika -, ha a határon túli politikai és társadalmi szervezetek mellett az egyházak teljes mértékben indokoltan dörgölik a Gyurcsány-kormány orra alá, hogy a népszavazás idején homlokegyenest mást képviselt a többség akaratával szemben.

A Krónika szerint Tőkés László szavai - miszerint a kommunizmus öröksége mellett a népszavazáson történtekért azok is vétkesek, akik a kettős állampolgárság ellen kampányoltak - még a megszokott kritikát jelenítik meg, Bölcskei Gusztáv bejelentései viszont a reformátusok és a magyar állam között húzódó olyan konfliktusról árulkodik, amelyre nem volt példa a magyarországi demokrácia történetében.

A szerző szerint ennek a szakadásnak mindössze egyik eleme a kettős állampolgárság kérdése, hiszen az állam és az egyház viszonyát ugyanígy mérgezi a Gyurcsány-kormány szándéka, amely felülvizsgálná a magyarországi egyházak hitéleti és közszolgálati támogatásáról rendelkező vatikáni szerződést. A sor folytatódik azzal, hogy a budapesti hatalom új nemzetpolitikai koncepciójában egyetlen szó sem hangzik el az egyházról. Ilyen értelemben nem csoda, ha a világtalálkozóra összesereglett, az egyház- és nemzetpolitikai kilátások miatt egyaránt aggódó reformátusok félreverték a harangokat - írja a Krónika.