Tovább él az áramszocializmus

Alig fél év múlva felszabadulnak a villamosenergia-árak, a fogyasztók a szabadpiacon alkudoznak majd a kilowattóra-tarifákért. Legalábbis elméletileg. A legtöbb felhasználónak azonban gőze sincs a változásokról. Használható törvény pedig még nincs.

Az energiaszektor versenypiaccá tétele közös uniós érdek, ennélfogva a tagállamok felé ez elvárás és jogharmonizációs kötelezettség is. Jelenleg ilyen piac nálunk még csak nyomokban létezik. 2004 júliusától a közületek már a szabadpiacon is hozzájuthatnak a villanyáramhoz (ez a teljes piaci forgalom egyharmadát teszi ki), az áramárak teljes felszabadulását azonban számos tényező gátolja.

Részlet az uniós Zöld Könyvből

Biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás nem érhető el olyan nyitott és versenyalapú energiapiacok nélkül, ahol olyan vállalatok versenyeznek, amelyek európai szintű verseny-társakká, nem pedig domináns nemzeti szereplővé kívánnak válni. A nyitott piacok, nem pedig a protekcionizmus fogja megerősíteni Európát ahhoz, hogy meg tudja oldani problémáit. Egy igazán versenyalapú egységes euró-pai villamosenergia- és gázpiac létrehozása csökken-tené az árakat, javítaná az ellátás biztonságát, valamint serkentené a versenyképessé-get. (...) 2007 júliusától, igen kevés kivétellel, az EU-ban minden egyes fogyasztónak jogában áll majd az EU bármely villamosenergia- vagy gázszolgáltatójától energiát vásárolni. (A Zöld Könyv az Európai Unió által a fenntartható és bizton-ságos energiaellátás érdeké-ben összeállított stratégiát vázolja.)

Az Európai Unió (EU) direktívája szerint legkésőbb 2007. július 1-ig minden tagállamnak teljesen liberalizálnia kell villamosenergia-piacát. Bár elvileg ez azt jelentené, hogy minden fogyasztó - tehát nem csak a vállalkozások, hanem a háztartások is - megválaszthatja, melyik szolgáltató-tól vásárolja meg a villamos energiát, a gyakorlatban ez kissé szövevényesebb lesz. A szabad piac biztosításához ugyanis új törvény dukál, amely új piaci modellt vázol fel, a törvény tervezete azonban - információink szerint - még csak készülőben van.

A hatályban lévő villamsenergia-törvény két fogyasztói csoportot különböztet meg egymástól: a közüzemből vásárló fogyasztót (ilyenek vagyunk mi, a "lakosság", akik az áramot hatósági áron vásároljuk meg), s a versenypiacon vételező fogyasztót (legfőképpen vállalkozásokról van szó). A cégeknek is megvan azonban a lehetőségük arra, hogy közüzemben maradjanak, vagy oda visszatérjenek, de erről bővebben majd később.

Az uniós követelmények (lásd a keretesben foglalt szöveget) törvénymódosítást igényelnek, ennek hatályba lépése után a közüzem, mint olyan nem marad meg - fejti ki kérdésünkre Szörényi Gábor, a Magyar Energia Hivatal Energiaszolgáltatási és Fogyasztóvédelemi Főosztályának vezetője. A kisfogyasztók, akik a piacon nem versenyképesek (mert fogyasztásuk annyira csekély, hogy rossz alkuhelyzetben vannak), egyetemleges fogyasztói státuszt kapnak, amely különbözik a normál piaci szerződéstől, és nagyjából a mai közüzemi kontraktusnak felel meg.

A hazai hibrid piacon (amelynek könnyű áttekintéséhez itt talál egy ábrát)egyelőre korlátozott a verseny, ennek okai számosak. A szakemberek elsősorban az ún. hosszú távú megállapodásokat emlegetik, ezek a - tíz-húsz évre szóló - szerződések a legfőbb áram-nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek (MVM) és beszállítói (az erőművek) között, illetve az MVM és a helyi áramszolgáltatók között születtek. Céljuk pedig nem volt más, mint a magánosítás előtt álló erőműveknek s majdani gazdájuknak olyan fix bevételt biztosítani, amellyel a cégek piaci értékét megnövelhették, s a befektetők szemében azokat vonzóbbá tehették. A magasabb privatizációs bevételt hozó hosszú távú megállapodások idején az EU-liberalizációs irányelve még nem volt ismert, így a közüzemi szegmens ellátásbiztonsága és a végfogyasztói árak hatósági kontrollja sokkal fontosabb szempontnak bizonyult, mint a hatékony verseny kialakulása. (Mielőtt továbbolvasna, kattintson és nézze meg, melyek a legnagyobb magyarországi villamos erőművek.) 

Utólag persze nehéz ítélkezni, a költségvetési helyzeten biztosan javítottak az akkori privatizációs bevételek. Azt azonban mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az unió a versenyt korlátozó tényezőnek tekinti a több évre garantált  szerződéseket, s mielőbbi megszüntetésüket várja el hazánktól. Annyira, hogy az Európai Bizottság múlt héten kiadott tanulmányában Neelie Kroes uniós versenyügyi biztos éppen az energiapiaci verseny kiszélesítését, valamint az állami támogatások - mint az erőműveknek biztosított fix bevétel - alaposabb felügyeletét szorgalmazza. Lapunknak több forrásból is megerősítették, hogy a versenyügyi főbiztos a közelmúltban levélben hívta fel a magyar kormány figyelmét a szemét csípő részletekre: a hatósági ármeghatározásnak, a hosszú távú szerződések rendszerének és annak a gyakorlatnak a kivégzését kívánja, amely során a közüzemi szolgáltatók csak a közüzemi nagykereskedéstől vásárolhatnak. Mindez ugyanis minimális mozgásteret hagy a keresleti piac számára.